A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport a nyár után több rendezvényt és képzést kezdett el szervezni. Éppen a hajléktalanellátó rendszer dolgozóinak éves találkozójára készültünk, mikor felreppent a hír, hogy a Belügyminisztérium az építési törvénytervezettel kívánja kiűzni a városból a hajléktalan embereket. A megoldást nélkülőző törvénytervezet nemcsak minket, de szimpatizánsainkat...
Fölvillant! Vasrozsda pernyéből zúdulva jött mint a tájfun, elemi erővel pörgetett áradása, a sodró reményű alagútnyi fény, s csönddé szelídült rohanásban szeretet hullámok bársonyára oldódtam azzá ami valóban vagyok, lettem fény és érzelem tobzódása… S utolsó simításával újból rám ült a sár-nemű régi lét. Most, fogadom sápadt átlengését, emlékén...
Rohadtul utáltuk a viskónkat. Pedig hány éjszakát töltöttünk itt az összepréselt fényben, hány és hány nyomasztó éjszakán át okádtunk viskónkban, a pancsolt piától és köhögtünk a mezítlábas cigarettától. Közben meg egyre csak nőtt bennünk a gyűlölet és a rettenet. És a felhasított sikoly. Mégsem tettünk ellene semmit. Tudtuk, hogy...
…Szigetszentmiklóson Várom a BKV – HÉV szerelvényt és szívemet gyógyítgatom, Több ezer emlék a csendben lelkemen általoson. Van köztük édes és van mélabúsító is, Amitől egyre mélyebben szaggatva szúr a tövis. Messzire reptet az éteri szárnyon a szép és ölel, Kegyetlen tépdesi múltam a rossz mely a jövő késévei...
Órák óta rótta az országutat. Szárazság és viharos szél… ez is az ítéletidő egy fajtája… Az út pora finom rétegben lepte be arcát, meg a gallérját… Úgy érezte már a fogai között is homok csikorog… Ereje is fogytán… legalább jönne valami jármű, ami felvenné…! Óhaja meghallgatásra talált, – egyszer...
Ő gyógyít ki hűtlenségemből, mert szeret ingyen kegyelemből. Itallal kínál hogy kiöblítsem számból a szenvedés rögét, és a tömjén méregizét. Mosolya megfogan mint kazalban a villám, pedig látta minden mérhető szenvedésemet, amit most egymarokra fog, szemben a közönyös éggel. Leveti olcsó kabátom, nyári ingem, miközben rajtam felejti mosolyát. Én...
Fodor-Kiss Piroska és Jancsó Noémi emlékének A szentek csendben Mennek el. Az élet Az Életből fakad. Rád is szükség van, Szentem! Ne a temetőnek nemzzünk, Hanem az Életnek! Az Úr hatalmában legyünk, Félelem nélkül. A Házsongárdi pantheon Egyszer megnyílik: A szemekben Élet vagy döbbenet. És Visán is Piroska Életre...
Én a paraszt, aki munkás cigit szívott, kinek a jóból is, rosszból is kijutott, Én a technokrata, szivárványból festett álmot látott, s abból soha nem eresztett, Én vigéc professzor, ki másokat tanít, és minden leírt szót gyanúsnak lát, gyanít, Én a próféta, ki hirdeti a jövőt, tiszteli a múltat,...
Kolhoz udvaron állítottam falhoz, Szétrúgom bamba fejét, kiszúrom hideg szemeit, Elsöpröm a Föld színéről mindazt, Mi valaha is lehettem volna. Rave partyra megyek a haverokkal, LSD-től jóllakottan húzom hajnalig. Egy percre sem feledem kérő tekintetét: Ne tedd meg! – mondta – de túl gyenge vagyok. Én magam vagyok Charles...
Szerencsésnek tartom magam, hogy a Fedél Nélkül újságnak riportokat készíthetek. Kedves, érdekes emberekkel hozott össze eddigi munkám. Most sem volt ez másként, hiszen Bebe, azaz Abebe Dániel – a Back II Black együttes frontembere – személyében újabb nagyszerű embert ismerhettem meg. Az alábbi beszélgetést folytattam vele egy kávé mellett....
