0
Mintha a csillag nehézkedési csendben valami semmi az ami volt csak ritka szőttesű visszhang keringő ezüstös áram fényhártyás téli levelek alatt ** Nem tudni mi követ téged mi hív De látod az arcot a szobát hogy felszáll és kiúszik eléd a december estek aranyán És mennyi kis...
read more
Likes
– Te, én megvilágosodtam! Ezt mondta a nő a Flóriánban valakinek telefonon, de olyan elementáris erővel, hogy engem is meggyőzött. Egyszerre volt borzongató és megtisztelő épp ott lenni, ahol egy embertársam pont – nem egy bodhi fa alatt az igaz, hanem a Flórián zaci előtt – megvilágosodik. Nagyon izgatott...
read more
Likes
Lassan gördül ki a vonat a Nyugatiból. Az elkövetkező három órás utazás viszontagságait latolgatom. Régen utaztam már haza. Az ablak előtt régi emlékekből fon kerítést a képzeletem. Minden hazautazásnak a szülőföld adott otthont. Mosolyog az ősz a kertek alatt. Édesedő szőlők, pirosodó almák vigasztalják a szomorkás szeptemberi tájat. Utasok...
read more
Likes
Csodálatos tavaszi reggelre ébredt a birodalom fővárosa. Felhőtlen égbolt, ragyogó napsütés, temperált klíma, kellemes hőmérséklet (24 Celsius), valamint a gall hódítás során szerzett, idomított királysasok látványos kötelékrepülése teszi felejthetetlenné a kegyes istenek által is megáldott napot. Boldognak tűnő polgárok, kezükben virág, fogadják a közeli és távoli provinciákból érkező sok...
read more
Likes
Kis romantikával indulunk. Távolból látszik az esteli patika villódzó fénye. A „lenyugvó” napfelkelte sárgásan világítja be az Alkony Plázát, a nyuggerek szabadidő központját. Felkapott gyógyszer shoppingoló hely. Csordogál bévül az élet. Néhány múltszázadból itt felejtődött donor gyűrögeti receptjét. Törzsvásárló-kártya tulajdonosok meghitten szidják a zöldségeseket, a húsosokat, a vasutat, a...
read more
Likes
8. Kurtafalvi Kakas Karcsi dolgozata Gyönyörű, kertes házban lakunk, rengeteg gyümölcsfánk van. Ezt én szörnyen díjazom. Imádok fára mászni, főleg, ha az ágak roskadoznak az érett, édes, zamatos cseresznyétől, körtétől, almától, baracktól, meggytől, szilvától. Gyümölcsimádó vagyok, még a lányoknál is jobban szeretem őket. Kezdődik az élvezet május közepén,...
read more
Likes
Poros, fülledt nyári éjszaka volt. Céltalanul kóboroltam a szeméttel teli, koszos és sivár betonutcákon. Időnként felbukkant egy-két undorító rágcsáló és ideges cincogással futkározott élelem után kutatva, neki-nekiütközve a lábamnak. Nem bántottam őket. Annyira beleillettek abba a sivár környezetbe, hogy nem volt szívem belenyúlni az életükbe. Nekem úgysem volt jó...
read more
Likes
Remélem, hogy erősebb lesz, a véletlen hatalmánál sorsom fölé kerekedésem, és hogy össze nem koszolom tiszta szívem, hogy maradjon remény, legalább egy halvány, hogy elkenhessem a beteg ajkamon a bús mosolyom. Hogy szemetet nem csinálok az ihletből és a tárgyból, hogy a babért sikerül majd a szögről leakasztanom; kilépve...
read more
Likes
Tavasznak bimbót bontó virágai: ti hiú asszonyok s ifjonti lányok az első csalogató napsugárnak engedve szépséges melletek a világnak kitárjátok, s tenyérnyire szabatjátok libbenő szoknyátok – míg én vágyteli zsákkal a hátamon zihálva loholok utánatok, és mind többször csak simuló árnyékként borulhatok rátok, mert rajtam is fog a születési...
read more
Likes
„…s a bomolt nők vad visítása lantmuzsikát elnyom; ki se hallgat már a dalosra…” (Ovidiusz – Átváltozások) VII. Értelmiségi vagy. Állítólag… Míg nem ölelt körül a harag, szépnek láttalak és csábítónak. Sárból verekedtem föl magam, hogy a kezemben tartsam életem, nem hátráltatott nyomor, félelem: napról-napra éltem...
read more
Likes
A dalomat ne hallja senki avítt , fars , úgy szól, mint a verkli magamat tekerem szólamra hiába, nincs taktus sóhajra csak vágy, amely bennem dübörög s ha dalomra csak hümmögök akkor bennem úgy izzik a düh mint testen az utálatos rüh. A dalomat ne hallja senki vén, bariton,...
read more
Likes
Hatalom, halld meg milliárdok szavát, mit ellenünk tesztek nem tűrjük tovább! Százmilliók halnak éhen, s te csak mosolyogsz az újságban a képen? Ha oly nagy vagy, hogy messzire nyúlik a kezed, miért fegyvert osztogatsz? Miért nem kenyeret? Miért keresel annyit, mint tízezer embered, egy pénzeszsák tán mindent...
read more
Likes
Hallni szeretnék emberi hangot vagy ahogy kongat a nagyharangot de hallom a szarkák káricsolását szép színeikbe más tojta tojását lopják nem könyörülve héjuk roppan a fülbe idill ez itt a parkban idült idill szemhéjaimat letakartam minden kisírt. 0
read more
Likes
egyszerű lejutni, szenteste napját írtuk, árusok terítették ki szedett-vedett portékájukat széthajtogatott kartondobozokra, illegálisan, legálisan, mit számít ez most, elvégre ünnepre készülünk, igen, a rendőrök is; akinek ma jutott eszébe, hogy „a franc essen belé, meg kell hosszabbítanom a bérletemet” az megszívta rendesen, akkora a sor, akárha ingyen adnák, eljött...
read more
Likes