Bársony talpakon iszkolva olvad homályba a lámpafény s az ablakok lyukas pillantással bóbiskolnak félig hunyt rolóik mögött. Cirmos ront a falnak, körmöl a vakolaton s a palánk magasából szónoklatot intéz, míg alatta kutya vinnyog. Sötét hallgatás moccan a házban; fény lobban a szoba lámpásaiból: árny húz ruhát hosszan árny...
– Interjú Tóth Lászlóval, a Habilitas KFT Vezetőjével – – Hogyan jutott arra az elgondolásra, hogy a hajléktalanokkal foglalkozzon? – Egy kedves ismerősöm ösztönzésének köszönhetően jelentkezem Szegedre egy kétéves önsegítő tanfolyamra. Sikeresen elvégeztem az iskolát, és ezután 1989-ben, a Fiatalok Önsegítő Egyesületéhez, Kürti Erzsébet elnök asszonyhoz kerültem, az egyesület...
read more
Likes
Bizonyára mindenki számára ismert, aki az elmúlt két évben akárcsak egyszer is belenézett a Fedél Nélkül-be, hogy a szokásos oldalakon felül egy melléklet is tartozott a laphoz. A már sokat emlegetett Equal program keretén belül került beindításra ez a melléklet is. Első száma 2005 júliusában jelent meg. A Fedél...
read more
Likes
– Ha pendülök, Ő pendít szépen, mandolin vagyok az Úr kezében! – harsogja a lepukkant Ferenc. Valaha volt ő rockszólista, de őszborostás, szakadt kódis ma, ki elüldögél egy konténeren. Majd hangot váltva “igét” hirdet: – Dögöljetek meg yuppie férgek, ti is, merkantil-tévésztárok! – Inkább a ló farkához kötöttség… (–...
read more
Likes
Általános vélekedés szerint, aki néhány hónapot eltölt az utcán, ott is marad. Akad ezzel szemben néhány eset, ami bár nem sok, de mégis ellenpéldaként szolgálhat, megcáfolva ezzel a fentieket. Olyan ember szólal meg itt, ezeken a hasábokon, akinek sikerült az évek viszontagságait túlélni, sőt mi több talpraállni és visszatérni...
read more
Likes
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény ember a tizenkét gyermekével. Egy igen nehéz időszakban, amikor éppen nem volt mit enniük, a szegény ember elküldte a három legidősebb fiát szerencsét próbálni. A legnagyobb, Jancsi, katonának állt. A kisebb, Palkó beállt egy molnárhoz inasnak, a legfiatalabb, Miska fölcsapott...
read more
Likes
Egyedül vagy, csendben, félhomályban, vársz, Elmédben az élet össze-visszaságában jársz. Belülről hallasz valamit, valami furcsa zajt, Szeretnéd rendbe tenni magadban a zűrzavart. Szíved kavart érzelmekkel van tele, Azt sem tudod, mit kezdj most vele. Legszívesebben elmennél, elbújnál a világ elől, Eleged van már mindenből és mindenkiből. Nem tudod, mit...
read more
Likes
Minél idősebb valaki, annál gyakrabban jut eszébe az elmúlás gondolata… A halálról nem vállaljuk fel az őszinte beszédet, akik pedig felvállalják, többnyire félrevezetnek, misztikus ködbe burkolva a témát… A különféle vallások és szekták feltételeket szabnak a halál utáni örök élet elnyeréséhez; leginkább azt, hogy a felekezet elvárásainak megfelelj! Mi...
read more
Likes
Jézus egy nagy domb tetejéről prédikált a tömegnek. A felebaráti és isteni szeretetről beszélt, a legfontosabb dologról, aminek egy ember életét vezérelnie kell. De a tömeg csak zúgolódott: – Csodát mutass nekünk! Csodát! Amilyen még nem volt. Mert ebben az időben igen megszaporodtak azok, akik prófétálnak, vagy megváltónak kiáltották...
read more
Likes
…aláhull az utolsó római császár s a vén halál trónra ül újra Karthágó és Babilon romjain. Sárga fény tolódik vörösön túlra, árnyék húzódik hűvös homályba, harangok hívnak hálás fohászra s a hívők indulnak zarándokútra. Padom magányán bronzszobrot alkotok s a bodros, pávakék baldachinon halkan harcosok kúsznak a finom lépcsőkhöz...
