öregszem én vagyok itt az öreg szem már nem látok semmit sem épp ezért tiszta előttem minden… s tudom hogy egész világok lóghatnak néha egy hajtincsen… 0
Körömtelen és karctalan nyomom a lét falán talán telem majd megterem egy lédús nyers hazán körömtelen másik felem úgy játszik el velem megbújik rongyos rengeteg minden roncs szegleten körömtelen ujjlenyomat egy papíron rohad belevásik míg olvasod összes remek fogad. 2022 október, első díj 0
read more
Likes
Puskás Zsolt Ferenc: Az út önmagamban a csendhez visz. Nem kell más. 0
read more
Likes
Pethő N. Gábor: Kék angyalok, 2022. október, harmadik díj 0
read more
Likes
Takács Jánosné vagyok. Tímea. 69-es születésű. Budapesten születtem, de Gyálon nőttem fel. Hernádon is laktam a szüleimmel. Egyszer elváltam, és volt egy élettársam, aki elhunyt. Van két gyermekem is. A nagyobbikkal néha találkozunk; pont néhány hónapja utoljára, de a kisebikről semmi hír. Már 10 éve nem láttam. Most a...
read more
Likes
Lapunk egyik főtámogatója, B. Géza kalandos utat járt be. A II. Világháború után az országból menekülni kényszerülő családjával együtt az Egyesült Államokban találta magát, ahol a kezdeti nehézségek ellenére, komoly erőfeszítések árán sikerült beteljesítenie az amerikai álmot. A ma már nyugdíjas férfi és felesége úgy döntött, szeretnék másokkal is...
read more
Likes
Álltam a Déli előtti téren tegnapelőtt, beöltözve, beletörődve, hogy december van és kattintottam egy szelfit. Az arcom rajta tényleg beletörődő, de közben dacoló és lefitymáló, látszik, hogy nem örülök felhőtlenül annak, hogy itt vagyok most kabátban a szürkeségben, ahelyett, hogy tarka ruhában lennék a kései tavaszban… – de ez...
read more
Likes
A tanárnő végignézett az osztályon és így szólt: – Leülhettek! Hetes! Jelentést kérek! – Tanárnőnek jelentem a létszám tizenkettő – hiányzó nincs! – Köszönöm, most a megszokott gyakorlattól eltérően feleltetést tartok az osztályfőnöki órán. – Január fiam beszélj önmagadról! – Tanárnőnek jelentem, hogy keményen, hóval és faggyal jártam a...
read more
Likes
A furcsán öltözött öregembernek – a vénekre jellemző suta ravaszdisággal – sikerült ellopakodnia a tekintélyes, örök éber portás mellett, és egyszerűen betelepedett az irodalmi újság főszerkesztőségének titkárságára. – Ó, én várhatok! – mondta a nyolc telefonkészülék mögött trónoló ifjú titkárnőnek – nem igazán sietős a dolgom, értem én, hogy...
read more
Likes
Utcalap, utcagyerek, utcafront, És fejfedő kalap nélkül a Föld, Elúszik az ég, mentelmi közöny. Míg hullámzik tenger-irodalom. Jövőnket őrzik friss fakadékon, Angyaldaliák és sárkánykölykök. Egymást sosem lökik a gödörbe, Mind felállnak kiszínesedve ott, Ha, mégis lenne valaki, ki egy Holdkaréj kenyeret közéjük dob! 0
read more
Likes
De jó kezembe fogni kicsi kezed! Nézni gyönyörű, elmerengő szemed, bütykös ujjal szorítom karcsú ujjaid, együtt leszünk-e mi jövőre ugyanígy? Kérlek Uram! Marasztalj engem földeden! Legyen kihez bújni unokámnak édesen, óvhassam, félthessem lépteit vigyázva, hisz szülők nélkül kicsi szíve oly árva. Istenem adj még erőt, s kérlek...
read more
Likes
hangtalan rabló, elloptad magányom untalan követsz hideg éjszakákon alakot borít rád a fénynek fájó fátyla nem félsz belebújni szürke bú-ruhámba s követsz előre s hűn követsz hátra örök társ, hova tűnsz ha kialszik a fátyla? éltetett a hold s most felváltja a hajnal elnyúlsz a végtelen sugárzó nappal múlik...
read more
Likes
I.G.-nak IX. Kérlek figyelj, és hallgass meg egyszer, nincsen több élet múlásom után! A kétely éget, akár a vegyszer. Élni félek: görcsösen és bután, vakon araszolok – ez a pokol! Ne szánj, ha kegyelmet nem hordozol: égő tekintettel figyeld tusám… A halált is félem: kivont...
read more
Likes
nem egyenesednek a szálak hiába van hurráoptimizmus sőt egyre több a gubanc és a görcs végtelen ciklusban kapja be a magnó a szalagot mielőtt feltűnne és amikorra feltűnik ugyanúgy késő a stop persze vannak örömök fellobbanó világosságok gyakran más de a big pikcsör sötét és igen átgondoltuk az összes...
read more
Likes
Dobozban még a mozgásérzékelő, de vén lónak új szerszám felesleges, szitok fogja a virulens igekötőt, ilyen fickót te ne fenyegess! Száll még a por, köpköd a portás, csavaros kupak őrzi oldószerét, körbenéz lassan, sziszegve, vádlón, fejét fordítja, mint a vadászmenyét. Ócska kis kunyhó, ajtaja bádog, döngve becsapják,...
read more
Likes
…Lószőr kabátban állt ott a férfi. A bal vállán fészkében varjú ült. Csodálkozott, hogy a Csend sem érti, hogy egyetlenegy szóba süketült. Egy vén fa törzsét húzta magához, melynek ágain születhet levél. De tudta jól, a világ elátkoz, és hogy a múltból senki meg nem él! Várta...
read more
Likes
Kell hogy legyen út az idők messzire süllyedt tájairól, ahol megülnek térítő ködök, legalább a következő reggelig eljutni éles prizmák között, hiszen már minden becsomagolva, készen áll minden. Mind, minden egyben. Egybepakolva a végenincs napok, ahol a házfalon ferde hófúvás karcolja a sápadt, ferde fényt és ünnepekkor meglopott életek...
read more
Likes