0
Szürke tépett rongyok takarják az ég kékjét, csak gyér fény jön át, a fenyők odaát büszke katonák, állnak némán komor sorfalat. Nyugaton a szürkeséget rőt foltok tarkítják mutatva az irányt, ahol a Nap a lombok mögött eltűnt, mélabús fénytelenséget hagyva ránk. A mélyülő szürkület elveszi szemed fényét,...
read more
Likes
A mentális nehézségekkel élő emberek felépülésének támogatása összetett, ugyanakkor rendkívül fontos feladata a társadalomnak. Ebben a munkában vállal részt az Ébredések Alapítvány 1991-es megalakulása óta. Az Alapítvány munkájának egyik kiemelt területe a hajléktalan, illetve lakhatási gondokkal küzdő emberek mentális támogatása. Az Alapítvány által megvalósított közösségi pszichiátriai ellátás alapelvei közé...
read more
Likes
Messengeren írt a volt kolléganőm, még az ünnepek előtt. G. elment. Nem azért nem írom ki a nevét, mert nem érdemelné meg, sőt. Csak már nem tudom megkérdezni, hogy jaj, G., írhatok önről? Ő biztos mondaná, hogy írjon csak MIRJÁNOM, ő hívott így, azóta meg a fél baráti köröm,...
read more
Likes
Igen, én vagyok ott. Vagyis voltam. Ott fent. Ez az utolsó mosolygós kép rólam. Mennyire boldog voltam még akkor, édes istenem. Csodálatos emberek vettek körül, Erzsike, Ilonka, Emília és Tivadar. A digitális csipet csapat. Felejthetetlen nap volt. Szinte észre sem vettük, elrepült az idő, amit az utazással töltöttünk. Csak...
read more
Likes
Remélem olyan áldott békesség van a szívetekben, mint az enyémben, és nem haragudtok rám azért, hogy hónapok óta nem írtam nektek. Egyetlen mentségem, a polgári jövő iránti végtelen nagy szerelmem, érette tettem, teszek mindent. Hajnaltól késő éjszakáig ültem a gép előtt, enni sem volt időm, szünet nélkül írtam, tudom,...
read more
Likes
Ne aggódjatok, nem tűntem el, csak sok dolgom van manapság. Jól vagyok. Nagyon jól. El sem tudom mondani, hogy mennyire! Sok új barátom, vagyis harcostársam lett. Irénke, Emília, Erzsike és Ilonka, felsorolni is nehéz, annyian leszünk. Személyesen még nem találkoztunk, de sokat levelezünk egymással, megvitatjuk a dolgokat. Ők is...
read more
Likes
A város zaja számára mindig némafilm volt: tátogó emberek, szájról olvasható szavak, csuklóban felvillanó nevetések, a járdaszélre dőlő alkony. Kamilla a hangok helyett a világ rezgéseit gyűjtötte magába. Kislányként órákig a park korlátjára tette a tenyerét, és figyelte, hogyan veri vissza a fém a rohanó villamos lüktetését. Az volt...
read more
Likes
Falak között nőttem fel. Nemcsak kőből rakott, hideg falak között, hanem szavakból, nézésekből, szabályokból, csendekből. Olykor a meg nem értés falai zártak körül. Egy olyan világba érkeztem, ahol a látás hiánya nemcsak a szem kérdése volt, hanem az is, hogy mások hogyan „láttak” engem – vagy inkább hogyan nem....
read more
Likes
a Föld tízezer évig lapos volt csak kétezer éve kerek még neki is szokatlan rémálmok fél, hogy elgurul 0
read more
Likes
Amikor rájössz, hogy nélküled is besötétedik és megvirrad akkor nagyobb lesz az irgalmad másokhoz, mert mindened már semmis. Ma még vagy a holnap bizonytalan ifjúságod csak ígéret volt reményeltelt üzlet s üres bolt amely zárva tartott minduntalan Amikor rájössz, hogy nélküled is besötétedik és megvirrad előbb a zártajtókat nyittasd...
read more
Likes
Ezt az enervált természetet nem ismerhetik. A lila fákat, a havat köpő napraforgókat, a molekuláris biológia paradigmáit hajtogató, beszélő vízisiklókat, a gigantikus nemi szervű bokrokat, a stagnáló vízeséseket, a nyári fagyokat. De mi részben itt nőttünk fel. Ez organizálódott a panelházaink melletti vasúti sínek közelében, nőtt, csak nőtt,...
read more
Likes
Puha karjaival átölel a csend, várom, hogy csillapodjon bennem az elmúlt nap sokszínű hordaléka, s lelkem jótékony álomba zuhanjon, nyugovóra térjenek bús fejemben végre a száguldozó gondolatok, melyek mai történések alapján hipotéziseket vizionálnak, milyen is lesz unokáink élete itt, a Kárpát medencében, tavasszal, nyáron, ősszel és télen, amikor mi...
read more
Likes