0
Napok óta zakatol bennem egy mondat, fiatalkorom egyik kedvenc írójától, Hermann Hessétől: „Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni: ki tapogatózva, ki ahogy éppen tud.” A különös idézet, Kiss József...
read more
Likes
József életéről úgy összességében nem sokat tudok, csak az utolsó éveiben ismertem meg, és csak elvétve hallgathattam meg egy-egy sztorit az életéről (az elején, amikor többet mesélt, még kevésbé voltam jelen). Amit én megismertem, megtapasztaltam belőle, a legutolsó énjéből: meglehetősen önfejű, határozott elképzelésekkel és véleménnyel bíró ember (távolról sem...
read more
Likes
Enyém az éti csigák magányossága Enyém a vadmadarak szárnyalása Enyém a külvárosok minden mocska Enyém a Cserkesz és a Kocka Enyém a plakátok hirdetése Enyém a falban az ő szívverése Enyém az Úr híres magvetése Enyém a magány és az iszony Enyém a használtam, a sok „miért iszom?” Enyém...
read more
Likes
amikor az álmomra léptek hajoljatok csak meg a földig fái előtt amelyek abból megzendülő egébe törnek vessétek be pengés vízébe magatokat úgy próbaképpen ruhátokat a parton hagyva valamitek még megmaradjon szemeiteknek üveggömbjét használjátok csak jósolásra megidézve mindenes könyvet ami egyszer már megíródott lábaitokat megtörülni ne legyetek sohase restek akad...
read more
Likes
…akkor bénultan ülünk előtte és kérdezzük, hogy mi a fasz. Amikor kicsi voltam, rengeteg Cseh Tamást hallgatott az anyu. (Ezt egyébként időnként fel is hánytorgatom neki, na nem mintha bánnám persze, hogy Bereményit adott hozzá a mindennapjaimhoz, de valljuk be, életszemléletet is ad az anyatejjel beszívott zene. És akkor...
read more
Likes
I. Még egy óra és vége. Mára letelt. Nem jó ez a korán kelés, főleg ebben a hidegben, otthagyni Mari melegét az ágyban, de legalább hamar végzek. Jut idő készülődni. Ma hazafelé bemegyek a Pistához a húsdarálóért. A Mari hogy meg fog lepődni. Mondtam neki, én mindent megoldok. Aggódott,...
read more
Likes
Harangok csilingelő hangja hallik, s a fenyő is díszítve illatozik, Karácsonyra mindenki szíve a jóságtól óriási nagyra nyílik. Színes gyertyák fénye lobban, a lángocskákban sok-sok szeretet, szép ruhába felöltözve várjuk a kedves vendégeket. Öleljük egymást vidáman a csodás szeretet ünnepén, mert a kis Jézuska azt üzente, a szívünkben gyúljon...
read more
Likes
Az imádság nem a sírkamrák imbolygó, reményt vesztett tapogatózása: hanem egy kisgyermek bizalmas kopogtatása, mely a megnyílt fénylő egekben, a drágaköves élet-kaput sarkig kitárja. 0
read more
Likes
A hátrányos helyzetű estéken Füllentők ülnek a tévében Az igaz szó már rég elkopott Mindegy hová kapcsolgatok A megfestett jóléti éden Elvész a drága kenyérben Mellette a hit is csökken Megfulladunk a nagy közönyben De a halk jaj egyszer célba ér Dobban a szív és pezsdül a vér Hangot...
read more
Likes
mostanra megjegyzem a totemcápa tekintetét, hiszen több arcmintában is felkenték már a nedves homokból kiágaskodó szörfdeszkák felületére, az első, legszembetűnőbb tulajdonsága a szelídség, az a sok fog, amivel nem öl, a nyugalom, ami valójában csak egy tengeri betegség tünete, vagy idegen, nyers mágia, ki tudja… a totemcápa, most már...
read more
Likes
Volt egy leány a Kiss Kató, szeme kékje, mint tiszta tó, babája a Zsóka , kicsike, aprócska, mosolya lágy volt, biztató. Gyermek volt ő, még tiszta lény, Napból kitépett apró fény, míg játszott, kacagott, valamit itt hagyott, mert szívében volt a remény. De felnőtt már a kis gyermek, ráborulnak...
read more
Likes
Túlontúl megyek egy határon egyensúlyozva orrom pengeélén táncolva egymás hegyén-hátán pellengérre állítva tornyosulnak a szavak zsibongó zuhataga tengerszintjén érek révbe az érzelmek sivatagában izzó homokszemek fixíroznak az örökkévalóság tanúiként látomásoktól gyötört lázban égve perbe fognak bevallom várható volt ennyi hiba végeztével orvoshoz kell fordulni felfordulni fel-fel a magasba kerubok...
read more
Likes