Hát, idefigyelj egyetlen gyermekem! Most már elegem van abból, hogy állandóan azzal nyaggatsz, miért is nincs mellettem egy olyan pasi, mint az édesapád és később a nevelőapád volt. Okos, jóhumorú, tisztakezű és -szívű ember. Sajnos, amikor nagykamasszá értél, már nem volt melletted egy olyan apa-ideál, férfi-példa, én pedig...
Nincsen a földön fegyver Gondolja az ősember Amit szeme meg nem lát: Az atommaghasadás Számára csupán talány. Így vagyunk mi is veled Magad látni nem engeded Hogyha Téged választunk Akkor, csak akkor láthatunk. 0
read more
Likes
Csípős, cirka mínusz 7 fokos ködölő idő volt. Egy zajtalanul suhanó, páncélozott Audi keresett magának parkolóhelyet a Metró-állomás fölötti placcon. Elegáns, kurtabundás közéleti kitűnőség kászálódott ki belőle, és ruganyos léptekkel lesietett az aluljáróba. Majd megállt egy telefonfülke előtt. Abban éppen Lipitz Béla hajléktalan gubbasztott, azon tűnődve, hogy a megfagyás...
read more
Likes
Lakatos Andornénak Gyerekkoromból emlékszem anyámra, illata olyan volt, mint a friss aranyesőé, érintése, mint lágy, tavaszi szellő. Szeretem, és félek, hogy egyszer elveszítem, ezért kihasználok minden napot és percet, hogy újra és újra érezzem, az aranyeső illatát, a lágy,tavaszi szelő simogatását. Mióta édesanya vagyok, tudom milyen érzés felnevelni egy...
read more
Likes
Üzenet egy eltűnt halottnak A Hold feljön, akár itt vagy, akár nem. Lenyugszik akkor is, ha te nem nyugodhatsz. És feljön a Nap, akár velünk vagy, akár nem. A rigók teli torokból zengik hajnali öröm-imájukat. Ők talán boldogok. Legalábbis vidámnak halljuk a nappalt köszöntő himnuszukat. Az öregember – apád...
read more
Likes
Szép ünnep. Sokan nem tudják mit is takar!? (Pár nappal ezelőtt fiatalok nézték milyen szép a Citadella. Egy idős bácsi megkérdezte, tudják mi volt az eredeti funkciója? Nem tudják, hogy várbörtön volt.) No de ne kalandozzak. Húsvét. Mi is ünnepünk oka, célja? Az Egyiptomból való kiszabadulás, Jézus Krisztus kínhalála,...
read more
Likes
Szemünkben ragyog szemednek fénye a lobogó fáklyát átadva átvéve már unokáink őrzik viszik tovább örök a változás mégis minden marad Mama szíved alatt álmodtuk meg mozdulatainkat szeretetedből épült fel testünk időtálló váza lelked melegével lettünk felruházva lelkednek szövete lelkünket mintázza bőrünk bársonyában két kezednek boldog simogatása keserű vagy édes...
read more
Likes
Hogyan buktam meg matematikából? A következőképpen. – Hát idefigyeljenek csövikéim (csövesek)! Ennek a szemétszedő lapátnak úgy kell megfogni a vízszintesen kiálló fogantyúját, hogy az elvágólag legyen! A talajhoz úgy tíz, maximum tizenöt centiméterrel – mutatta be az utcaseprés tudományát, az előadói teremmé avanzsált gyülekező helyen a fő sepregető. –...
read more
Likes
Nem hiszem, hogy ezzel a címmel sok újat mondtam volna, de én nem a természet megújulására gondoltam, bár az is újra éled. Bizonyára sokan észrevették, hogy hallgattam jó ideje. Lehet, hogy némi magyarázattal tartozom a Kedves Olvasónak, hát megteszem. Az előző évet kissé szomorúan zártam, ugyanis megszűnt a beosztásom...
