717. szám Vers

Őrült keringő

Szeretem, amikor azt mondod, értesz.De bánt nagyon, hogy olykor inkább félre…Lépsz, s míg ringó csípődre lopva nézek,Úgy érzem, kár volt. Félreismertelek. Szeretem, ha erősködsz, ennyi neked elég.Kevésbé, mikor úgy érthető,– na ebből…Látszik, már bonyolulttá vált a pofonegyszerű,S az édes kettes néhanap kusza-keserű. Szeretem azt hallani tőled, kis butám!De mondd...
717. szám Vers

Lendület

Emil Endre Alus és jómagam már éppen kezdtünk volna józanodni amikor egy vihorászó lánycsapat özönlött az óvárosi ivóba muszáj volt fizetni nekik néhány rundot és mint úriemberek koccintottunk is nekem egy tejszőke kékszemű finn szépség jutott koccintás nemes céljára hatalmas északi dudákkal melyek igencsak lekötötték figyelmemet és a gatyámban...
717. szám Vers

Odi et Amo – szonettciklus PM-hez – II.

„…s a bomolt nők vad visítása lantmuzsikát elnyom;  ki se hallgat már a dalosra…”(Ovidiusz – Átváltozások) II. Azt írtad, magamnak magyarázok, mindent és bármit mondhatok neked: visszahullik mind, amit dumálok. Mégis, hogyan kezdhettem ki veled? Lelkem, szívem segítségért kiált: frusztráló nagy intelligenciád! (Inkább dugd WC-csészédbe fejed...) Lehetetlen akármit is...
717. szám Vers

Mérce

Mindig kértem, s zömében kaptam is, vagy kérnem sem kellett, oly természetes volt, hogy jár nekem, mi jár adás fejében, nem számoltuk, de egál lett a mérce. Ez így túl tárgyszerű és én bent úgy érzem, nem adtam eleget, – még maradt pár csepp vérem. Neked adnám, hogy felfrissüljön...
717. szám Vers

Érzelem

Tiszta szívből kívánom, álmaink teljesüljenek. Bármit kérsz esküszöm, mindent megteszek. Lehozom érted a hulló csillagot, elfordulni tőled én soha nem fogok! Te vagy nekem a napsugár, a bíborszínű álom, s nézem a mosolyod amit örökké csodálok. Nem mondom én, hogy sokat nyújtok neked, de amim van, mindent odaadok érted....
717. szám Vers

Élvezet

Ábrándcseppek részegítenek, mint a jó bor, részegítenek vágyaim – túl az élet átkain. Édes méz a csók, pezsdíti vérem, szívem dalol, s mélységig hatol öl-lelésed. Levél ha zizzenve zörren talpam alatt, szelíd lánggal perzsel a Nap, bársonypercekkel simogat, s fürdőzöm szélhullámokban az ég alatt. Este csillagok hunyorognak rám. Szeretek,...
717. szám Vers

hiába emlék

emléked meg ez a nyári utca hiába támadt érzés nem is ugyanaz hiába kérdem mi lett volna hogyha rád szólok nehogy elszalaszd másik nyár jön hiába emlékeztet elém gurul vissza kell hogy lökjem éjszaka ébren eltöri a csendet nem tudom mit is akar tőlem hogy volt biztos másként megint...
717. szám Vers

Díszes társaság

Nyomorod magányoddal karöltve fojtogat, te sem békélsz magaddal: vívod örök harcodat. Az est eljöttén az út kövére, ha dideregve lefekszel, még a bogarak is elkerülnek. Tőled messze menekülnek. Hárman vagytok éjjel-nappal, csoda díszes társaság: magányoddal, nyomoroddal együtt kerek neked a világ! 0
717. szám Vers

Az év fordulóján

Összefonódik múlt, jelen, jövő. Ismétli magát a végtelen Idő. De mi csak itt állunk a jelen közepén, s nem tudjuk, merre, hova sodor a szél. Múlt és jövő bennünk találkozik, hogy merre fordítjuk, csak rajtunk múlik. 0
717. szám Vers

Magyar vagyok

Szkíták meg Hunok lovagolnak itten, eddig én magamat jó Magyarnak hittem, de látom, nem lehet. Eltorzít néhány hamis lelet. Jézussal – szerinted – egy apától volnék, ő is magyar, vagy eldurvult a „hóhér”? Tőled vagy tőlem? Ezt örököltem... A kétkedésem nem a tagadásom jussa! Vérünk folyik, s te rajta...
717. szám Vers

Győr

Árnyék vetül jópár büszke arcra. Érvek mentén sápadt démon ül. Áldott, kinek magányos lesz harca, húzd rá cigány, játssz még egyedül. Kevélységnek aprópénz az ára. Semmi baj, csak mindig sok legyen. Kötél mászik csupasz bitófára, kóborolhatsz éjjel Zöldhegyen. Félelmében felvonyító reggel. Ráncos arcon színes rajz a báj. Birkózhatsz az...
717. szám Vers

Göteborg

Látod, tesó, hideg volt az este. Vándorolhat, aki menni mer. Észak felé nagybátyánk kereste, Münchenig még eljutsz bármivel. Karmot növessz csupasz sziklafalra, gleccser fölött szállhat forró szél, alföldeken gyúlhat száraz szalma. Valaki tán túl sokat beszél. 0
717. szám Vers

Magány

Üres söröshordó a lelkem, s már szagom is olyan, ahogy itt ülök, sajnálva magam. Fáj a nyár, és fáj, hogy kopaszodom, fáj, hogy háj lóg pocakomon, fáj, hogy nem nevet ki senki, mikor dülöngélve próbálok hazakeveredni, s nem veszekszel velem. Szívesen hallanám, részeg disznó vagyok, s belőled ma már...
717. szám Vers

Sírfeliratom

((noha hamvasszatok, és urnám a lágyan ölelő magzatvíz hullámvölgye legyen: – hiszen aki él, jövőt, és hamvai nyomába lépdelőket mégiscsak remél –)) egy mondatban: „itt se voltam”. (ipso facto: se név, se jel, se szül., se halt, se élt, etc.) (( Ha lesz, aki követ, vessen a vízbe egy...
717. szám Vers

Azért, mert

Azért, mert könnyű mondanod: kezdj új életet! Azért, mert a nélkülözés, és a bőség is gengszterek. Azért, mert magányomat csak az égbe sírhatom fel, Azért, mert a – hiába – nálam már kötőjel. Azért, mert soha, sehonnan nem jön irgalom, Azért, mert magam sem tudom, meddig bírom. Azért, mert...
717. szám Vers

Csak Illúzió

Amikor rájössz, hogy nélküled is besötétedik és megvirrad akkor nagyobb lesz az irgalmad másokhoz, mert mindened már semmis. Ma még vagy a holnap bizonytalan ifjúságod csak ígéret volt reményeltelt üzlet s üres bolt amely zárva tartott minduntalan Amikor rájössz, hogy nélküled is besötétedik és megvirrad előbb a zártajtókat nyittasd...