0
közel fehér vörös fenyő vörösfenyő erőd fejsze balta szekerce futógyökerek kellene bejön neked? elköszönök líra műnem kékszerelem hó a tetőn vaskrajcár ne fizess bele? fáradt? lány nő tehén megy előttem ujjaim a hegedűn ha én szegény lennék finom karcsú remeg mohó cinikus rönk 2022 december, harmadik díj 0
read more
Likes
A fenti mondat az év első hetében jutott eszembe, amikor élveztem (nem, amúgy korántsem élveztem) a kényszerűen meghosszabbított év végi pár napomat, itthon. Elkapott az országon végigsöprő felsőlégúti kórság és aktiválta a folyamatosan ajtó mögül leskelődő asztmámat. Nem túl felnőtt módon nem igazán akartam én róla tudomást venni, de...
read more
Likes
Mozdulatlan fehér az erdő. Életnek nyoma sincs. Álomvilág, ami valóság. Álom, hogy tud élni, zenélni és mesélni. Álmodni a tavalyi nyárról, a sok kedves, forró napról, amikor senki sem gondolt a dermesztő rövid napokra és az elviselhetetlenül hosszú éjszakákra. A mámoros méhzümmögéssel és kakukk-dallal díszített órákra, amikor született a...
read more
Likes
Kellemes délelőtt volt. Lajosné a konyhában lecsót főzött. Fia, Károly a szobájában olvasott. Cigány volt, nem bírta a bezártságot. Kiment a konyhába rágyújtani. Lajosné jókedvű volt, még fütyörészett is. – Mi van veled, Karcsikám? – Semmi, olvasgatok. De sétálni van kedvem. – Senki nem akadályoz meg. Tégy egy kört....
read more
Likes
Történt egy szép napon, hogy találkoztam egy meseszép országgal. Magam sem tudom hogyan értem oda. Merre mentem, hány napig vagy akár hétig. Nem emlékszem a részletekre, csak arra a csodára, ami elém tárult: Csodaország kapujában állok, és nézek jobbra, nézek balra és amerre a szemem ellát mindenféle gyönyörű virágok,...
read more
Likes
egy ideje már nincsen kedvem írni más csatornákon próbálja kiszívni belőlem a jelenem egy térdig érő szerelem megrekeszt, mint lefolyó a hosszú, ősz hajszálat minden versem csapongó álszent önsajnálat nem kompatibilis a formával vagy a nyelvvel mert van, amit csak a torkában hall az ember 0
read more
Likes
A bent bent, a kint odakint van. Magamat hová szorítsam, mikor a harangszó az esőkopogásba beléfúl és elalvás előtt utolsót rezdül a lélek, az óramutató kattanva mozdul s az inga fejszeéle az utolsó fény, mikor az egyszeregy a végső remény és pödrött levelekké égnek a Napnak fölkínált szenvedélyek, amikor...
read more
Likes
Tűnődöm, hogyan maradjak tiszta ennyi szennyes szó között? A burjánzó hazugság, mint Isten adta átok zúg fejem fölött. Mocsár-mélybe süppedő, csonka, beteg lélek az, kit uralni bűn emel. Szánni nincs idő, s a gyengeség nem vigasz. Tűnődöm: e valótlan világban miért is ítélkezem? Látszatnyi létre zárva holt...
read more
Likes
I.G.-nak XII. Hogy végtelenbe oldódjon nyoma, társat kell találjon bármi áron: szerelmet – legyen bármily’ ostoba, hiábavaló érzés, lázálom vagy testet-lelket pusztító bűbáj! S a dűne porán sarjad egy fűszál csöndben… Vajon ki kérhetné számon a természet szilárd rendelését? Végül múzsaként tekint a nőre: fakul...
read more
Likes
üzenném azért nincs okunk panaszra végig szórakoztuk azt a csöppnyi időnket hetykén úgy legényesen nézzük csak – híre jött nagyon rég ne áldozz – itt az istenek alkonya az ember egymaga akár egy nagy gyermek rendre szépen jól kiviselte magát de bocsássanak meg számunkra itt túl rövid az idő...
read more
Likes
meddig él egy fűz meddig élek én meddig lesz zöld szín a levelek hegyén? meddig ragyog a Nap a tűzgolyó mit az égen hagyott egy kósza Isten fűteni a mindent? meddig létezik a „mi” meddig lesz a „még” meddig húzható a fék ha szakadozott a bowden a világ kerekén?...
read more
Likes
égi városokban vérszomjas csend – az idő szava lázban fosztogat brutális groteszk – semmi pánik csak szürke mosoly ami itt maradt hiába támadsz a jelmezekben a szürkület fénye visszafolyt piros lávaszívet faggat a szellem csak ébredéskor rögzítem a sikolyt az első mondatban vízióm támad magamba rejtem mi barátság-tréfa a...
read more
Likes
Tojástartók a házaink. A tojások – mi vagyunk. Héj, fehérje – testünk, ruhánk. A sárgája az agyunk. Ha egy tojás összetörik, más tojás áll helyébe. Lényeg, hogy ne keveredjen a sárgája, fehérje… Tojásháznak szűk ablakán besütő tojás a Nap! Dolgos reggel tojás ágyban tovább nem is maradhat! A tojások...
read more
Likes
Figyelem… tessék ki teríteni magad elé a papírt meg húzni a határokat kisatírozni az éjjel látó vadászt lest rajzolni ázott szántóföldet széthordott ház helyére tussal bedolgozó üzemet a sárba fulladt udvar mögé fizetős szülőotthont a közkórházban jelölni a sötét mosdót üres polcokat x-szel a temetőt és meghúzni a falvakból...
read more
Likes
„…S kezén fogná mindenki földiét.” /József Attila: Tél/ Mindenképpen le akartam írni, hogy szerintem ezt olyan dolgokkal kapcsolatban érzi az ember, amikről nem tehet, amelyekre nincs befolyása, mint amikor valakinek elengedi a kezét az anyja kiskorában, és ő úgy érzi valamit hibázott, talán mert nem olyan, mint amilyennek...
read more
Likes