A régi villanások olcsó szerelmek már elszálltak szememből

többé nem kiáltom álmomban neved
a régi villanások olcsó szerelmek 
már elszálltak szememből
jöttek hajamba fészket rakni új csodák
friss harmattal törlöd naponta lelkem
végzetes ez a szép ördöglakat  
nem akarom megfejteni a titkod
mely krisztusi szögeket ver belém
oldalamba lándzsát döfnek a nappalok
talán a százados is elismeri isteni nyugalmam
gyolcsaim összehajtva üres sírom mellett alvó katonák
megjelenek neked drága Magdalénám
fuss az örömhírrel hirdesd feltámadásom
mert többé nem kiáltom álmomban neved
a régi villanások olcsó szerelmek
már elszálltak szememből
hullhat bármilyen zord idő vállainkra
döngetheti zápor és hó szerelmünk kapuját
takarhatja jég frissen nyírott kertünk
ha fogod kezem nem fáj az elmúlás sem
mert végzetes ez a szép ördöglakat
mely kettőnket összezár
érzem száll még ránk sok hajnali fénysugár

0