Áprilisig nem is tudtak egymásról, hogy él-e a másik, vagy sem. De a véletlen összehozta őket az egyik Kőbányai nagyáruház bejáratánál. A váratlan találkozásnak nem lehetett tudni hogy melyikük örült, melyikük nem, mindenesetre a nagy alkalomra, ott helyben koccintottak, egy leértékelt üveg borral. Nem is maradt a hét deciből semmi. Még jó hogy egyet fizet, kettőt vihet akció volt, így jutott és maradt is. Mit szólnál hozzá, ha a másik üveg bort, nálam innánk meg, és folytatnánk a kvaterkázást. – Kérdezte Péter, és már előre hallotta az igent volt kedvesétől, és feleségétől, gyermekeik anyjától.
Péter a hipermarket mögötti fás-bokros területen álló, padlószőnyegből, nejlonból és gerendákból összetákolt sátrába kalauzolta Évát, ahol ismét a pohár fenekére néztek.
A villámlátogatásból, a légyottból aztán egy hónap rabság lett, ugyanis Péter nem engedte el Évát, akinek első körben egy késsel kellett barátkoznia, amit Péter a torkának szegezett, majd egyéb szúró és vágóeszközök bírták jobb belátásra és maradásra.
Mindezekkel Péter elérte, hogy Éva, május végéig élvezze vendégszeretetét, és magával ragadó egyéniségét.
A rabság alatt Évának olyan kínzásokat kellett kiállnia, és túlélnie, amire még a házasságuk alatt sem volt példa.
Bár sokáig békés családi életet éltek egy takaros lakásban, de az asszony idővel faképnél hagyta urát.
Péter nem bírta ki, hogy rendszeresen ne lássa el Éva baját. Hol egy baltanyéllel, hogy egy vascsővel. Ha az ütlegelést megunta, csikkeket nyomott el volt felesége bőrén. Gondolván, hogy csúnyább már úgy sem lesz. Amikor vásárolni, vagy fogalmazzunk úgy: lopni ment, kukázni, valami kis pénz után nézni, Évát az egyik fához gumipókozta, nehogy szökni próbáljon, e földi paradicsomból.
Előfordult az is, hogy pórázon vezette, cibálta, sétáltatta a sátor előtt, és megparancsolta neki, hogy ugasson, vonyítson, őrizze a házat, mint egy hűséges korcs.
Volt hogy lerángatta róla a bugyiját, és úgy követelte ki, hogy a szeme láttára vizeljen le egy bokrot, majd csaholjon.
A borzalmaknak lelkes nézői és szemtanúi is akadtak, pár fiatal képében, akik az iskolánál érdekesebbnek gondolták, ha otthonról elcsent videokamerájukkal felvehetik lesállásukból Éva megpróbáltatásait. Eszük ágában nem volt rendőrt hívni, vagy segítségére sietni Évának, inkább pár száz juttatás ellenében skubiztak és élvezkedtek.
Eredetileg ők építették D. Ferenc sátrát, amit a férfi elzsákmányolt tőlük, így később egy másik kalyibát tákoltak, s onnan figyelték a rémregénybe illő eseményeket. A háziúr távollétében egyszer ki is szabadították a meggyötört teremtést, de közben hazaért Péter, és volt nemulass! Éva egyedül ételben és italban nem szenvedett hiányt: napi 4-5 liter bort vett neki élettársa a nő nyugdíjából, amit a közeli postán vettek fel.
A tortúrának akkor lett vége, amikor Péter egy gyengébb pillanatában rábólintott, hogy kedvese meglátogassa a lányát a születésnapján. Épp hogy kitette a lábát a sátorból, máris a keresésére indult, ráeszmélvén, hogy hatalmas baklövést követett el, amikor útjára engedte. De nem érte utol Évát, aki egyenesen a rendőrségre ment, és feljelentette.
Évát azóta pszichiátriai osztályon kezelik, annyira megviselték a történtek.
Az erőszakos és vagyon elleni bűncselekmények miatt többszörösen büntetett előéletű Ferenc csuklóján még a feljelentés napján kattant a bilincs, majd személyi szabadság megsértésének minősített esete, valamint testi sértés megalapozott gyanúja miatt a bíróság előzetes letartóztatásba helyezte.
Péter szexuálisan nem közeledett fogva tartottjához, de nyugdíjára annál inkább rávetette volna magát, amit egy alkalommal sikerült is elzsákmányolnia.
Péter egy-két pofont és ökölcsapást ismert be, de az eszközzel való bántalmazást tagadta.
A sátrat, most egy idős férfi lakja, aki valaha egy hajléktalanszállón húzta meg magát Péterrel.
Aki, – szerinte egy kiállhatatlan ember volt világéletében, aki még az élő fába is képes volt belekötni. Határozottan emlékszik, hogy már évekkel ezelőtt tizenháromszor volt büntetve. Aranyérmes volt az elvetemültek listáján.
Likes
Nincs hozzászólás