Idézet Kálmán Imre Csárdáskirálynő (Die Czardasfürstin) című operettjének betétdalából.
1861 május 21-én (Bika jegyének utolsó előtti napja) telexgépek kopogták szaporán a jó hírt. Megszületett Oláh Zsuzsanna (későbbiekben özv. Fazekas Gyuláné), akit egészen a világhírig repített a sajtó.
Eszes tanulékony lányka volt. Korán elsajátított sokféle tudományt. Érdeklődött a gyerekszületések elkerülésének technikájáról úgy, mint angyalcsinálás. Szívesen foglalkozott vegyszerekkel, főleg az arzént kedvelte, mint Arisztotelész, Hippokratész, Paracelsus, akik az orvostudomány előfutárjai voltak. Évek hosszú során át, mint bábaasszony tevékenykedett. Mostanában, talán a védőnő kifejezés illene rá.
Általánosan a bába központi szerepet töltött be a falvak életében. Hatalmas tekintéllyel rendelkezett, hiszen bölcsességére élet és halál minden eseményekor szükség volt: születéskor, keresztelőn, a betegágynál, tiltott abortuszok végrehajtásakor, a halálos ágynál az utolsó lélegzetvételkor. Ebből kifolyólag a bába a női közösség megbecsült tagja volt, hiszen összekötő kapocsként szolgált a tanyavilág asszonyai között. Így elsőként értesült olykor egészen intim, kényes problémáikról, mint egy elvetendő magzat vagy a családon belüli erőszak.
Érdekelte még a demográfia, a születésszabályozás, valamint az öröklődéstan. Mint férjezett asszony, és később, mint özvegy elítélően nyilatkozott a válóperekről. Tevékenyen részt vett ezek megakadályozásában. Csendes mozgalmat indított, a vallásilag sem helyeselt válóperek racionális kiiktatásáért.
Lassan híre ment a Tiszazugban a tehetségének.
Mint minden történetnek ennek is van egy anekdota jellegű legendája.
Történt egyszer, hogy Zsuzsi ült egy beteg ágyánál. Akkoriban még nem zárta rövidre a betegápolás idejét. Legyek döngtek körös-körül. Egy légypapír ragadozott a villanykörtéről lefele, de kevés sikerrel intézte szakmáját.
Zsuzsi levette a papírt és leöntötte vízzel. Hátha inkább szomjasok, mint éhesek a legyek.
Későbbiek során, mint legyes víz került a köztudatba. Érdekesség, hogy mikor a törvény emberei házkutatást tartottak mindenki Zsuzsikájánál, a spájzban katonás rendben legyes vizes befőttek sorakoztak. Úgy, ahogy a takarékos vámpíroknál a lekvéres befőttek.
De, még ez sem volt az igazi. Akkor aztán otthon tejbe áztatta a papírt, és megkínálta vele a cicuskáját. Mohón dorombolva lefetyelte a csemegét. Majd elhalkult a dorombolás. Talán azért, mert a cica a hátán feküdt már. Szórul-szóra ez történt a megkínált kiscsirkével is, csak az már az elején sem dorombolt. Zsuzsi megjegyezte ezt a receptet, jó lesz még valamire felkiáltással. És jó lett!
Egy falubéli asszonynak a napokban tért haza a háborúból a férje megvakítva. Az asszony sokat panaszkodott a „védőnőnek”, hogy csak egy éhes szájjal több. Akkor hangzott el először özv. Fazekas Gyuláné (Zsuzsika) szájából az azóta már ikonikussá lett „Mit veszkődsz vele?” mondat.
Ez esetben a leendő özvegy finom kacsalevest rittyentett vak urának, egy csepp legyes vízzel felturbózva. Innentől a vakság megoldva, örök világosság fényeskedett a néhainak. Változatos receptek jártak körben a falvakban és a tanyavilágban. KI a lekváros kenyeret bolondította meg a legyes vízzel, ki a házipálinkáját ízesitette, ki a lencsefőzeléket fűszerezte meg. Igy aztán mindenhol más lett a halál oka. De az üzletasszonynak emiatt sem kellett aggódnia, mert a helybeli orvos is kuncsaftja lett, a halottkém pedig az unokatestvére volt.
Na, azért ne legyünk teljesen igazságtalanok az asszonyokkal sem. Akkortájt nem szerelemből mentek férjhez, hanem a család jelölte ki a megfelelő párt nekik. Aztán vagy szerették vagy nem. Persze az is igaz, hogy ez a Habsburg-háznál is így volt, sőt még annyival rosszabb, hogy a rokonságon belül intézték leginkább a házasságokat. De ők nagy boldogsággal viselték azt, amit rájuk mért a sors. Például koronát. Itt azért született a rokoni kapcsolatok miatt pár hülye gyerek is, de hát hol nem? A tanyavilágban ugyanezt érték el a gyerekeknél a pálinkás altató kenyérrel.
Volt még egy mentségük az itteni asszonykáknak. Az elszigetelt Tiszazug területén fiatal férfiaknak „otthont adó“ hadifogolytábort hoztak létre. A raboknak mezőgazdasági munkát kellett végezniük, azonban nemcsak a kertet művelgették, hanem az asszonyokat is.
Igy aztán a férjek, akik a Gallipoli-, Isonzó-, vagy Verdun-térségi csatákban vitézkedtek, hazatérve feleslegessé váltak. Ekkor került alkalmazásra a legyes víz sokféle ízesítésű változata.
Az asszonyok 15 évnyi szorgoskodása ment tönkre egy feljelentés nyomán. Eddig is voltak kósza mende-mondák, a gyakori halálozások miatt, de a rendőrök csak nem akadtak forró nyomra. Míg nem egy túlbuzgó rendőr mélyebbre ásott a témában. Így aztán 168 exhumált sír lakójában találták a halálos adag gyakran tízszeresét is az arzénból. Micsoda pocsékolás. Így néz ki, ha nem valódi szakember parcellázza ki az adagokat. De szakértői becslések szerint háromszáz fölött lehetett az áldozatok száma.
Letartóztattak és elitéltek 28 nénit. Négyet halálra, kettő öngyilkos lett. Na azok lettek a főbűnösök. A többit hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre.
És még mai is boldogan élnek, ha meg nem haltak.
Megjegyezni kívánom, ha nem csak a legyes vizet árulják és használják, hanem melléküzemágban fekete ruhákat gyártanak, egész falvak lennének olyan gazdagok, mint Mezőkövesd a matyó hímzésből.
2024 augusztus, második díj
