370. szám Széppróza

Apokrif csoda

By

Jézus egy nagy domb tetejéről prédikált a tömegnek. A felebaráti és isteni szeretetről beszélt, a legfontosabb dologról, aminek egy ember életét vezérelnie kell. De a tömeg csak zúgolódott:
– Csodát mutass nekünk! Csodát! Amilyen még nem volt.
Mert ebben az időben igen megszaporodtak azok, akik prófétálnak, vagy megváltónak kiáltották ki magukat, és a nép már szinte megszokta a csodákat.
– Igazán jól csak a szívével lát az az ember. – mondta Jézus.
– De mi a szemünkkel akarunk látni – válaszolta a tömeg.
– Hát ti csak azt hiszitek el, amit a szemetekkel láttok?
– Igen, mi csak azt hisszük el, amit a szemünkkel látunk.
Mert igen kemény nyakú nép volt ez. Jézus elszomorodott. Hiába beszél ezeknek hitről, reményről, szeretetről, nem értenek ebből semmit. És akkor arcvonásai megkeményedtek.
– Hát legyen! Mutatok én nektek csodát.
A tömeg azonnal elcsendesedett és feszülten figyelt. Jézus lassan körbehordozta a tekintetét rajtuk, majd rámutatott egy írástudóra, aki legelöl állt.
– Te! Add ide a fejfedődet!
Az odaadta neki – bár lassan és vonakodva – mert igen sok pénzébe került. Jézus a kinyújtott bal kezébe fogta a felfordított sapkát, egy kicsit várt, hogy mindenki jól lássa, majd a másik kezével belenyúlt és kihúzott belőle egy – nyulat. A tömeg felhördült. Mert sok csodáról hallottak már, víz fakadt a sziklából, Mózes előtt kettényílt a tenger, Elizeus halottat támasztott föl. De ilyet, hogy valaki egy üres kalapból egy igazi, élő nyulat vegyen elő… hát ilyen még nem volt.
Kézről kézre adták a kis állatot, és az bizony egy valódi, eleven, fehér szőrű, piros szemű nyuszi volt (akkoriban igen ritka fajta). Jézus várt egy kicsit, majd felemelte a kezét, csendre intve az embereket. A tömeg elnémult, még a légy zümmögését is hallani lehetett. Ezek után mi jöhet még? Jézus ismét végignézett a sokaságon, majd megállapodott a tekintete egy nagyon szép fiatal nőn. Díszes ruha, ízléses smink.
– Te – mutatott rá – gyere ide!
A tömeg újból felhördült: mert ez egy „olyan” nő volt. Az asszonyok szeme csillogott a gyűlölettől. A férfiak szeme is csillogott, de más okból. A nő megilletődve lépdelt Jézus felé. Mert csinálta ő már sokféleképpen, sőt egyszerre több férfival is, de ennyi ember előtt még nem.
– Hogy hívnak? – kérdezte Jézus.
– Magdolna. De a barátaimnak csak Magdi.
Jézus egy közelben álló csoportnak intett:
– Hozzátok ide azt a ládát!
Ez egy vesszőből font nagy kosár volt, amibe a kecskéket, birkákat szállították, nagy nyílások voltak rajta, hogy az állatok kapjanak levegőt. Mikor odavitték, Jézus felnyitotta az üres láda tetejét és azt mondta:
– No, Magdi feküdj bele!
Magdi nem erre számított, de hát megszokta, az extrém kívánságokat is teljesítenie kell, így hát belefeküdt. Mivel azonban a láda túl kicsinek bizonyult, a nyíláson kidugta a fejét és a végtagjait. Jézus rácsukta a láda tetejét, majd elővett egy nagy fűrészt (mégiscsak ács volt az apja, és mindig magával hordozta a szerszámait, mert hát ugye, sosem lehet tudni mikor lesz rá szükség) és elkezdte a ládát – középen – kettéfűrészelni. Az asszonyok felsikoltottak, többen elájultak, a férfiak döbbenten néztek. Mikor teljesen kettévágta, a láda két felét széttolta egymástól jó messzire – és láss csodát – Az egyik fél dobozban Magdi mozgatta a fejét, kezét, a másikban pedig a lábait. Mindenki kővé dermedt. Jézus jó darabig várt, nézte a sóbálvánnyá vált embereket, majd összetolta a ládát, felnyitotta a tetejét és kilépett belőle Magdi épen és egészségesen. Óriási üdvrivalgás harsant fel, az emberek valósággal tomboltak. Magdi kacéran odalépett Jézushoz, majd a fülébe súgta: Jöhetsz hozzám bármikor, nem kell fizetned.
Jézus még sok csodát tett, a fontosabbakat ismerjük is. Azóta rengetegen tanulmányozták az életét és a csodáit.
Üres kalapból nyulat előhúzni már többeknek sikerült. A kettéfűrészelést is tudják egyesek. A halott-feltámasztás egyelőre még nem megy.
De ami késik…

You may also like