354. szám Vers

Könnyek metamorfózisa

Játszi könnyedséggel Játszom a könnyeimmel: Felfogom, dédelgetem, korholom, Sóját kicsapatom, örömöm megsózom, Felhőbe burkolom, orkánnal elfújom, Ragyogó napomat beárnyékolom. Világváltó terveimbe beszámítom, Túlfolyó csatornáját kiásatom, Keserű felhangját letompítom, S örömkönny-függönnyé változtatom. 2007. december, harmadik díj 0
356. szám Széppróza

Az élet árnyékos oldalán

Születésünk óta árnyékban élünk, a nagy emberek árnyékában. Mi csak azért lettünk, hogy kiszolgáljuk az úgy mondott felső tízezret: De önérzetünk elvenni nem tudták, bár nagyon szeretnék. Lenéznek bennünket, belénk rúgnak, néha le is köpnek, de megtörni nem tudnak. Megpróbálunk elbújni az árnyékba, szűk sikátorokba, hidak alá, sűrű erdőbe,...
357. szám Vers

Kárpátok alatt

Fáj. A holnap réme kéz-lábat gúzsba köt, Elevenünkbe vág kötél, a megkötött. Kínzó, fájó kötés, mint a gályabilincs, Bezárt ajtó, melyről, hiányzik a kilincs. Átdübörög rajtunk az élet szekere, Sárba tapos, tipor, mind a négy kereke. Ledönt, vagy felemel, Te! – ki állva maradsz, Mosd le magadról, a rád...
355. szám Széppróza

Zsiráfmama és zsiráfbébi története

Volt egyszer, hol nem volt az operenciás tengeren is túl Zsiráfbébi, elkalandozott messzire, ment egy nagy kamionnal világot látni. Olyan messzire ment Zsiráfbébi, hogy azt sem tudta, hogy fog visszajönni, visszatalálni Zsiráfmamához. A kamion meg csak gurult vele egyre távolabb olyan messzire, ahol talán vége is volt a világnak....
357. szám Vers

Rezzenetlenül

feléd sem nézek de halálom még így is szemedben hegedül síromban fekve is potyog rám mézed abszurdan és keserűn   (kínomban írom – mi természetes állapot, meleg s otthonos; ahogy az idő múlik – az, mi iszonyatos) Baracska, 2007.10.04. január hónap,  harmadik díj 0
352. szám Széppróza

Leleményes bérlemények (rémregény) 4. rész

A toll megáll a kezemben, egy sort sem képes önállóan leírni, olyannyira nem találja a jelzőt, jellemzőket a következő színhely hiteles ábrázolására. Angyalföldre, de inkább a pokolba kerültem, annak is a legsötétebb bugyrába. (Dante!) Igazi, hamisítatlan lumpenproletár negyedbe. Egyemeletes barakképületek álltak még állaguknak, biztonságuknak végső stádiumában. A közigazgatástól távol,...
352. szám Széppróza

Szeressük egymást gyerekek!

Kedves Olvasóink bizonyára ismerik ennek a csodálatos dalnak a további szövegét. Innét indult a „hangya” – miért is ne? Utcákon, menhelyeken alszunk – tehetünk róla? Is-is. Mindig az van, hogy siratjuk magunkat. Most kell lehúzni a redőnyt! Főként nálunk kell az összefogás! Erre kérném terjesztő társaimat is: ha agyilag...
352. szám Vers

Nyitott ajtó

Hosszú téli estéken fontos feldolgozni, hogy mi is van körülöttem. Gúnyosan, de visszamondom reményeim panaszait. Hallgassátok meg! Nincs ház, nincs jó meleg otthon. Hogy én sorsomat kinek köszönhetném? Furcsa és elnyűtt a céltalan cél. Aludni rozoga lócákon. Nincs ház, nincs jó meleg otthon. Hulladékon élek évek óta már. Még...
352. szám Vers

Nincstelen II.

Törvény szőtt hálója csapdává beszűkült, Hálóján billegnek a paragrafusok, Ellopták lakásom, szél fon körém gyűrűt, Utolér a zápor, nylon alá kúszok. Pályaudvar kövén volt jó búvóhelyem, Nagy, tornyos oszloppal takart kartonsarok, Megbukott a jog a drága peronjegyen, Fedelet raknak rám az álmos vagonok. Perrel lopva szerzett megítélt becsület, Cifra...
352. szám Vers

Csikágó-ciklus XVII.

Zuhognak a súlyos napsugarak, kókadnak a villanydrótok. Bágyadtan szusszan a busz s oldala kihasad. Az ülés firkált s mind foglalt: tikkadtan várok. … a srác – cigány. Mint én. Bámul valamit s ahogy az ajtó tárul, lőtt rugóként a kuporgókhoz pattan, villámlik a mozdulat és – kimarja a lankadó...
352. szám Vers

Büszkeség

hajnalban a tenger mormolta az imát hullámok csókolták véresre a part fövenyét korhely szél dülöngélt dobogóra állott a nap a reggel kék leple alatt a fák némán mosakodtak ingujjra vetkőzött a csillogó tavasz friss rügyek ujjongtak olajfák gázoltak a vízbe csupán a szikla nézett a távolba komoran éhes hullám...
352. szám Riport

Hozzáadott mérték – beszélgetés Tölösi Krisztinával

Nem szeretem a reklámokat, pedig ez itt most a reklám helye lesz. Szándékom szerint azonban nem a céget és szolgáltatásait reklámoznám, hanem a hozzáállást, egyfajta felfogást, mely mindannyiunkat hozzásegíthet egy barátságosabb világ kialakításához. Sárközi László kollégámat meghívták, mint érintett és érdekelt személyt a T-Com Esélyegyenlőségi Filmklubjába, egy hajléktalanokról készített...
352. szám Riport

Hozzáadott mérték – beszélgetés Tölösi Krisztinával

Nem szeretem a reklámokat, pedig ez itt most a reklám helye lesz. Szándékom szerint azonban nem a céget és szolgáltatásait reklámoznám, hanem a hozzáállást, egyfajta felfogást, mely mindannyiunkat hozzásegíthet egy barátságosabb világ kialakításához. Sárközi László kollégámat meghívták, mint érintett és érdekelt személyt a T-Com Esélyegyenlőségi Filmklubjába, egy hajléktalanokról készített...
393. szám Széppróza

Életről és halálról 2. rész

Mindannyian halandók vagyunk, még ha ezt igyekszünk is elfelejteni. Sokkal gyakrabban kellene foglalkoznunk a halállal, csökkennének félelmeink!A legtöbb ember, akinek halálközeli élménye volt, arról számol be, hogy a halál nem borzalmas; határtalan szabadságot éreztek, repültek, és nem vágytak vissza a saját testükbe. Ezek az emberek, kiegyensúlyozott, magabiztos, nyitott, ugyanakkor...