read more
Likes
Hát megtörtént. Olyan prózai, olyan hétköznapi volt az egész. Mégis távolabbra kerültünk egymástól, mint az elmúlt két évben, amikor csak a lelkünk egyesült és mégis minden mozdulatunk a szerelemről árulkodott. A testi kontaktus messzire repített tőle, lehet, hogy másképpen kellett volna, vagy sohasem. Dodó, ez a makacs cigányember, közben...
read more
Likes
A csövi cimborájával valamilyen kvízműsoron görcsölgetett. (Persze hogy a kocsmában – kár is erre szót vesztegetni.) Azért nem is volt ez olyan súlyos görcsölgetés, hiszen a csövi különösebb gond nélkül eljutott egy virtuális másfél milliós nyereményig. Amikor is a cimbora felsóhajtott: – Mindig ezt csinálod! Bolond vagy te, hát...
read more
Likes
A tisztaság elomlik A légben. Fönn sasok köröznek. Élet… A fenyők sudáran állnak, Gyökerük sziklában-forrásban. Tudod:én élek. Élek? De hazugság nem hagyhatja el ajkam. Viharban,esőben A hegyek fényesek. Ártó kezek El nem ronthatják őket. Él él az örökkévalóságban. Napja ragyog fölöttünk. 0
read more
Likes
Egy szeptemberi délután a csövi a szökőkút mögötti padon ült, lógázta a lábát és végtelen hiányérzet gyötörte: – Nem tudtam megfejteni az élet értelmét; nem én fogom felfedezni az élet elixírjét:… nem én festettem a Mona Lisát…, jó…, de hogy nem lesz egy szál cigim, egy korty borom egész...
read more
Likes
Az életet utáltam Kukába turkáltam Magamba roskadva Fetrengtem mocsokba Nincs semmi értelme E rohadt életbe Hiába akarom Mint veszett bús barom Kitörni nem tudok Világgá futhatok Mi az mit elérek A szimpla enyészet Megvetnek utálnak Mi vagyok egy állat Hogy belém rughatnak Sehol nem akarnak Segiteni rajtam Pedig nem...
read more
Likes
A Fedél Nélkül újság terjesztése nem könnyű feladat. Sokan nem tekintik munkának ezt a tevékenységet, koldusoknak, ingyenélőknek nézik és így is, kezelik a terjesztőket. Néhányan mégis időt, energiát nem kímélve igyekeznek eljuttatni a hajléktalanok alkotásait az emberekhez. Az alábbi beszélgetések két ilyen lelkes (házaspár) terjesztővel készültek. Először Erikát, a...
read more
Likes
az éjjeli őrjárat lovakat cserél mefisztó énekel az útelágazásnál körtefává változik az aszkéta vágyak felhője lebeg csendesen fejünk felett úszik mint sztyeppe felett a sas a nappal fehér lángjai után üstökös hull a farkas fészket talál a keserű fűben omladozó szavakat ismétel a paraszt kemencén báránybőr holnap újra a...
read more
Likes
Verembe A fejemet nem Verem be. Plafonban Ha alacsony, nagy Pofon van. A karom Kéznél legyen, ott Akarom. Szerelem Ha egyben van, nem Szerelem. Hej Fiskus! Lesz neked is juss Egy kis,… kuss! Előre Nem fekszem fődbe, Üllőre. Ajándék, s A jó játék, nem Kaján vég. Eszembe Ha nem...
read more
Likes
Esszénovella 1. sárosi gróf egyáltalán nem érezte jól magát danckában, legszívesebben földhöz vágta volna ónkupáját, de türtőztette magát, tudta, soha többé nem léphet magyar földre, nem láthatja sem budát, sem patakot, de ennek a népnek sem akart a királya lenni, illő kopogtatás után belépett a szárnysegéd, nagyságos vezérlő fejedelem,...
read more
Likes
Amikor a félelem az ágyad szélén ül, Rettegésben tartva, Amikor a tűzkő elszállt, És nincs már több szikra, Ami a reményt benned életben tartsa. Amikor kiáltanál, Csak éppen hang nem jön ki torkodon, És fáj minden próbálkozás, Olcsó szándék, magadért-mások ellenére, Veled leszek azon a napon! Elhiszem, betakar a...
read more
Likes