Átölel az éj, simogat a szél – Eső, ha sűrűn esik, a csövesnek nem jól esik, elviselem. És viselem hátizsákom, benne hordom egész sorsom, keresztképpen folyton viszem – Jóhiszeműn még elhiszem: reggel majd még rám is süt a Nap! 2022 április, harmadik díj 0
Műanyag lavórban áztatom lábamat, műanyag flakonban tartom italomat, műbútor az ágyam, műanyag az álmom, nem tudom van-e még valódi világom. Műbeles virsli a műanyag szatyorban nejlonzacskós müzli társaságában, műszálas a ruhám, műbőr a topánom, nem tudom van-e még valódi világom. Műköves tereken műsoros délután művészek alkotnak a...
Lepereg rólam már minden pillanat, csak tebenned bízom mindörökre akár a hajnal, dereng a mozzanat, még nem gondolok sáros rögökre. Még melletted alszom, lábunk összeér, óvják szerelmünk fenn a csillagok, a lélek és a szív egyaránt remél, még fodroznak bennünk tiszta habok, de egyre kopogtat ajtónkon az...
május 3. Lehajoltam, hogy leszakítsam, ám kezem félúton megállt, mert feljajdult a virág. Élénkpiros szikrákat szórt, védte élethez való jogát, én pedig dermedten álltam, és döbbenten bámultam… …csak néztem, csak néztem… Jól van, jól van szívem, arany csillag virágszálam, ne félj, nem téplek le. Élve viszlek Neki...
I-XV. „…s a bomolt nők vad visítása lantmuzsikát elnyom; ki se hallgat már a dalosra…” (Ovidiusz – Átváltozások) XII. Végül megadtad a kis senkinek, nekem, azt, ami szerinted kijár: atomjaimra szedtél lelkileg! Katedrádról öntötted rám sivár szavaid, nem a tanító beszélt: a sértett nő, egy kivénült tehén, ki...
igaz valóban mindenkié fent óriási telihold ragyog világítótorony fényszórója félszemű rém aki rám néz mindenhol ott van és követ nem felejt el semmit sem ott él minden pillanatban elmúlik a perc a nap az év de emlékszik a szerelemre ami egyszer ott volt rég te már tovább sétáltál kidobtál...
A harangzúgás mélységébe rejtelek. Nélküled-csöndbe hull a ki nem mondott szó. Hiába fednek mesterséges rejtjelek, lépted szívdobbanásomban számolható. Kergetek álmot, s lelket kínzó perceket – szívembe duzzadnak, mint áradó folyó. Lelkembe temetem hangtalan éneked, hogy higgyem: csak feledni s elfogadni jó. Álmaimban gyakran látlak és kérdelek: –...
Egy pohár éhgyomor. Kiilleszkedők ülnek ernyedten a padon, mindegyiküknél gyulladt és száraz a szem, vannak, akik csak magukra számíthatnak, de legtöbben magukra sem. A vesztettek, a rugalmatlanok, a hatóságok és szervezetek alanyai, ahol jövőképet rajzolnak nekik, miközben a fájdalom, az éhség az mai. Ők maguk lettek a...
A buszvégállomáson át akart menni az úttesten mikor meglátta az elütött galambot a szépen rakott térkövön kivasalva feküdt nem akarta nézni, de odaragadt a tekintete át nem kelhetett, mert több busz jött egymás után még simábbra vasalva az amúgy is papírvékony lelket földbegyökerezett lábakkal állt az úttest szélén pedig...
Akikben szűzi hittel hittem, s volt bennük bízásom sorra kihajóztak az óceános múltba. Még egy ideig integet utánuk az ember, ám legyőzi az időtenger, s szobrot vés idegrendszere mélyén egy cinikus „mea culpa”! Ókori gigabirodalmak roppannak össze egyetlen perc alatt, mikor a hírnök a haláluk hírét hozza hozzád hajlékod...
Takaró alá bújok a csend elől, hallom, ahogy a falhoz koccan, dúdolnék pár hangot, de megakadnak a torkomban. Sötétség mered a dallam végén és nő, egyre nagyobb lesz, sokkalta nagyobb a takarónál… már anyámat várom a csendhez. Az arcot, a hangot, ahogy az életet belém kacagta, borzadva várom, de...
Elfordulsz. Odanézel. Elfordulsz. Kölcsön időbe felöltözve szépen – egyenes derékkal fekve járdaszélen: az idő van csak egybe’ egészen, most minden félbe van. Csak a semmi van most készen. Hagyd el, Istenem, hagyd el, ha mégis létezel, takard el, van, amit látni nem szabad. Körötte krétarajz kövön. Vér szivárog a...
2022. május, második díj 0