Nemes Nagy Ágnes
Utazás
(3,szakasz)
Hajnal
És egy világot.
Helyükön, a hegyek.
Nagy fák alatt kicsiny szerelmesek,
mély barlangokban bujdokló szavak,
vízben, virágban visszhangozzanak
s a tengerből már felmerüljenek,
mint hajnalodó, biztos szigetek,
kinek a pálmák és kinek a nap
s a költőnek a születő szavak.
A H A J N A L
IX/3.
…mély barlangokban bujdokló szavak,
melyekre idők szikla csendje fekszik,
a ki nem mondott ősz s halott tavasz.
Az ember tette Istennel vetekszik
s testében érti meg, hogy a halál
gyerekkeze játékszerként talán
már holnap összetörheti. S veszekszik
sorssal, önmagával, viccet gyárt, élcet,
könyvet ír, bánt, káromkodik olykor,
keveri e fogalmakat sokszor;
a szó – ugyanaz: kard lehet, vagy éppen
gyógyír. A szép, mind apró mozzanat:
végre vidámság, valóság, vég s végzet
vízben, virágban visszhangozzanak…
