0
határtalan ég alatt megvetem magamnak az almomat határtalan ég alatt megvetik szürke színű álmomat hazugságból épült fejlődő világban lelkem másra készült jóanyám megszült határtalan ég alatt egy gonosz világra határtalan ég alatt nincs más kívánságom...
tovább
Likes
Megint siralmas a nyár A poloska vígan szálldogál Nem szárad csápjára a mosoly Az ablakpárkányon vígan araszol A mezők csupaszon könnybe bújnak Az égből esőcseppek sem hullnak A megnyugtató zöld helyett Szomjúság tölti be a teret Egy büszke varjú a faágon Károgva jelzi, más van a világon...
tovább
Likes
Másnaponta felhúzom a vekkert reggel hatra, mert korán kell kelnem, nem, mintha nyugdíjasként nem lennék időmilliomos, csakhogy akkor hozza Jenő bácsi a szomszéd város pékségéből a még forró kenyeret. Hiába mondja az orvos, hogy kerüljem a fehér kenyeret, inkább rozsost vagy teljes kiőrlésűt fogyasszak, nekem akkor is a kenyér...
tovább
Likes
– Egy ismerős! – rémlett fel benne, s az elmúlt hónapokban belé rögzült, szinte ösztönös mozdulattal leszegte a fejét. Remélem nem ismert meg – gondolta, bár ő nagyon jól ismerte, hiszen még annak idején segített neki bekerülni a céghez. Nem mintha valami vezető lett volna, de voltak ismerősei. Elmondta...
tovább
Likes
részlet I. A karaván araszolva haladt a napok óta tartó hófúvásban. Az echós szekerek elé kötött lovak alig bírták magukat vonszolni, erejüket megfeszítve küzdöttek a jeges széllel. A förgeteg tépte, szaggatta a vásznat, hóval borította el a ponyva alatt didergőn összebújó, reszkető embereket. Tudták, megállniuk egy pillanatra sem szabad,...
tovább
Likes
Visszaeső bűnös gyermeked vagyok, Uram… Időről-időre vétkezem ellened, hiszen testem templomod az Írás szerint, aminek olykor bedobálom az ablakait, csákánnyal ostromlom falát, – szétzúzom padsorait, oltárát sem kímélve; van, hogy lángoló fáklyák tüze emészti, csaknem a földdel téve egyenlővé… Aztán hosszú és kínkeserves napokon át siratom, és égen-földön...
tovább
Likes
Mióta félünk, csöndes vagy és nincs vége a szónak, mintha elmetszették volna. Mióta félünk, túl nagy az ágy, legalábbis innen nézve, és hiába mondod – virág, én csak halott szirmokat látok, a rothadást várják vízbe téve. Ma még szépek, de nézd meg őket holnap. Mióta félünk, pedig tegnap volt...
tovább
Likes
szonettkoszorú I.G.-nak I. Az alkotóm vagy és a végzetem s hogy fölöttem állsz – lábadra köpök, ha hozzám hajolsz, ajkam mérgezed. Aljas kufár vagy, ki lelkemmel házal, pokolba száműzted az ördögöt, de mégis hazug képedbe köpök: belém költözött s általam szájal, tömhettél volna torkomba rögöt! Nem hiszek...
tovább
Likes
(A Krisztus öt sebéről elnevezett Santiago de Compostelai Felícia nővér titkos testamentumából) Nem, Istenem, van, amit nem lehet jóvátenni. Neked nem számít: élet vagy halál, és nem törődsz a fájdalommal. Pár pillanatra el tudtad hitetni, hogy érdekelnek a kis pitiáner problémáim, de csak szórakozottan hümmögsz választ hálálkodásaimra és esedezéseimre....
tovább
Likes
Isten – nem látlak itten… lehet elmentél régen lehet itt se voltál soha vagy nem vettek észre – lehet a sors még neked is ilyen mostoha? ne csodálkozz hát hogy ha néha s netán erre jársz vagy csak lenézel hogy ennyi itt a morc arc s kinek...
tovább
Likes
Ha eső lennék, könnyebb lenne, minden fátyol fellebbenne, könnyeimmel áztatnálak, szíved ázott gyufaszálak. Ha eső lennék, jobb is lenne, eltűnne a város szennye, tükörfényét hozzád vinném, lelked lyukas páncélingén. Ha eső lennék, arcod mosnám, féltett vágyam elsuttognám, hagynád, hogy az eső érjen, csókot adnál villámfényben. Ha...
tovább
Likes
Törőcsik András emlékére 1 keresem a szavakat és a lelkemet ebben a sötétedő sűrű homályban mert végül téged is halálba kergetett a sors kire áldásaimat dobáltam nem is értve hogy milyen hit és tűz hajtott ébresztve csodálatot a milliókban kiket elkápráztatott és fogva tartott játékod mitől senki sem maradt...
tovább
Likes
Anticikli-ciklonyos szürke angol Albion E Tisza-táj tiszta száj? – – egy a bizti, a levegő nagyon áll. Donyec táján dúl az álló háború, tajték, véres hab – az áll. E hazában négy fal zár – – egy-egy családi csapás. Hallom a hírt, ki mennyit bír, kívül-belül itthon fáj....
tovább
Likes
Hová tart a világ? Hová szalad? Erkölcstelen, s fertő lesz végzete. Szép szügyéig ér a tehéntrágya. Ganéj lepi be aszott vágyait. Menetelünk az új világrendbe! Semmid sem lesz, se házad, se hazád! Az egyén megerőszakolva már! Mert meg van írva a Bibliában: háborúk, járványok, éhezések kora lész’ a pecsétek...
tovább
Likes
szeplős vállamra szárad ez a nyár is mégis milyen kurva banális verset írni egy mélyponton minden közhely, ha én mondom talán semmit nem írtam le abból, amit kellett volna pl. hogy a kertemben van egy nagy diófa elszáradt szavak csüngenek az ágon aláülök és felzabálom zsibbadt jelenként hintáznak a...
tovább
Likes
Gábor György filozófus, a régmúlt legkiválóbb ismerője, tanszékvezető egyetemi tanár, de mindannyiunkat tanít, a legfontosabb problémákra reagál előadásaiban, írásaiban. Fáradhatatlanul hozza számunkra a példázatokat a múltból, hogy jobban érthessük a jelent, és gondolkodjunk a jövőről. A professzor úrral múltról, jelenről, jövőről beszélgettünk. Az 1970-es években az ELTE-n esztétikát kezdett...
tovább
Likes