Ivadék. Ivadék voltam, vagyok. bár csak gyermek akartam lenni. bárkié. lettem magamra görbült magzat, égképek fölrajzó papírsárkánya, sárba, iszapba rajzolt csillagzat. diófák eget letépő hiánya. végtelen havak fekete fattya, távolodó léptem akárkié. mesékben lakik valami hattyú. égtelen tavak lakója jég alatt. a felhőkön áll egy sírfelirat. egy fekete toll...
Debreczeny Zoltán egyedi stílusával és sajátságos látásmódjával ismerős, sokszor banálisnak titulálható jeleneteket ábrázol szokatlan formában és lényeglátó játékossággal. Mégis, az élet ilyen banális kis képkockákból épül fel, a veszprémi művész pedig ezekből fest fel egy széles spektrumú panorámaképet a mi „kis magyar világunkról”. Vele, valamint feleségével, Lehóczki Laurával beszélgetünk....
elevenen temettek el benned egy gyereket te délceg, odalenn délen a végeken s lettél félszeg de nem egy kegyetlen elme lelketlen veleje nyerészkedhetsz te még meredt tetemeken és felérsz bár megdermedt tereken rajtad a bélyeg mert túl vagy te már Baranyán a fegyenctelepen lenn és anyád...
Tudom, hogy kész tervekkel álltam elő a múltkori lapszámban, miszerint jól megírom a segítők rákfenéjét, amikor elsősorban (és sokszor, sőt, a legtöbbször nem felismert módon) azért segítenek-segítünk, hogy a magunkról kialakított kép olyanná váljon, ami szerethető, csodálható. Változatlanul roppant fontos témának tartom és nem vetettem el, érinteni fogom most...
A „Széljegyzetek” Sárosi Péter, a Drogriporter oldal szerkesztőjének gondolatait osztja meg a világról. Napi közéleti eseményekre éppúgy reflektál, ahogy új perspektívába helyez örök kérdéseket életről és halálról. Elérhető podcast formában is, a következő szolgáltatóknál: Apple Podcast, Spotify, iHeart Radio, Google Podcasts, Amazon Music/Audible, Castbox, Deezer, Podcast Addict, Podchaser, JioSaavn....
– Rosszkor jöttél, fiam! – mondta Galagonya, miután vendége helyet foglalt. – Momentán, nem tudlak megkínálni semmivel… De várj csak, van egy kis száraz teasüteményem, ha nem veted meg! Térült, fordult és egy régimódi, kerek pléhdobozzal a kezében tért vissza. Egy porcelán csészealjra néhány darabot kiszedett és vendége elé...
Idézet Kálmán Imre Csárdáskirálynő (Die Czardasfürstin) című operettjének betétdalából. 1861 május 21-én (Bika jegyének utolsó előtti napja) telexgépek kopogták szaporán a jó hírt. Megszületett Oláh Zsuzsanna (későbbiekben özv. Fazekas Gyuláné), akit egészen a világhírig repített a sajtó. Eszes tanulékony lányka volt. Korán elsajátított sokféle tudományt. Érdeklődött a gyerekszületések...
Péter a patikában járt. Altatókat vásárolt. Neje érthetetlenül állt a dolog előtt. Miért nem alszik ez jól? Nem akarta megkérdezni. Péter lefekvés előtt két szemet bevett. Neje azt látta, hogy jól alszik. Reggel hatkor ébredt. Péter végre jókedvű volt. Amikor ketten reggeliztek, Nikolett megkérdezte: – Miért vettél altatót? –...
A következő reggel, nyilván a hajnalba nyúlt sárvári dorbézolás és kiruccanás miatt, később és nehezebben indult, de Chajko, miután alaposan kialudta magát, begyújtatott magának már-már rituálisan egy sodort cigarettát B.-vel a kávé mellé, és el is kérte a telefonját, hogy elkezdje leszervezni a következő napokat, és hogy hírül adja...
Én így szeretnék élni csövessel millással egyformán beszélni mindenki nevét szelíden mondani mindenki fájdalmát oldani hétköznapok sürgésében mosolyt osztani megsimogatni minden fáradt lelket becsülni minden állatot és füvet imádni végtelen szerelemmel világot adni minden öleléssel és derűs szóval összejönni áldással békével köszönni mély hálával hazatérni én így szeretnék élni…...
Pasztellszínűvé kenődtek a fák, fáradtabbak a kirakati fények. A gőgös tekintetű próbababák fiatalok, jól öltözöttek, szépek. Semmitmondó plakátok alatt, a Corvin-köznél cigarettázok. Dunai párát tol a 4-es villamos. Mehetnék. Maradok és várok, várok. Esteledik. Szállingóznak már a ringyók és a maradék levelek. Szemközt hegedülni kezd egy koldus,...
ha még egyszer születnék párttitkár királylány vagy vendégtéri szaktechnikus szeretnék lenni esetleg lotyó addig is maradok lelkes lelketlen csöves genya ahogy keltibér vidékeken macskaköves utcákon minimo calculo félpercenként mondja a lakosság zöme MÉRDÁ a portugál is világnyelv volt valaha a világ fele portói másik fele castellano volt javaslom foglaljunk...
Anyáink kentek régen a nagy szegénységben, Szórtunk rád sót s egy kis édes-nemest éppen. Jó vagy te mihozzánk, kedves zsíros kenyér, Ennék egy kis hagymát, van-e még? Ha nincsen, az sem baj, melléd gondolom, Zsíros kenyér, akkor is szeretlek nagyon! Ó, ha te nem lennél, mi lenne velünk?...