Ponttá zsugorodott az Ég,
petróleum fénye derengett,
néprádiók recsegésére vonulók
éljenzése kántált új utat.
– ministránsnak vörös kendőt,
munkát a munkásnak –
Tapsoló hazának hangszórók
harsogtak acélreményt,
s örök harchoz örök ellenséget.
Önfejére csorgó vérmámorból,
mezítlábakra csizmát, bakancsot
húzva szédültünk „Békeharcba”
— vérrel mosott arcunk, s bukott
forradalmunk könnyezi a világ —
Grafitszürke napok légdöngölőn
rángva, zötyögve utaztak velem,
s kohók lángján edzett remény
bámult a megváltás tüzébe…
— feledni vágyta e grafitporos létet –
Kénlángos füstben fuldoklón járva
öntöde forrón fölcsapó porába
rogyott a vasból vert váram.
S romja közt győztem sziréneken,
hogy tisztán fogadjam a roncsremények
morzsáit, amin a fény még fölvillanhat.
Likes
Nincs hozzászólás