Visszajelzések a programról

Miért szeretem csinálni? Az EKH betűszó feloldása: Első kézből a hajléktalanságról. Magam is hajléktalan vagyok, a Fedél Nélkül című utcalap terjesztéséből van jövedelmem. A szerkesztőségben, ahol vásárolom a lapot, Szenográdi Réka (koordinátor) megkérdezte, lenne-e kedvem egy érzékenyítő programban részt venni.

„Szakállas, büdös és piás” (avagy hogy látják a hajléktalan embereket a többiek) Minap egy iskolában voltam másodmagammal előadást tartani a hajléktalanságról. Nagy élmény volt, bár a lejutás nem volt egyszerű, mert a vonatindulás előtt pár perccel derült ki, hogy egyikünknek nincs jegye. Futás az automatához, persze 50% – os jegy helyett teljes árút vettünk, na … Tovább az íráshoz

Beszámoló az Első Kézből a Hajléktalanságról – Rendhagyó Osztályfőnöki Óráiról Rendszeresen járunk gimnáziumba és egyetemekre előadást tartani a diákoknak a hajléktalanságról, és a vele járó problémákról, nehézségekről. Előadásainknak köszönhetően más szemszögből nézik a dolgot, bátran kérdezhetnek, mindenre válaszolunk, és a végén játszunk egy szituációs játékot, ahol megtapasztalhatják egy órára, milyen nehézségekkel kell szembenézniük hajléktalanként: szállás, … Tovább az íráshoz

Iskolai program Alig fél éve csatlakoztam az iskolaprogramhoz. Voltam a csapattal Vácon, Budaörsön, és Budapesten több helyszínen azóta. Kis csapatunk fogadtatása a fiatalok/diákok körében változó, de programunk végére érve szinte minden diák arcán látható a változás: jót tett ismeretterjesztő előadásunk. Az egyik iskolában éppen elkezdtük az órát:  „ki látott közületek már hajléktalant?” kérdéssel. A diákok … Tovább az íráshoz

”Nagyon tetszett ez az óra, azt hiszem, sokat tanulhattunk. Jó volt a szituációs játék, beleképzelhettük magunkat olyan helyzetekbe, amikről eddig nem sok fogalmunk volt. Jómagam ennek a másfél órának köszönhetően még az eddiginél is jobban úgy látom, segítenem kell, ahogy csak lehet, ahogy csak tudok. Véleményem szerint nagyon jó lenne, ha minél többen részt vehetnének … Tovább az íráshoz

Hajléktalan. Erről a szóról általában az Igénytelen Ember jut eszünkbe. Korábban én is így voltam vele. Hajléktalan volt az, aki nem dolgozik, kéreget az utcán és a pénzt alkoholra költi (amit néha bevall, de legtöbbször nem.) Általánosítottam. Naponta elmentem a hajléktalanok mellett, akik kínálták áruikat, vagy pénzt kértek. Nem foglalkoztam velük. Főleg azért, mert sajnos … Tovább az íráshoz

Sosem voltam hajléktalan, vendégként írok ide, hajléktalanokról. Pontosabban egy hajléktalanról, aki mára jó ismerősöm, barátom lett. 2002 őszén költöztem Angyalföldre. Félúton volt a lakás két metró-megálló között, s én egy idő után elkezdtem a barátságosabb Dózsa György útit használni az Árpád-híd helyett.

„Szeretném még egyszer megköszönni ezt a nagyon tanulságos előadást. Egy osztályfőnök az osztállyal töltött évek során megpróbál bizonyos értékeket közvetíteni a diákság felé. De azt hiszem, egy ilyen találkozás másfél óra alatt többet mond a toleranciáról, mint az azt megelőző osztályfőnöki órák sokasága. Nagyon hálás vagyok a közreműködőknek.” Dósa Mónika, osztályfőnök (Szinyei Merse Pál Gimnázium)