Számtalanszor jött úgy látogatóba, hogy nálunk szerelte szét, javította, vagy mosta le a kocsit. Mi kertes házban laktunk, ők meg emeleten. Amikor elutazott, vagy külföldi munkát vállalt, akkor is a mi kertünkben álldogált a kis autó.
Most fűzfavirágzás ideje van, s az egész fa zsong a méhektől.
Az alatta álldogáló kis Polskira olyan pöttyöket pötyögtetnek – milliószámra –, ami ragacsos, ledörzsölni sem lehet…
Tibi bosszankodik: vízzel és szivaccsal le tudja-e mosni? Rohan is mindjárt a vízért…
A konyhában látja ám, hogy az én gyermekeim már megint nem esznek. Nem kérek! – nyafog a kicsi.
Na, várjatok csak, – mondja a bátyám – mindjárt hozom a tömőfát!
Ne tessék hozni Tibi bácsi, inkább megeszem!
Hatott is ez egyszer-kétszer, de amikor a Nagymama ebéd előtt becsokiztatta a gyerekeket, azt mondja a nagyobbik: Jó, tessék hozni! Most mi lesz? – gondoltam. Tibi csak kitalálta a tömőfát.
Két perc múlva ott volt a bátyám egy 30 centi hosszú seprűnyéldarabbal.
Itt a tömőfa! Na, van-e még, aki nem kéri az ebédet? Nem volt jelentkező. Kint, a kocsinál mondom a bátyámnak, micsoda ötlet, ezt hogy találtad ki? Ő nem találta ki, ez a kis Polski indítója…!
Mivel a kocsi általában nem akar indulni, ezt a seprűnyelet a motornál valahová bedugdossa, s akkor a kocsi azonnal indul.
És valóban, így volt, bemutatta!
Ez a kis Polski volt a bátyám legelső és legkisebb saját kocsija…
Egyszer, az autóbusz végénél kanyarodtunk a kis kocsival, s az autó oldalirányban is sodródni kezdett. Ezt nem te csináltad? – kérdem Tibit. Nem ám, a busz tolt odébb minket! Kivágódott a busz ajtaja, s a vezető torkaszakadtából ordítani kezdett…
Máskor meg az Andrássy úton volt dolga, amikor egy másik kis Polski vonóhorgával beletolatott. Ő kiugrott a kocsiból, meglátta mi történt, odarohant a bűnöshöz, és torkaszakadtából ordítani kezdett: Te állat, te barom, te ökör… Az ember végighallgatta, megvárta, amíg elfogynak a „címek”, s aztán nyugodt hangon megkérdezte:
– Mondja, miért tegez maga engem?
Likes
Nincs hozzászólás