0
Vágy volt bennem utánad, bár nem tudtam ki vagy. Ismeretlen, titkos mélysége teljesült szívemnek, mikor megpillantottalak. Nem tudtam korábban, hogy Téged akartalak. Méltóságad, mint ősi Istennőé, Királynői, lágyságod, mind átölel, mint fényes Menyasszony, mint lágy lehellete a nyárnak, nem tudtam, hogy Téged várlak. 0
read more
Likes
többé nem kiáltom álmomban neved a régi villanások olcsó szerelmek már elszálltak szememből jöttek hajamba fészket rakni új csodák friss harmattal törlöd naponta lelkem végzetes ez a szép ördöglakat nem akarom megfejteni a titkod mely krisztusi szögeket ver belém oldalamba lándzsát döfnek a nappalok talán a százados is elismeri...
read more
Likes
– Nahát. – mondtam nem túl szakmaian, aztán rá is erősítettem rögvest: Nahát. Időt húztam, ismerem ezt a tulajdonságomat, emlékszem gimiben a fizikatanárom (az egyik gimiben az egyik fizikatanár, mert megjártam párat) kihívott felelni és abból a két mondatból, amit meghallottam a súgásból, összehoztam egy hármast. Tekertem, átfogalmaztam, olyan...
read more
Likes
Most, hogy egy ideje egyedül vagyok, úgy gondoltam, változtatnom kellene ezen, így hátkézenfekvő volt, hogy belépek egy társkereső lapra. Mivel ilyen helyen még nem jártam, gondolom, célszerű egy kicsit bemutatkoznom. Ezért írtam nektek egy beharangozót magamról. Először is, özvegy vagyok, – úgy hiszem. Drága férjem igen daliás ember és...
read more
Likes
Nem mondhatom, hogy boldog élet ez, de jobb, mintha dolgozni kéne. Bár ahogy kölyökmacskából kandúrrá cseperedtem, jöttek a bajok csőstül. Kinti macska voltam, a szolgáim soha nem engedtek be a jó meleg házba, még a legnagyobb hidegben sem. Sokat verekedtem a környékbeli nagyokkal, többnyire én győztem, mert európai rövidszőrű...
read more
Likes
óta kékes, feszülő csöndben várok valami élőre, nyersre, újra vadászok ha rájövök, hogy enyém már nincs látod, semmi mondandóm neked ami meg van, azt is közhelyek közé vetem el, hátha majd kinő szétmorzsolja a fontost az idő ráolvadnak a nappalok egymásra mennyi lidérc jut egyetlen alvásra? az érzéseim sem...
read more
Likes
Egy tányérból enni véled, Egy szó maradt itt: szeretlek! Egy az ágy és egy a szoba, Eggyé válunk-e valaha? Egyszer, egyszer, egyszer még, Együtt ússzuk egünk kékjét? Egyszer ölelünk alatta, Egyszer, magunk megmutatva? Egyetlenegy álmom maradt, Egyszer olyan szerelmet adj! Egyetlenegy órád vágynám, Egyből el is varázsolnám! Egy hintóba...
read more
Likes
Győztem! Diadal! Az élet itt van a tarsolyomban. A gonosz sors azt gondolta, hogy könnyedén kifacsar, csakhogy én nem hagytam magam, elvégre nem vagyok én nyimnyám legény, alaposan túljártam az eszén, és győztem, diadal, megnyertem az élet viadalt, itt van most a zsebemben, de nem tudom, mit kezdjek vele....
read more
Likes
nem leforrázva éreztem magam hanem mint aki átrepült a szélvédőn a hasamat felszakította az üveg véreztem a motorháztetőn könyörületet vártam hogy hívja a 112-őt de kérlelhetetlen volt a szeme már túl volt rajtam visszacsinálhatatlanul 0
read more
Likes
mézédes álom keserű felismerés a légypapíron 0
read more
Likes
Csak egy lány, az utcán álldogál, csizmája sarka csámpásra kopott, de lehet, hogy már így kapta. Kabátjában, szelek randevúznak, fején kötött sapka, valaha fehér volt. Csak állt, szemében könny csillant, ajkát lilára festette a hideg, sápadt kezében csutka babája, apától kapta, most ez minden kincse, meg szívében a szeretet....
read more
Likes
Rémálmaimban apnoétól verve lever a víz, egyre csak horkanok, képekbe vágva, zúgva, sisteregve Imrévé szednek néma szótagok. úgy fáj a fogam vágtat a számban sok megpatkolt lovam köhécselve tépem a képem könyökig vérben rökönyödve nézem az éltem hol hónaljkutyát űz a fokhagymabűz közben a patkolatlan halhatatlanság néma jajkiáltásai űznek...
read more
Likes