Olvasóinkban minden bizonnyal felmerül a kérdés: ez miért hír? A kulturális terekből való kiszorulás ma a társadalmi egyenlőtlenségek egyik legláthatóbb, mégis legkevesebbet tárgyalt következménye. A szegényebb rétegek (köztük a súlyos lakhatási szegénységben élő emberek) számára a kultúrához való hozzáférés nem csak anyagi kérdés. A belépőjegy árán túl ott vannak...
Van hajlamom nagy egységben látni a dolgokat, energia, bolygók, Teremtő, mikor hogy. Nem feltétlenül a felelősséget akarom átadni senkinek (és semminek), azt rég felismertem, hogy maximum hullámot lovagolhatok meg, vagy futhatok előle a partra épp, a döntések az enyéim, de a hullámot nem én gerjesztem. Sokáig sandítottam például anyámra...
– Hellóka. Csabi bent van? – Ma én vagyok. Még nem találkoztunk. Béla. – Jobban örültem volna Csabának, de ez van. Tudtam, hogy elcseszett napom lesz. – Remélem, azért én is tudok segíteni kegyednek. – A zipzár nem működik ezen a szaron. Már egy ötezer eurós táskában sem bízhat...
– Csak ennyi lesz? – Csak ennyi. – A biztonság kedvéért azért átnézem még egyszer. – Nem szeretném feltartani a sort. Sokan várnak itt a pénztárnál. – Ennyit azért tudnak várni. – De mindenki engem néz. – Mert felismerték. Akkor van tíz deka hús nélküli parizer, egy darab narancs,...
Álltam a vasútállomás csarnokában, és türelmesen vártam az egyetlen telefonfülkére. Nekem nem volt sürgős, csak anyámnak akartam szólni, hogy nem megyek iskolába. A délutáni óvodai hospitáció ellen tiltakozott a szervezetem, és kiírattam magam az orvossal. Csak éljem túl ezt a négy évet! – gondoltam, majd jobb lesz minden, ha...
Hogy is volt régen? Másképpen, szebben jobban. Már Miklós napjára leesett az első hó. Furcsa lett volna, ha rénszarvasok a betonon vonszolták volna a szánt. Akkoriban ez nem volt trendi. Milyen meglepetés, ha csikorgó szántalpakkal fékez a Mikulás a gyerekek háza ajtajában? Semmilyen. Amúgy is, ha nincs hó, nincs...
Szerintem Azanyám engem nem szeretett. Bezzeg a húgom, na ő volt Azanyám kedvence. Kettőnk közül, őt ajnározta. Hát tehettem róla, hogy az utánam és a húgom közti kisbabáját elvesztette. Mondjuk nekem nem mondták meg, hogy jön, csak azt tudtam meg véletlenül, hogy ment. Aztán megérkezett a húgom, váratlanul, azt...
(részlet egy hajléktalan költő naplójából) Már csak ez hiányzott! Felébredtem az éjszaka kellős közepén. Most védtelenül és kiszolgáltatottan fekszem az ágyban, makacsul leszorított szemhéjakkal, hallgatva a csend hangjait körülöttem. Próbálok nem kétségbe esni, valahogy úrrá lenni a helyzeten, és megbarátkozni a gondolattal: könnyen lehet, hogy így virrad majd...
Sokáig nem gondoltam a Szentestére, De a barátaim már csak erről beszéltek. Akik már átélték – az élményeikről, A többiek pedig – a félelmeikről. Harminc éve mindig ittam az ünnepen, A végére legtöbbször nem emlékeztem. Mindig elvárásaim voltak másokkal, Nem sokszor örültem az ajándékoknak. Előző évben egyedül...
arcomra kenném a szerelmet újra körberajzolnám vele szemem szám ám csak halotti maszk tetememen ’mire magamtól futja 0
Napról napra gyógyulnak bennem a sebek; boldog vagyok, mint egy kacagó kisgyerek. E szó eddig rejtette tőlem titkait – eltévedve, utam keresve fáztam itt: szárnyak nélkül véresre tört fáradt lábam, csonka testtel csodákhoz repülni vágytam: még reméltem, hogy Isten egyszer elvezet oda, hol nem járt még...
ballagtunk, a sovány, a szakadt, és én, szemünkben hat-liter nejlonbormámor, mégis hörpöltük a köd penésztejét, mely ránk csorgott a házak homlokáról. talán éhesebb volt az alkony nálunk, mert majszolni kezdte a város fényét, az égen vér-arany függönyt láttunk, lent, vén kapualjak nyikorgó sötétjét. a Blaha Lujza téren...
Ha könyv lennék lapjaim híg betűit vajon ki olvasná, ki venné undorral kezébe, ki szívná magába a penész illatát, hogy vért köhögve tüdejéből felbugyogva lapjaim telesírná, hogy rám rakja végre a múlt fénytelen, koszos csillagát. Ha könyv lennék szegényes borítómon szakadt vászon kötés lógna, címe sem lenne, se...
percek órák napok telnek valami mindig itt marad ahol a hiúság nem tépi ki az örökkévaló magokat mikor születik csendben mint jászolban Messiás és megváltod önmagad nem is kell semmi más hiszed a saját hitedet reméled szép reményed saját szíved hűen őrzöd senki sem rabol ki téged...
Vágyom a Karácsonyt, ami, olyan igazi ünnep, manók ücsörögnek sorban, vaniliafelhőben, apró kiflik sülnek. Vágyom a Karácsonyt, brokátpaplanon pulykaropogós pihen, szalvétabokrétán függ, a konyhaszolgálatom. Vágyom a Karácsonyt, csillogó gömbjeit, miben látom az egész szobát, bárhogyan pörgetik. Vágyom a Karácsonyt, becsomagolnám a jövőt, cirádás dobozkába sűrítve, színesben...
ködből varrt köpenyben lépdelt a tavon fénysugárként iramlott kristálypor havon félénken érintett tenyerembe zártam olvadó szívemet sarkig ki is tártam porladó vízcseppek csillogó fátyolán átütött mosolya azon a délután és én csak bámultam révülten és kábán mint aki megállni se tud már a lábán miközben ő sugárként iramlott a...
Csillagos estéből tejsűrű köd lett Eltűnő álomban deres a fű Ásító hajnalban szebb idők jönnek Millió varjúval életszerű Hideg a folyó, unottan árad Magányos kutakban jég lett a sár Száradó ágakon baglyok tanyáznak Elhagyott, kietlen minden határ Hosszú az éjjel, ha eljő az ünnep Rövid a nappal,...
nyugdíjban eltűnnek a hétköznapok vagy a hétvégék tűnnek el csak megközelítés karácsony ezer kilométeres körben nincs gyerek unoka kis csenevész műfa wunderbaum karácsony ketten egymás ajándékai karácsony vagy minden nap az vagy egyik se 0