Talán túl sok vihar tépte,
felfoszlott a sapkám széle.
Rám is rótták:
ne induljak így a télbe!
Bánom is én…
Se tűm, cérnám,
kezem reszket,
nem is tudnám,
nem is lehet megvarrni.
Talán túl sok bánat érte,
felfeslett a lelkem férce.
Rám is rótták:
nem jutok fel így az égbe!
Bánom is én…
Kár volna még,
korán lenne meghalni.
Idő kell rá
minden bűnöm meggyónni.
Sajnálnám a régi sapkám,
rongy életem,
nem is fogom búcsú nélkül,
foltozatlan eldobni.
Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében.