Történetünk
A Fedél Nélkül, Magyarország utcalapja megélhetési lehetőséget teremt otthontalan, nehéz körülmények között élő terjesztőinek.
A lap története egészen 1993 júliusáig nyúlik vissza, amikor Ungi Tibor és Győri Péter a Menhely Alapítvány segítségével megjelentette a lap első példányát. Az akkori utcalap a mai kiadványokhoz képest mind terjedelmében, mind megjelenésében jóval szerényebb volt: a kezdetben mindössze 4 oldalas lapot fénymásolással sokszorosítva egy félbehajtott A3-as papíron „adták ki”.
A lapot elsősorban a sajtó szűkszavúsága hívta életre: szükség volt egy csatornára, amin keresztül az utcán élő emberek is hallathatják hangjukat. Ezek a példányok még főként az utcán élőket érintő kérdésekkel foglalkoztak: az ekkor még formálódó hajléktalan-ellátó rendszerről, a friss szociális törvény rendelkezéseiről szóltak, a későbbiek folyamán azonban a lap egyre következetesebben hajléktalan szerzők munkáit adta közre.
Ungi Tibor 1999-ben bekövetkezett, tragikus halála után munkatársa és jó barátja, Győri Péter így írt erről a lap hasábjain:
„Tibor figyelt fel arra, az utcákat járva, a hajléktalanok között élve – akkor is, amikor ő már szerény hajlékhoz jutott, szerető társra talált -, hogy mennyi kifejező készség, alkotni vágyás, közlési szándék rejtőzik a rongyos ruhák, megviselt arcok mögött. Értette és beszélte ezeknek az embertársainknak a nyelvét, segítette őket, hogy ha valamelyiküknek nem is volt készsége, hogy leírja mondandóját, akkor diktálja le a közülük való írástudónak, vagy próbálja lerajzolni közlendőjét. Úgy volt „utcai szociális munkás”, hogy nem ismert munkaidő beosztást, festék, papír után lótott-futott, próbált úrrá lenni az utcalap terjesztése körüli napi anomáliákon, újabb és újabb ötletekkel állt elő, a legeldugottabb helyeken felkereste a „szerzőket”, alkotókat. Csak egyetlen dologban állapodtunk meg, amikor a Menhely Alapítvány segítségével útjára indítottuk a lapot: soha semmilyen formában nem cenzúrázzuk meg azt, amit és ahogyan a fedél nélküliek közölni akarnak a lapon keresztül az olvasókkal. A pesti utcákon élők világának fontos, őszinteségre és szeretetre nyitott szereplője ment el közülünk.”
Tibor halála után a Fedél Nélkül nem szűnt meg létezni: a koordinátori tevékenységét Kovács Tamás vette át. A csatorna immár jól működött, Tamás munkája azonban változásokat – főként szervezettséget – hozott a Fedél Nélkül életébe: 2000. március 9-én a Fedél Nélkül 151. számának megjelenésével kiadásra kerültek az első kétszínnyomással, nyomdában készült példányok.
Természetesen ezek előállítása már jelentősebb anyagi ráfordítást is igényelt, így ekkor, a lap történetében először, már a terjesztőknek is hozzá kellett járulniuk a kiadás költségeihez – ez akkor darabonként 15 forintot jelentett.
2003-tól a koordinátori feladatokat ketten látták el, ez tette lehetővé, hogy a terjesztők immár szociális problémáikkal kapcsolatban is segítséget kérhessenek és kaphassanak a Fedél Nélkül kötelékében. Ekkor csatlakozott a stábhoz koordinátorként a lap jelenlegi főszerkesztője, Kepe Róbert.
2004-től rendszeressé váltak Terjesztői Gyűléseink, melyeket havi rendszerességgel tartunk meg. Ezen összejövetelek alkalmával bemutatjuk terveinket, beszámolunk eredményeinkről, illetve közösen döntést hozunk a lapot és a terjesztőket érintő kérdésekben. Gyűléseink lehetőséget biztosítanak terjesztőinknek, hogy javaslatokat tegyenek, segítséget kérjenek, pozitív példákon, konkrét tanácsokon keresztül egymást erősítsék.
Az elkövetkező hónapok további újításokat hoztak: 2004-ben művészeti pályázatot hirdettünk meg otthontalan alkotók számára, műfaji megkötések nélkül. A pályamunkák azóta is folyamatosan érkeznek, a díjazottak havonta szerény pénz- illetve tárgyjutalomban részesülnek, valamint a díjazott alkotások biztosan olvashatóak, illetve megtekinthetőek a Fedél Nélkül számaiban (és archívumunkban)
Az év folyamán beérkezett pályamunkákból minden év végén kiválasztjuk az Év Alkotását, vers, próza illetve kép kategóriákban. Az Év Alkotása-díj odaítélésében közreműködő szakmai zsűri jelenlegi és múltbéli tagjai között jeles művészek szerepelnek: pl. Cserna-Szabó András, Eifert János, Fekete András, Györe Balázs, Háy János, Kukorelly Endre, Molnár Krisztina Rita, Nyáry Krisztián, Szász Lilla és Tóth Krisztina.
Az Európai Unió által támogatott, 2005 és 2008 között zajló EQUAL programnak köszönhetően stábunk 10 főre bővült. A program ideje alatt hajléktalan szerzők (Horváth Csilla, Szele Orsolya, Balog Gyula, Sárközi László, Szappanos Lajos) bevonásával minden lapszámunkban négyoldalas mellékletet jelentettünk meg, mely áttekintést nyújtott a projekt egészéről, megszólaltatva programban dolgozókat és hajléktalan embereket is.
A programnak k
öszönhetően lehetőségünk nyílt terjesztőinkhez fűződő kapcsolatunkat még szorosabbá tenni: létrejött a Kiemelt Terjesztői Klub, melynek tagjai közös kirándulásokon, múzeumlátogatásokon vehettek részt. Ilyen programok alkalmával látogathattuk meg a Zwack Múzeumot, a Szépművészeti Múzeumot és a Zeneakadémiát, de állatkerti látogatásaink vagy közös piknikeink alkalmával is nagyon jól éreztük magunkat.
2006-ban Bécsbe, 2007-ben pedig Horvátországba látogathattunk el közösen. 2008-ban a Balaton partjára utaztunk terjesztőinkkel, amit azóta is minden évben megismétlünk. A Fedél Nélkül „nyári táborára” terjesztőink örömmel készülnek, van, aki már hónapokkal korábban elkezd félre tenni, hogy részvételét biztosítani tudja.
2007-től a BRFK Közlekedésrendészete balesetvédelmi oktatással, illetve a terjesztői helyszínek rendszeres ellenőrzésével segíti a terjesztők munkáját.
2008-tól évzáró rendezvényünk, a Fedél Nélkül Karácsony, melynek alkalmával szerzők, terjesztők, önkéntesek és dolgozók közös ünneplésével zárjuk az évet. Ilyenkor adjuk át az Év Terjesztője, és az Év Dolgozója díjakat, illetve 2011. óta a „Fedél Nélkül Ezredese” oklevelek is kiosztásra kerülnek, melyet azok a terjesztőink vehetnek át, akik az adott évben 1000-nél több példányt adtak el a lapból.
Vidéki jelenlétünk immáron stabilnak nevezhető, vidéki terjesztőink száma évről-évre nő: az utcalap 2008-ban bukkant fel először vidéki városokban. Jelenlétünk rendszeres 10 vidéki városban, ahol összesen 22 terjesztőnk dolgozik.
2016-ban a pécsi A Város Mindenkié csoport segítségével 6 terjesztő állt munkába Pécs belvárosában, Veszprém után a második jól működő bázis jött így létre. 2018-ra teljes forgalmunk ötöde a fővároson kívül zajlik, jelentősebb városok: Veszprém, Hódmezővásárhely, Pécs, Székesfehérvár, Békéscsaba.
Alkotóink 2007-ben megalapították a VAGYUNK – Otthontalan Művészek Önsegítő Egyesületet, melynek célja a hajléktalanság, a hajlék nélkül élő emberek társadalmi elfogadottságának elősegítése művészeti tevékenységek által.
2008-tól művészeti tevékenységünk fejlesztését tudatosan is vállaltuk, azóta számtalan kiállítást, rendezvényt szerveztünk.
Alkotásainkból pedig színházi estek, monodráma, sőt opera is született. (Col Legno, Csábi István: Az egyetlen hajléktalan c. opera, Cím Nélkül hajlék-kaland-játék c. színházi előadás, Leé József: Rendben Élni c. monodráma, Kakaóscsiga c. monodráma)
Belekóstoltunk a könyvkiadás világába is: a Fedél Nélkül Könyvek mára hat részes sorozattá nőtték ki magukat.