356. szám Vers

Képlet

Fullánkjainkat egymásba tolva, dünnyögve, sírva, haldokolva, szolgáink előtt földig hajolva vagyunk mi, így-úgy magyarok. Siratjuk a meg nem kapottat, elhajítván a be sem kopottat, dicsérjük azt, ki eleget lophat. Nem érti ezt a fene se… Büszkék vagyunk a remek észre, a ködbe foszló vén tengerészre, Talán nem késő. Vegyük...
357. szám Vers

Minek örüljek?

Amikor meghallom, a guta kerülget, Ezt a három gyakori szót: „hát minek örüljek?” Egészségtől arca majd kicsattan néki És, hogy szórja pénzét, borzasztó azt nézni. Gyönyörű a háza, boldog a családja, Még a kiskertjét is más ember kapálja, A panasztól mégis be nem áll a szája Elsárgul mérgében, ha...
353. szám Vers

Dermedt Szív

Télbe fordult már az idő a fagyos reggel mosolyog. Szemében ott a jövő, talpa alatt hó ropog. Deres tekintete távolba néz, tudja, most övé a világ. Bamba vigyora keserű méz, nem nő mostan virág. Szegény ember csontig fagyva, csupasz ág alatt mély álomba ér. Fekszik, rongyokba magára hagyva, ereiben...
355. szám Széppróza

Túlélés 2. rész

Mit ad Isten a „harmadik felvonás” ismét összehozott vele. Megint csak vezetőként Angyalföldön. Az arcunkat csaknem véresre borotváló, jeges szél minduntalan a Dunába akart söpörni bennünket az Árpád híd kéttenyérnyi vaskos jégpáncéljáról. Saroknyi hely nem akadt a közelben ahová védekezésül behúzódhattunk volna. Ez a „söpörni való szemét” (munkavezető) rajtunk...
356. szám Vers

A Nincstelen VI.

Lombok alól nézem, hogy zuhog a zápor. Viharod helyett a langyesőd kell nekem, Ha szeles idő van, szemembe száll a por: – Szélűző fohásszal hiába kergetem. Hulljon csak az eső: – legyen csendes-hulló, Világot tisztító, bánatot kergető, Férjen meg együtt a galamb és a holló: – Legyen az esőből...
353. szám Vers

Csikágó-ciklus XX.

…a pályaudvarnál masszív forgalom, botorkáló hőség süt az útra, kocsik koccannak a másik oldalon: torpan az özön aszfaltot túrva, csattannak az ajtók s ugrik ordítva a sofőr villám-pofont kanyarítva, amaz nyomatékul hasbarúgja… …mint karvaly, ha prédára vadászik, várja utasát a kijáratoknál a taxi, nyúzott arcán a borostát kaparva csalogatja...
355. szám Széppróza

Minden gömbölyű

Mindenki készült, lótott-futott az ünnep előtti forgatagban, én szabadságra mentem, bár nekem is sok volt a teendőm. A legkisebb lányomat felhozta a nevelőszülő (mert ott él), és találkozhattam vele, engedte, hogy a karácsonyt nálam töltse, s csak azután vigyem vissza. Persze ennek igazán örültem, közben izgultam, mert nem vittem...
356. szám Vers

Kár volt

Felismerés Már pislákoló Est-hajnal szűrt fényénél Hasított belém a Felismerés Nem elég embernek Születned Az állatoknál vadabb Emberré kell válnod Hogy Légy „valaki” Ahhoz hogy a végén Rájöjj Kár volt Megszületni január hónap, harmadik díj 0
357. szám Vers

A Nincstelen VII.

Régen, még éreztem lágy, simító kezet: – Hűvösen érintett lázforró éjszakán, Lebegett felettem, mint betűn ékezet, Hajával simított angyalarcú Anyám. Andalgón ballagtunk ketten a világba. Könyörtelen idő: – mint kinek esze ment – Barázdálta testét a ráncok románca, Hívták az angyalok, ott van a mennyben fent. Azóta jajgató bennem...
352. szám Vers

Nincstelen II.