Jaú, márha, futás van, ráró: redvás zászló – lornyettek hebegnek amíg láncnak csak örve fagyott ottan, fidibuszban csengőn forgón kiforgott egymás üdve: flinta retikülben Sok szoros téglát felbuktat, ha rásöpörte. Ettől letörve hibákat és csak kongón, halenyv szuper lében kutat, mert fanyalgó szobra van, burkolt mentén jut, süvölt be...
cigidoboznyi kütyüvel már telefonálhatsz fényképezhetsz csatlakozhatsz az internethez lám küszöbön a digitális a sáv meg egyre szélesebb lesz dől az infó dől a szennylé az agyonmanipulált plebsnek s már balekja egy művi mennynek egyetlen gyilkos rég nem nyerő trendi immár a sorozat csak bekebelez a szép új világ hip!...
Egyszer, réges-régen, Sosemvolt Ország királya elé lélekszakadva rohant hírhozója: – Jaj, Felséges Királyom, rossz hírt kell közölnöm veled: egyetlen lányodat, a hercegnőt elrabolta a Szavatartó Óriás, bezárta várába, s most egy sárkánnyal őrizteti. – Mit nem mondasz? Óriás is, sárkány is? Azért ez már túlzás. Szegény lányom, igaz, az...
Megtiszteltél Uram! – a Földi hajóst, adtál új utat, tollat, papírt… s érzéseket: – örömöt… fájót… feszengőt… érzem, hogy porlad bennem a múlt, a jelen, az is, minek árnya hullt oda, hol ősömként voltam jelen… – én voltam az örök / Tamásod / – mégis rám osztottad álomlátomásos üzeneted,...
Sápadt kisfiú, cipőtlen, rongyos inges álldogál a villa kerítése alatt, és sóvár szemekkel les be a résen át, odabent selymeszöld füvön gazdag gyerek halad, szorgos cselédség vigyázza lábnyomát. Szívébe szúr a fájdalmas jaj, miért nem vagyok olyan boldog én is, mint a gazdagok? A kisfiú felnőtt lett azóta, villára...
a kötéltáncosok nyelvén zuhanásra készen az ország aminek alig van bevétele háborús vesztesége elvett területei ezen az országon utazunk végig fenyvesek illata gyanta az aszfalt szélén a hazám mondhatjuk romantikusan mintha emigrációból ami tíz évig tartott térnénk haza beteg és fáradt testrészeinkkel szívünkben alkohol az ország ahol születtem ahol...
A körúton van sok mozi, az egyiknél annak idején Apus, órákig állt sorban egy kiló banánért, ma?! Azt sem nézzük meg, hogy a banán címkéjére mi van írván, Ecuadori, vagy Columbiai. …Szén és gyémánt, az igazság mindenkor igaza, egy másik mozinál, a Majmok bolygója egy filmrész, örökös első rész,...
Az alábbi interjú egy olyan együttes képviselőjével készült, aki 15 éve foglakozik zenével. Készségesen, segítőkészen állt mikrofonom elé, hogy az olvasók újra halhassanak a Sugarloaf együttesről. – Mi motiválta abban, hogy a zenei pályára lépjen? – Amikor még általános iskolás voltam a szüleim beírattak zongorázni, azt hiszem még fiatal...
Apám meghalt s anyám is elhagyott, Ekkor a szívemben valami megfagyott. Azóta lettem árva, S szívem kulcsra zárva. Árva lett a létem, Mit szívednek adtam, azt vissza sosem kérem. Mindent, mit éreztem és gondoltam, Tiszta szívemmel nyújtottam. Lehet jókedv, bú és magány, Költő lelkem csupa talány. Szüleimet őrzi a...
Engedtünk a 48-ból, hogy eggyel több legyen, Az aprószentek száma megnövekedjen, A próféták szava beteljesedjen. Engedtem, hogy megtörténhessen Életet szereztem ezzel Ez az élet nem enyészet, Mindörökre üdvösséges, Ezért méltó áldozatomra Számítok a bizalmadra. Mindig tudtad mire vágyom: Engedj tékozlókhoz állnom Mert azok nem vesztesek, Szőlőt művelnek Veled. Amit...