A felejtés-szándék acélpántjának fémhidege int nyugalomra, hogy ne keresselek… Ne hívjalak, miként öreg apó hívta kilenc szép szál fiát: kilenc csodaszarvasát, mert, elrejtett a város sűrűje – el, a messzeség végtelenje… 0
No.03. nyár lobog, dinnyemag tél kopog, almaszag kéményből füstszalag apám ül roskatag, észre sem Vészesen nem vagyunk viszonyban köszönő iszonyban Lesem őt. Nem vagyok, nyomokat sem hagyok benne már Menne bár! Mért nem néz? Nem tudom mért nem szól? Fájdalom, elhalkul már dalom, csendesen átadom s érkezem Kérdezem ki...
read more
Likes
Meseország kapuját átlépi a piciny ded, totyogva, lépegetve, az új élet kezdete. Kedves pici lány, itt van az álomhintó, befogjuk a paripát és szélvészként repül tovább. Legyen szép emléked, míg a világ álmai léteznek, szerető tündérek lesznek mindvégig veled, kik lágyan simogatják kis hajad, s csengőhangon súgják, édes...
read more
Likes
Csillagos ég, az éj sötét, hajnali napfény ébreszt, a világ kinyitja szemét, egy zongora hangjai lágyan szállnak szerte-szét, nincs elmúlás, nincs más csak ébredő élet dallamok szárnyán. A hold átadja helyét, a napra bízza az eget, a kékség végtelenségét, hosszú órák eltelnek, míg a napsugár enyhül és tovább szédül,...
read more
Likes
Lecsövelt benne az oltalom. („Cövekelt? …” ) Aztán utcazenészek verték ki a fogait, minden nap egyet. Főzelékfalók közelében kereste a menedékét, de ott mindig csak az eső esett és semmi több, a lóvéját meg még én ittam el… valamikor régen. De igazából jól tudta, hogy mindez sosem ...
read more
Likes
Sötét szmog szállt a főváros fölött. Megtörni látszott már minden hitem, fekete gondok közt éltem, hiszen álmaim felett bánat őrködött. Víz partjára hajtott vágyam akkor, legyen vége, már nem kell életem! A fodron játszó fényeket néztem. „Mily boldog voltam e parton egykor!” És csendben ültem ott, a fák között....
read more
Likes
Rozsdaszín cseppek Sikoltanak Sírboltban Megvet(t)tem Magam alatt Mélységben Ködbe vetve Áldozat Kárba veszett Kárhozat Olcsó hús Ezerszer megrágott Falat Torkon Akadt Ragadtak S ahogy fuldoklom Nem tudom Miért vagyok Az aki józan maradt 0
read more
Likes
Évához letaglóz a csend kertem sunyít lapít horribilis a csend a nyugalom nem suhog semmi mókus a vörös nem ugrik rejtőzik pillangó ring sárgán fehér alma ölembe pottyan énekel a héjja fogunk nyoma a gyümölcshúsban nevetünk négy fogsor alsó felső...
read more
Likes
Az aberrált világ szemérmét, nem takarja a kabát. Felfedi önmagát. Felsikolt a lány, a borzalom lelkébe hág. Az apa gyermeket öl, lesújt a balta. Sikolt az ártatlanok anyja. Éjszakánként ölre megy a részeg indulat. Kést, botot ragad. Halott egy csapatnyi gyermek, a bódult indulat nem ad...
read more
Likes
zuhan a szempillám felhőkön fennakad ráhajlok nyakadra álmodban felderülsz bezárul szempillám utolszor: nyakadra felhőkön kimaradsz álmomból elrepülsz 0
read more
Likes
A szerelem halott madár kiterült végleg a szárnya nem repül többé soha már se tavaszba se a nyárba Mint igazgyöngy ezer ragyog még sincs egyiknek sem párja égről hullanak csillagok itt a földön minden árva Elringatja magát az éj nem várja nap ígérete messze jár a hajnali...
read more
Likes
Áthágni könnyebb, kerülni – nehéz, előjele sincs, csak megszületik, expressz sebességgel sétál felém! Joga van szívre, testre, lélekre, az otthonom elhagyom, szüleim szava mind múltba merül, füleim süketek: készülök az életre. S ott találkoztunk, ahol a sötét a fénnyel összeért, mezsgyén élni tudok, de már megtanultam félni:...
read more
Likes
a villamosok ülései, melyekbe belesüppedtem fájdalmas helyekre indulva, majd mesélnek helyettem is, a megállókat ismertető táblák tánca az üres városban, elbűvöl és megrészegít… régi kérdések, amelyekre mindenki túl későn válaszolt; amikor már mindegy volt. valaki voltam egykor, legalábbis lehettem volna, barátom, de nem maradhatott utánam csak néhány foszladozó sóhaj,...
read more
Likes
nincs barátom, se ellenségem, a város ölel éjjelente, vackom a Blaha Lujza téren, esőben fürdök négyhetente, gyalog járok, nem villamossal, így nem baszogat az ellenőr, nejlonbor asszony néhány csókkal, puha ágyat vet a lépcsőkből, műanyagpoharam sosem mohó, ha nem adtok, akkor köpjetek, csóró szívem hiszékeny holló, riadtan hall rókalépteket....
read more
Likes
1960, Kocs Édesanyámat hazahozták a győri kórházból, leműtötték az egyik mellét. Nagynéném azt mondta, majd itthon ápolják. A műtét után náluk laktam, itt a szomszédban. Időnként átszaladtam anyuhoz, meséltem neki, ha történt valami érdekes. Egy ízben éppen nem aludt, kérdeztem tőle, hogyha már meggyógyult, elmegyünk-e kirándulni valahová. Könnyes...
read more
Likes
Nagy baj van velem, szörnyen nagy baj. Borzasztó a helyzetem. Sakktábla lettem, és Mihály arkangyal játszik rajtam véres játszmát a sátánnal. Amikor az ördögök fejedelme áll kicsit jobban, rettenetes kínok kínoznak, annyira szenvedek, hogy legszívesebben kilépnék az életből. Csak nagyapám véleménye tart vissza, miszerint az öngyilkosság gyávaság. Az elmúlt...
read more
Likes
Édesanyám korán kelt, kissé nehezére esett kikelni az ágyból növekvő pocakja miatt, de sok volt a tennivaló, hiszen nyolc gyerek vette körül. A sparheltba gyújtóst rakott és pillanatok alatt vidám, élénk pattogással lángra lobbant a száraz gally. Pirított zsíros kenyér és égetett cukortea volt a reggeli, az illata belengte...
read more
Likes
A 3-as metró aluljárója délután öt órakor nem emberi tartózkodásra való hely. Ez a Betondzsungel gyomra. Izzadtságszag, olcsó parfüm és a sínekről felszálló fémpor íze keveredik a levegőben. Az emberek nem járnak, hanem hömpölyögnek, mint egy megvadult csorda, könyökölnek, lökdösődnek, telefonba ordítanak. Pali a falhoz lapulva állt, kezében a...
read more
Likes
fejezet Falak között nőttem fel. Nemcsak kőből rakott, hideg falak között, hanem szavakból, nézésekből, szabályokból, csendekből. Olykor a meg nem értés falai zártak körül. Egy olyan világba érkeztem, ahol a látás hiánya nemcsak a szem kérdése volt, hanem az is, hogy mások hogyan „láttak” engem – vagy inkább...
read more
Likes