read more
Likes
– egy életút – – Meséljen magáról, kezdjük az elején. – Háööö, én egy nagyon rosszcsont voltam. És az volt a lényege, hogy az igen tisztelt húgomat, a Marit nagyon sokszor eldádáztam. Merthogy, ööö, jó dolgot csináltunk – idézőjelben. Szól anyám: „Gyerekek! Mari, Kobrik!” (mert az volt a becenevem,...
read more
Likes
Ülök a belváros legkisebb homokozójában, talán azért itt, mert második gyermekkoromba kerültem, s csak úgy nézelődöm bele a vakvilágba. Mint egy eszét vesztett. A szemben lévő épületet pásztázó tekintetem egyszer csak, mint filmfelvevő gép objektívje, egy fel-el libbenő függöny „teljes terjedelmén” pihen meg. Sztriptízt sejtek mögötte, nyálam is csorogni...
read more
Likes
Az alábbi cikkben három európai ország hajléktalan-ellátó rendszeréről kaphatnak ízelítőt az olvasók, magyar hajléktalan emberek saját tapasztalatai alapján. Egy család németországi és ausztriai tapasztalatairól számol be, lapunk (néhai) mellékletének egyik szerzője pedig a londoni helyzetet ecseteli. – Hosszabb ideig voltatok Németországban és Ausztriában. Mikor mentetek ki és miért? –...
read more
Likes
Az alkohol megszállottsága Sajnos egy valamitől való függés érzését nem értheti meg sem egy szakember, sem hozzátartozó vagy barát. Talán a súlytalanság állapotához tudnám most hirtelen hasonlítani. Ráadásul az alkoholizmus – és valószínűleg minden más szenvedélybetegség is – progresszív betegség. Ez azt is jelenti többek között, hogy fokozatosan, nagyon...
read more
Likes
Legyek huncut góbé, ha nem valót mondok, Vagy a küldött szóból mindent félre hallok. Tök nőjön nyakamon, álljak kötéllábon, Vagy az ellenségem barátnőmmel háljon. Legyek fakerítés, mit eső ver folyton, Vagy egy jókora bog a terítő rojton, Fából vaskarika, gödör árokparton, Kupac kutyagumi Pesten, az aszfalton. Legyek hullócsillag, zsákban...
read more
Likes
Az alkoholizmus, mint népbetegség Nemcsak azért az alkoholizmus az első szenvedélybetegség, melyről írok, mert én is ebben a cipőben járok, hanem azért is, mert ebben szenvednek a legtöbben a világon. A magyar szakemberek egymillió körülire becsülik az alkoholbetegek számát hazánkban. Ez a lakosság tíz százaléka, ami hihetetlenül nagy szám....
read more
Likes
Ki tőlünk távozik, nem tűnik el, csupán átváltozik. Ha nem is tudjuk fogni kezét, csak képzeletben ott van velünk mindig minden érzelemben. S ha majd egyszer mi is a változásig jutunk, tudni fogjuk, merre visz hozzá az utunk. Érezzük majd a lelkünk erejével. Az élet szép, pusztán a lélek...
read more
Likes
Nem vagyok büszke arra, hogy gondoltam – komolyan gondoltam a halálra. Kérdőre vontam az életet, vajon van-e még jogom valami jóra? Sétálni, örülni, fürödni a fényben, a boldogsággal kézen fogva. Hát meddig lehet süllyedni a sárba? Mások előtt letérdelni, saját lelkünket letiporva. Sírva – könyörögve várni egy megértő, bíztató,...
read more
Likes
Egy ember, akit csak a közvetlen környezete ismert és egy másik, akit az egész ország. A maga területén mindkettő tehetséges, nagyszerű és szeretnivaló lény. És érzékeny. Nemcsak önmagára, hanem a környezetére, a világra, a szükséget szenvedő embertársra. Jani is beleesett az alkohol „csapdájába”. Hosszú évekig ivott, és egy adott...
read more
Likes
milyen döbbenetes érzés volt időnként tapasztalni a „jó”-ságot, mely bonyolult és nem egyértelmű is volt, itt-ott feltünedezett e többnyire brutális bolygón és megnyilvánult számomra is… az utolsó kocsiba érkezvén megszólított valaki „tudod, hogy mikor találkoztál velünk először?” és válaszolt is „halottak napján”. 0
read more
Likes