Gyűlölet a gyűlölettel karonfogva járnak, vágyaink a vétkeinkkel folyton szemben állnak. Gyilkosok és áldozatok vérfakasztó hitben – Világomban hatalmasok játszanak – ez minden. 0
A program a Visegrádi Alap támogatásával valósult meg a „No-one should sleep on the street – complex sensitizing campaigns on homelessness in V4 countries” projekt keretében. 0
tovább
Likes
D.S.M, 21st April 2020 A világjárvány miatt világunkon több millió olyan ember élete változott meg és került nehéz helyzetbe, akiknek már eddig is nagyon nehéz kihívásokkal kellett szembenézniük. 0
tovább
Likes
Leéltem már az életem felét s nem írtam még olyat, mely igazolná létem: művem ki nem sarjadt vetés. Nincs hasznom. Egy munkáslét kirabolná lelkem. Megértést várnom – nem szabad. Csak alkotok s minden egyes szavam papírosokra lerótt kis adósság; gyerekes kézírásom van s ügyetlen, tollam tucatnyi, törött tarka toll...
tovább
Likes
és végül az utolsó felvonásban mind csak emberek vagyunk szinte megrészegülve az ideától hogy csak a szeretet képes gyógyítani kiéhezett szíveinket egésszé tenni ami bent törött s megfékezni kóros vágyainkat tövisek és rőt virágszirmok által bármennyire nevetségesen is hangozzék ez… hát talán és esetleg mégis úgy lehet? lemászom a...
tovább
Likes
Ó, de jó eljöttél te csodálatos évszak, Alig vártam már, hogy láthassalak! Szép ruhádat, mi a természetre adsz, csodálatos, pompázó színeidet, ami minden ember arcára mosolyt fakaszt! Rügyeznek a fák, csicseregnek a madarak, Újjáéled minden, ami eddig csak aludt, és örömmel, szikrázó napfény erejével fut át rajtunk, hatalmas, dicső...
tovább
Likes
Lenzsákban lapuló szárított gomba Kulacsban kotyogó égadta vágy Tíz napja megkezdett oldalszalonna Gyűrötten elhagyott franciaágy Gömbölyű térdeden vöröslő lázfolt Kézfogva ballagunk zöld tavon túl Utolsó mentsvárunk öreg faház volt Csillagos köpönyeg ránk alkonyul Fák tövén alszunk a ringó szabadban Tejszínű álmunk új erőre tör Lélegző szellő jár, réveteg dallam...
tovább
Likes
Azon a játszótéri ócska vaspadon Lettél enyém egy giccses nyári alkonyon És én most itt ülök a vaspadon, szívem Eléd hajítom ócska életem Hullik cipőm elé sok megsárgult levél Sok sárga csekken tenger pénzt fizettem én És mégis itt ülök a rozsdás vaspadon S kiért fizettem még a kezét...
tovább
Likes
Szavaid súlyos esőcseppek Fátyolosan áztatják reményeimet Belemosván az aszfalt repedéseibe Miközben arcomon lecsordulnak Elmosva álmokat, ábrándokat Nyiladozó szirmokat taposnak Fásult lábaim, zavaros pocsolyába Száraz könnycseppeket Mint megannyi megkövesedett emléket Gondosan kikerülve Rejtőznek el szűk mélyedésekben Hová már nem követheti hervadt tekintetem Csak monoton lépdelek Céltalan, értelmetlen Fedezéket sem keresve,...
tovább
Likes
Hátam támasztom, Vén fa törzsének, Emlékezem rád, Hogy ’repültek az évek. Átfutnak rajtam, Sok régi nyarak, A poros-lomos padláson, A madarak, Szárny-csapdosva riadtak fel, Mikor elbújtunk, Hogy eggyé váljunk ketten, S az egészből egy csók lett, Mégis visszatekintve: Nem történhetett volna szebben… Új nyár előtt állunk, Te máshol, én...
tovább
Likes
(Juditnak) elmondanám ha érdekel rosszízű szám nem énekel régen már szívhez szóló szerelmes szólamot elmondanám elhalkuló szavaimmal Nálad Neked Hozzád némán kiáltva simulnék még bújnék 0
tovább
Likes
Kettétört bennünk sokadik sóhajtásra a bizakodás: megbántásokká hasadt a jövő. * Sebeink lázas fájdalmát felszakítva gerjed új harag: lélek-lázadás. Veszélyes játék. * Feltorlódtak az évről évre elmaradt csillaghullások. Hallgatásokba zártuk fényeit. 0
tovább
Likes
Nix dájcs Én menni mozi Háváj dizsi napszemüveg Romkocsma nyelvvizsga Kirkegór vagy churchyard Schopenhauer reggelije Rührei Lelkem ha van mentsd meg ha vagy Máté 15:26 A hulladémon 27. meséje A karóba húzott férj A cicoma ára A cicoma átka Áprilisi törvények Politológusok nélküli Politbüro Cserélj zárat Barátot szeretőt Wiener...
tovább
Likes
ballagtam a belvárosban csupa latyak volt a világ mentem-mentem mendegéltem és egyszer csak fejemre esett egy hókupac először nagyon nagyot káromkodtam azután picikét gondolkodtam és rájöttem még mindig jobb a hókupac mint egy hatalmas nagy kődarab +2
tovább
Likes
írni csak pontosan szépen mint ahogyan a költött csillag ballag az égen ahogy pipacs kacérkodik a réten és szállnak a darvak óh a darvak és repülnek a táltos paripák s követik egymást a füstkarikák kék füvet legelnek a felhő-barikák növesztik a gyapjút hogy eső legyen amit rózsa és gyöngyvirág...
tovább
Likes
Úgy indul, mint egy néma lm, majd megtelik százféle zajjal, kánonban kántálnak korszakok, szólamod dallama elhal. Ám addig is babonáz számtalan, zálogba csapott ígéret, megteszel mindent, hogy megfelelj, s te légy az örök igézet. Kötelékekből függések lesznek, szerelmekből híg viszonyok, s tartoznod kell, mert adóssá tesznek, mammon illatú ikonok....
tovább
Likes
Vén, ráncos arca feketére tört, csókjától régen égett a kalász; nem várja szerető, csupán a föld, süket fülébe tücsök dudorász. Fogatlan szája néha megremeg, rongyos szoknyáján játszik a körme; nem is tudnak róla az emberek, az Istennel meg minek pörölne?… Csöndes, akár csak a szürke reggel, szűkös estéken kenyerét...
tovább
Likes
Kicsiny az ország, de túl nagy a bánat Éhes vagy este, fogd be a szádat Szélfútta földön igazság robban Javaink eltűnnek egy mély torokban Foszlik a kenyér és lehull a morzsa Dalolva állsz be a tömött sorokba Belep a ködnyálkás, bénító álom Túlteszed magad az agyhalálon Rövid az idő,...
tovább
Likes