Kölyökkutyarágta ócska cipő mit játékszerként új alom elé ismételten, újból odavetnek; hadd nőjön jó foga és élesedjen nyelve a felnövekvő nemzedékeknek… ehhez hasonlít a mi életünk. A történelmi szűrőn a hajdanvolt jótettek áthullanak nyomtalan, de biztos lehetsz benne, testvér, hogy fennakadnak a régi bűneink hiánytalan; és felmentést adnak minden...
Kriszti egy csinos, jó alakú, középkorú mókus volt. A Kerek Nagyerdő kellős közepétől három fányira élt kamaszkorú mókuslányával egy összkomfortos odúban. Mókus Gézát – lánya apját – már régen elzavarta, mert az többször megcsalta az erdőszéli mókuslányokkal. Kriszti ezután Mókus Tónit fogadta be odújába, együtt nevelték fel a lányt....
Futok előle bicegve, bénán. Nem ér utol, úgy érzem, sikerül. Itt a nyomomban. Megszólít: Sátán! Léted, ha van ne titkold, kiderül. Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében. 0
A metró egyik állomása sem állandó, csak egy átmenet. Még a végállomás sem az. Itt is ki kell szállni, el kell hagyni a vonatot és erre még utastársainkat is figyelmeztetnünk kell, a hangszórókból áradó felszólítások szerint. A metróállomás lehet szép, vadonatúj, éppen felújított, vagy lepusztult. Építhették diadalmas építészeti koncepciók...
A fény szuronyként villan. De én napszemű reggelről álmodom, üvegpartokról, faragott hullámokról a Nap alatt. Olyan ablakról, amelyen át a tavaszi ég, a végtelen is látható. Szavakról miktől menekül a köd. Most zokog a szerelem, sírnak a rügybe hervadt álmok, az ázott szélben a riadt föld. Talán örökre elmarad...
a górálok akkora siker volt, hogy megengedhetünk magunknak egy kis lazítást, kísérleti színház, modern cseh szerző, bár nem dráma, majd én adaptálom, ha elkészül az első felvonás, elkezdhetjük a próbákat, minél előbb premiert szeretnék, párhuzamosan fordítok majd és rendezem az összeolvasásokat, igen, grófnő, olvasópróbák, ha kedve van, ön is...
Nemes Nagy Ágnes Utazás (3,szakasz) Hajnal És egy világot. Helyükön, a hegyek. Nagy fák alatt kicsiny szerelmesek, mély barlangokban bujdokló szavak, vízben, virágban visszhangozzanak s a tengerből már felmerüljenek, mint hajnalodó, biztos szigetek, kinek a pálmák és kinek a nap s a költőnek a születő szavak. A H A...
Nyár volt és vakáció. Apám kerékpár vázán néztem a távoli töltést, gyufaszál vékony telefon póznákat és hoztam volna közelebb a tiszai ártér fáit. A vigaszom az volt, hogy apám hátán ott volt a puska. Elértük a töltést és az öreg fűzfák között megcsillant a Tisza kedves szőke arca. A...
Atya őscsövi, az ellátórendszer a szeme előtt fejlődött ki, ismer minden helyet, de csak néhány intézményt tisztel meg bizalmával. 15 éve nincs lakcíme. 15 utcán töltött év után, két éve Dél-Dunántúlra költözött élettársával, annak szüleihez. Apró település T. vonzáskörzetében, munkanélküliséggel, jövedelem híján. Hősünk tüzifa aprítást vállalt – feketén. Így...
És nem tetszik: ahogy a Föld forog, És nem tetszik, hogy nem nekünk forog, És nem tetszik, hogy nem ránk süt a Nap! – És nem tetszik, hogy dorgálást se kap. És nem tetszik: a nyelven a sok seb, És nem tetszik, hogy egyre éhesebb, És nem tetszik, hogy...
Soha nem hittem az eleve elrendelésben. Mindég azt tartottam, az ember saját magának rendezi be a maga kis mennyországát, vagy poklát. Most, hogy egyre több ember sorsát ismerem meg részletesebben, néha olyan érzésem támad, hogy bármit tesz, jót vagy rosszat, mindenki oda kerül, ahova rendeltetett. Vagy mégsem? Nagyon remélem,...
Hányszor mentem el előtte, napjainkban? A neves angol költő (Poe) HOLLÓ c. verse visszatérő rímjének önkényes módosításával!? Sohasem fogom megtudni már! Annyira hivalkodó, maga mutogató épület együttes ez, hogy ránézni is csak majdnem szemlesütve merek. Szinte áhítattal, majdnem keresztet vetve. Tiszteletből? Nem templom ez hódolatot parancsoló dóm, katedrális. Dehogy....
A haldokló sóhajtása csöndet visz a jajgatásba, sóhaján a vízleves rászédül a húgy szagára, ápolónő dús farára. Fölfekvések hússzagában nővért gépén madzsong várja, népdalt dúdol, mint hintában, ide-oda leng a széken. (véget ért a nagyvizit) Mélyzsebű a fehér köpeny, jaj világnak fehér párja susmutol a trónszobában. A nővérrel leng...
Egyik reggel, mivel elfogyott a kenyerem, gondoltam kiszaladok a szálló közeli piacra. Felöltöztem hát teljesen átlagemberi ruhámba, aztán usgyi. Már a ház ajtaján kilépéskor arra gondoltam, – no vajon a piacig vezető úton hányan kérnek tőlem egy szál cigit, vagy némi aprót? Az első sarkon befordultam – ott ahol...
Talán túl sok vihar tépte, felfoszlott a sapkám széle. Rám is rótták: ne induljak így a télbe! Bánom is én… Se tűm, cérnám, kezem reszket, nem is tudnám, nem is lehet megvarrni. Talán túl sok bánat érte, felfeslett a lelkem férce. Rám is rótták: nem jutok fel így az...
„Falun is van hajléktalanság” 2004 nyarán jelent meg a Barrus Kiadó gondozásában, Alkonyzóna címmel a Hajléktalan Művészek első antológiája, lapunk szerzőinek közreműködésével, melyhez Szőke András előszót írt. Had idézzünk néhány sort: „Sok olyan alkotóról olvastam, akik kávéval, teával vagy akár kidobott hulladékkal fogalmazták meg üzenetüket, olyan eszközzel ami épp...
Van, akinek itt a Földön több jutott örökbe, kölcsön, mint neked, kit vert az élet, amid volt is, semmivé lett, de ha felnézel az égre, rád is annyi csillag néz le, mint akinek cifra háza, pénze van, s a rongyot rázza. A különbség is csak annyi – nem olyan...
Zeniten áll a kor, e korcs kalandor elindulnék Feléd, de megtörik minden hullám, lehajol majd Eléd valaki, s matt kegyelem hull rá… kemény a valóság… angyal álarcot árulnak parkba kiültetett anyókák nehéz vagy.. mint a nagyon könnyű dolgok általában kövek koppannak képzelt koporsómon. Reményt ütök reménnyel Vagy csak öklömmel...
Hogyan lesz egy rokkant nőből férfi alkalmi munkavállaló? Interjú Erzsikével – 1959. június tizenötödikén születtem Mezőfalván, hajnali egy órakor. Otthon születtem a családi házban. A falumban még voltak bábaasszonyok, ők segítettek a világra. A falunk 25 kilométerre volt Dunaújvárostól. Nyolcan vagyunk testvérek. Én vagyok a második legidősebb, a többiek...