Törvény szőtt hálója csapdává beszűkült, Hálóján billegnek a paragrafusok, Ellopták lakásom, szél fon körém gyűrűt, Utolér a zápor, nylon alá kúszok. Pályaudvar kövén volt jó búvóhelyem, Nagy, tornyos oszloppal takart kartonsarok, Megbukott a jog a drága peronjegyen, Fedelet raknak rám az álmos vagonok. Perrel lopva szerzett megítélt becsület, Cifra...
352. szám Vers

Csikágó-ciklus XVII.

Zuhognak a súlyos napsugarak, kókadnak a villanydrótok. Bágyadtan szusszan a busz s oldala kihasad. Az ülés firkált s mind foglalt: tikkadtan várok. … a srác – cigány. Mint én. Bámul valamit s ahogy az ajtó tárul, lőtt rugóként a kuporgókhoz pattan, villámlik a mozdulat és – kimarja a lankadó...
352. szám Vers

Büszkeség

hajnalban a tenger mormolta az imát hullámok csókolták véresre a part fövenyét korhely szél dülöngélt dobogóra állott a nap a reggel kék leple alatt a fák némán mosakodtak ingujjra vetkőzött a csillogó tavasz friss rügyek ujjongtak olajfák gázoltak a vízbe csupán a szikla nézett a távolba komoran éhes hullám...
352. szám Riport

Hozzáadott mérték – beszélgetés Tölösi Krisztinával

Nem szeretem a reklámokat, pedig ez itt most a reklám helye lesz. Szándékom szerint azonban nem a céget és szolgáltatásait reklámoznám, hanem a hozzáállást, egyfajta felfogást, mely mindannyiunkat hozzásegíthet egy barátságosabb világ kialakításához. Sárközi László kollégámat meghívták, mint érintett és érdekelt személyt a T-Com Esélyegyenlőségi Filmklubjába, egy hajléktalanokról készített...
352. szám Széppróza

Leleményes bérlemények (rémregény) 4. rész

A toll megáll a kezemben, egy sort sem képes önállóan leírni, olyannyira nem találja a jelzőt, jellemzőket a következő színhely hiteles ábrázolására. Angyalföldre, de inkább a pokolba kerültem, annak is a legsötétebb bugyrába. (Dante!) Igazi, hamisítatlan lumpenproletár negyedbe. Egyemeletes barakképületek álltak még állaguknak, biztonságuknak végső stádiumában. A közigazgatástól távol,...
352. szám Széppróza

Szeressük egymást gyerekek!

Kedves Olvasóink bizonyára ismerik ennek a csodálatos dalnak a további szövegét. Innét indult a „hangya” – miért is ne? Utcákon, menhelyeken alszunk – tehetünk róla? Is-is. Mindig az van, hogy siratjuk magunkat. Most kell lehúzni a redőnyt! Főként nálunk kell az összefogás! Erre kérném terjesztő társaimat is: ha agyilag...
352. szám Vers

Nyitott ajtó

Hosszú téli estéken fontos feldolgozni, hogy mi is van körülöttem. Gúnyosan, de visszamondom reményeim panaszait. Hallgassátok meg! Nincs ház, nincs jó meleg otthon. Hogy én sorsomat kinek köszönhetném? Furcsa és elnyűtt a céltalan cél. Aludni rozoga lócákon. Nincs ház, nincs jó meleg otthon. Hulladékon élek évek óta már. Még...
352. szám Riport

Hozzáadott mérték – beszélgetés Tölösi Krisztinával

Nem szeretem a reklámokat, pedig ez itt most a reklám helye lesz. Szándékom szerint azonban nem a céget és szolgáltatásait reklámoznám, hanem a hozzáállást, egyfajta felfogást, mely mindannyiunkat hozzásegíthet egy barátságosabb világ kialakításához. Sárközi László kollégámat meghívták, mint érintett és érdekelt személyt a T-Com Esélyegyenlőségi Filmklubjába, egy hajléktalanokról készített...
393. szám Széppróza

Életről és halálról 2. rész

Mindannyian halandók vagyunk, még ha ezt igyekszünk is elfelejteni. Sokkal gyakrabban kellene foglalkoznunk a halállal, csökkennének félelmeink!A legtöbb ember, akinek halálközeli élménye volt, arról számol be, hogy a halál nem borzalmas; határtalan szabadságot éreztek, repültek, és nem vágytak vissza a saját testükbe. Ezek az emberek, kiegyensúlyozott, magabiztos, nyitott, ugyanakkor...