Kriszti egy csinos, jó alakú, középkorú mókus volt. A Kerek Nagyerdő kellős közepétől három fányira élt kamaszkorú mókuslányával egy összkomfortos odúban. Mókus Gézát – lánya apját – már régen elzavarta, mert az többször megcsalta az erdőszéli mókuslányokkal.
Kriszti ezután Mókus Tónit fogadta be odújába, együtt nevelték fel a lányt. Mókus Tóni elhalmozta a két mókusnőt minden jóval, mogyoróval, dióval. A jól megtermett, sportos mókusnak nagy, lompos farka volt, ami a hím mókusok ékességének számított a Kerek Nagyerdőben, és még talán azon túl is. Jó mostohaapának számított mindaddig, míg a kis Nóri mókuslány fel nem cseperedett. A nagylányt azonban egyre jobban zavarta az odúban a mostoha viselkedése, pedig Tóni még el is vitte a két nőt a Kerek Nagyerdő összes sarkába ötdiós odúhotelekbe nyaralni. A lassan felnőtt Nóri azonban az édesapját szerette volna visszakapni, aki már egy másik mókusnővel élt egy bérodúban. Igaz a basáskodó és egyre durvább Tóni megütötte, sőt hátsó lábával meg is rúgta egyszer az anyját. Ekkor a lánya követelésére anyja második párját is elzavarta az odújából, aki visszament a régi párjához a saját odújába.
Az anya nagyon sajnálta a hibái ellenére is, hogy Tónitól el kell válnia, hiszen annak rengeteg diója volt, és hatalmas, színes farka is tetszett neki. Mókus Kriszti ekkor még szenvedélyesebben kezdte el fogyasztani az erdei mogyorót, ami ártott a testi szépségének és a lelkének egyaránt. El is ment a családja kérésére a mókusdokihoz, aki a sok gyógyfű mellé még javasolta, hogy menjen el az Anonim Mogyoróevők csoportjába is. Sikerült az absztinens mogyoróevő társai segítségével csökkenteni a saját fogyasztását, de még mindig csipegetett belőle.
A közösségben ismerte meg Mókus Győzőt, aki nagyon kedves volt hozzá, és komolyan meghallgatta. Baráti kapcsolatuk egyre szorosabb lett, ami egyszer csak mindkettőjüknél testi és lelki vonzalommá erősödött. Krisztike meg is hívta Gyulát az odújába, igaz leginkább akkor, mikor a lánya az udvarlójánál hált. Sajnos ezt Győző nem tudta viszonozni, mert neki nem volt saját odúja. Sem ez, sem az nem zavarta Krisztikét – így nevezte Győző mókus szerelmét –, hogy Győzőnek alig volt diója, és a farka is sokkal kisebb és ritkább szőrzetű volt, mint előző élettársáé. Krisztike új párjával kezdte egyre békésebben érezni magát, és már mogyorót sem fogyasztott hosszú ideje.
Persze az szóba sem jött kettőjük között, hogy Győző az odúba költözzön, igaz már volt egy két dolog, amit ott hagyott, hogy mikor nagy ritkán Krisztikével aludt, ne kelljen például a diótörőjét és a fogkeféjét magával hurcolnia. Ám mikor ezt a mókuslány felfedezte megfenyegette anyját, hogy ő megy el a családi odúból, ha Győző továbbra is odajár. Krisztike ekkor összecsomagolta Győző dióit, majd szeretettel el akart köszönni tőle, hiszen nem bírta volna túlélni, ha a lánya még iskolás korában elhagyja. Képes volt bármit megtenni a lányáért, akár még a mások iránta érzett szeretetét is feláldozni.
Győző azonban dühkitörés helyett inkább tovább akarta folytatni a kapcsolatot, aminek Krisztike is örült. A két felnőtt mókus tehát titokban kezdett el randizni, mikor Nóri nem volt az odú közelében, vagy elmentek pár fával arrébb egy olcsó odúmotelbe. Győző ezután még többször megpróbált kedvességével és önfeláldozásával szeretetet gerjeszteni imádott Krisztikéjében, de egyre sikertelenebbül.
Közben Tóni is újra megjelent a színen teljes pompájában és gazdagságával. A hidegebb időszakban elcsalta Krisztikét a Kerek Nagyerdő melegebb sarkaiba egy ötdiós odúhotelbe. Első alkalommal még nem történt semmi, de másodszorra már Krisztike titokban akart Tónival elutazni. Ekkor került sor Kriszti és Győző között a végleges szakításra. Kriszti felajánlotta ugyan Győzőnek, hogy legyenek barátok, és tovább játszhatnak mogyoró ágról-ágra dobálást vagy éppen elkísérheti a nagy bevásárlásokra, hogy segítsen hazacipelni a csomagot.
Győző megpróbálta a baráti viszony eljátszását, de közben csak fájt a szíve, amiért elvesztette a lehetőséget, hogy szerethessen valakit, aki viszontszereti. Közben Kriszti újra a mogyoróevéssel próbálta a kedélyét javítani, de már nem járt az anonim társaságba. Esti tornáját pedig újra Tónival végezte, mikor a lánya átment az udvarlójához. A végső szakítás Győzőnek annyira fájt, hogy egyik napról a másikra megőszült. Még az erdei kígyójárat ellenőre is annyira aggastyánnak nézte, hogy a jegyét sem kérte.
Győző már nem is bírta látni imádottját, annyira fájt a szíve, pedig éjjel-nappal csak rá gondolt. Érezte, hogy jó lenne leírni az érzéseit, de nem volt még elég ereje hozzá, mikor a Kerek Nagyerdő egyik újsága pályázatot írt ki. Ennek már nem bírt ellenállni, és leírta esetét Krisztikével. Ekkora már sok idő eltelt, hogy nem hallott régi imádottjáról, és időközben megszeretett egy szintén odútalan mókuslányt, aki hiányosságai ellenére is viszontszereti, és boldogan éltek, míg egy nap szinte egyszerre le nem estek egy fa ágáról a földre, és végleg le nem csukódott a szemük.
május hónap, második díj
