A csövi mindenkit ismert a Teleki-tér környékén – így sajnos engem is.
Nem is lett volna különösebb baj – jószívű, bohémtermészetű emberke volt, aki csekély havi jövedelmét rendszeresen elitta velünk a Kecskében – de abszurd ötleteivel, csapongó fantáziájával újabb és újabb találmányteremtésének méltatásával nemegyszer tette próbára asztaltársainak idegeit. A Kecske közel sem volt az a hely, ahol atomfizikusok, esetleg klasszika-filológia szakos egyetemi tanárok sűrűn megfordultak volna – igazság szerint egyáltalán nem fordultak meg – de hiányérzetünket kompenzálta, hogy az intézményben olcsó volt a kimért bor. Mit szépítsük? …a Kecske büdös, füstös kiskocsma volt Józsefváros közepén; egy májusi vasárnap délután itt iszogattam szokott asztalomnál, mikor is a csövi hármat koppantott a székemen, és mellém telepedett.
– Barátom, nagy dolgok történtek! – mondta csillogó szemmel, és az asztalra tette a pulttól magával hozott kétszer fél liter fehér bort.
/Jézusom! …kezdődik – gondoltam, de egy ilyen nagyvonalú meghívás után nem tehettem meg, hogy ne hallgassam végig./
– Mondd csak, mikor is találkoztunk utoljára? – kérdezte.
– Egy hete… két hete? – vontam meg a vállam.
– Pontosan 34 napja. Onnan tudom, mert új találmányom ötletétől a megvalósításig naplót vezettem. Márpedig 34 nappal ezelőtt, itt a Kecskében született meg – mondhatnám revelációszerűen az Ötlet, a Gondolat – csak akkor még nem akartam neked szólni róla – és ma, 34 nap elteltével fejeztem be a Művemet. . – összedörzsölte a tenyerét és várakozásteljesen nézett rám.
– Hallgatlak… – mondtam lemondóan és felkészültem a legrosszabbakra.
– Te, ezt nem lehet csak úgy elmesélni… ezt látnod kell! – gesztikulált izgatottan és felpattant az asztaltól.
– Gyere velem… megmutatom neked Őt, a Csodát… eljött az idő, hogy az emberek elé tárjam – szerénytelenség nélkül mondhatom – korszakalkotó találmányomat. Aztán visszajövünk, és meghívlak még egy körre… na, na?
/Mit mondjak? A csövi eddigi találmányaitól a víz kivert, de egy újabb fél liter ígérete mégiscsak inspirált./
Jó egy órát buszozgattunk, villamosoztunk a városhatárig, aztán – kiadós gyaloglás után – egy szanálás alatt álló gyárterülethez értünk. A csövi felemelte a drótkerítést, előreengedett, majd egy raktárszerű épület felé vezetett. Már erősen sötétedett, a levegő is kezdett lehűlni; csendben átkoztam magam, hogy eleget tettem dilinyós barátom meghívásának.
– Várj csak itt! – mondta a bodega elé érve –, aztán elővett egy kulcsot, kinyitotta a lakatot és bement az épületbe. Jó öt perc múlva, nagy nyögések, fújtatások közepette kitolt valamit a barakkból és felkapcsolta a bejárati ajtó feletti viharlámpát.
Nem akartam hinni a szememnek: egy kétüléses, takaros sportrepülőgép előtt álltam. A gép oldalán felirat: Állunk rendelkezésére!
– Na, ülj be mögém! – így a csövi – aztán húzd meg a fogantyút. A gép azonnal fényárba borult, zakatolni, rázkódni kezdett – én becsukott szemmel vártam a felszállás borzalmaira – vártam, vártam… és nem történt semmi.
– Te, ez nem repül… – mondtam némi rezignációval, ugyanakkor határtalan megkönnyebbüléssel.
– Nem is az a dolga! – legyintett a csövi. Ez ugyanis annak a gépnek a prototípusa, amelyik nem repül.
– Miket beszélsz?? – meredtem rá.
– Azért mert nem értesz valamit, még ne törj pálcát a dolgok felett! Mit is tudsz te a pszichológiáról??
– Hogy miről…?
– Na, figyelj rám!… mit csináltak idáig az emberek, ha nem akartak repülni? Semmit. Nem tudták megoldani a nem repüléssel kapcsolatos problémáikat, s csak görgették maguk előtt a meg nem oldott helyzet okozta frusztrációjukat.
– Ne igyál többet!… komolyan mondom – szóltam rá.
– Ugyan! Tudod, miért van oly sok szorongással küszködő ember? Mert így gondolkodnak:
Ma nem akartam repülni, és mégsem tudtam semmit tenni a nem repülés érdekében.
Ez a tény sokkolja őket, tehetetlen, hitvány embernek érzik magukat, meghasonulnak önmagukkal és végtelen hiányérzet gyötri őket. De ennek ezennel vége, mert holnap meglátják a Neten a hirdetésemet:
Nem gond… állunk rendelkezésére!
Ön dönt, s mi garantáljuk,
hogy nem repítjük sehova!
A Föld-Föld Légitársaság
1 Euró térítési díj ellenében
1 percig biztosítja Önnek
a nem repülés élményét.
Biztos nem repülés =
Tiszta lelkiismeret
– Na, na?? … most már érted? – nézett rám diadalittas mosollyal a csövi.
– Most már értem… – bólintottam, miközben rángatózni kezdett egy ideg a szemem alatt.
– Most mit idegeskedsz?! … hisz ez az évszázad üzlete! Van fogalmad róla, hányan fognak a világ minden tájáról hozzám repülni, csak azért, hogy egy percig ne repülhessenek?
Jóember, kilométeres sorok fognak kígyózni a Hősök terétől a Duna partjáig, és ez kopoltyúnként 1 Euró nekem. Bill Gates kalapozó koldus lesz hozzám képest!
Oly nehéz ezt megérteni?
– Nem… – nyögtem, és görcsbe rándult a gyomrom.
– És végül mégegy lényeges dolog – nézett rám egy Imperátor acélos határozottságával, miközben a vállamra tette a kezét – a találmányom abszolút üzembiztos: tudniillik, ha ez a gép elromlik – akkor sem fog repülni! Felfogtad?
– Fel… – mondtam és elájultam.
