Olyanná vált az ég Mintha fájdalomfáklyákból Fonnának glóriát a Csillagok köré 0
Konyhaasztalon tányér kenyér alma és sárga nyár az emeleten két ablak elmúlt a nap léptek kopognak szőke karcsú magas a tetőn megcsillan az esőcsepp fáradt az utca is tornyon galamb padon veréb dallam száll a gettó felett hamu enyészet és rekviem… 2009 szeptember, első díj 0
tovább
Likes
Íróasztalom megett áll. Derűs, kedves, néma és meredt. Akár egy gyermek nézem, amíg elhervad minden mi termett. Csendben köszöntöm, és szegényes kincseim lábához öntöm. Így szól: ha könnyebb, csont kezével varázsol szememre könnyet. Azt mondja: nézz szét, hogy szemedbe éles fény legyen a részvét. Meg mit akarnál írni, –kérdi...
tovább
Likes
Földre hulló vadgesztenye, púderporos, fülledt szavak, elsikkasztott forradalmak: – mintha múltunk ránk peregne. Régi október ködremény: – hazugságok fátyla mögött, vérrel bőven megöntözött lucskos ország lóg köldökén. 0
tovább
Likes
Városomnak Ha bukórepülésben Magamba szállok: Megtalálom Őt. Magam-nem tudom. A szenvedésben izzok, Érek. Ha Ő hív: Megyek. Utamon elhagyok-vesztek: Gőgöt, Büszkeséget, Önzést, Álmot, Embereket. Talán társat is. A hit szeretet. Az igazság béke. A szabadság lélek. A tudás ének. Ő megérint. Tisztán akarok állni. Könnyekben. Előtte. És a Város...
tovább
Likes
Eszem a levest, közben nézem, hogy a tányér görbe A levesnek teszem fel a kérdést, mint egy tükörbe Mert bele annyit merhetek, amennyi ráfér Akkor viszont a leves görbe, nem a tányér...
tovább
Likes
Hulló könnyeim simogatják arcomat Szúnyogok csípik felsértett lábaimat, Az édes álom elkerüli szememet A kemény táska nyomja a fejemet Kopott, kemény fapadon feküdve Éhesen, fáradtan s kissé megtörve Hallgatom a tücsök hangos nótáját Talán nekem zengi szíve bánatát. Álmos hold pislákol a pad felett Sündisznó mászik a bokor mellett...
tovább
Likes
Vegyél fel álarcot! Te látod majd a világot, de rejtve maradsz – nem látnak mások. Takar az álarcod! Plasztik szájjal nevetve mondod: – Na mi van emberek, csodálkozni se tudtok? Csak egy álarcot láttok. Ha tudnátok milyen grimaszt vágok! Torzra görbülne a szátok. Bizony álarcot hordok, mert ti inkább...
tovább
Likes
Nem volt más Mint önmagát ámító hiú remény Melyet a váratlan felkavart szenvedély táplált Kizökkentve megszokott mindennapjaimból Gondolataimba kivédhetetlen, nesztelenül behatolt Megzabolázhatatlan örvénylenek Emlékeim a jelenben Még nem fogva fel Ingoványra tévedtek Melyből most nehézkesen Hömpölyögve Erőtlen menekülnének...
tovább
Likes
Toporgó tánc az egész, kőléptű dicső zavarban piramist építő hajlam. Tégla téglára, fugába mész. Rögbe hullt láng: .. csenevész, másoktól hőt elorozva pénzen ég hatalmi posztja. Tégla téglára, fugába mész. Semmibe markol a kéz, spiritusz fáklya alá dől, itt marad földszagú körből Tégla téglára, fugába mész. Dörömböl, hull a...
tovább
Likes
Csak tudnám, miért ilyen nehéz, E fránya magamra lelés, Amikor oly szépen kérem, Odafentről: senki szebben. Csak tudnám, miért kell dadognom, ezerszer is kiontanom Képzeletben véremet, Hogy valóban ne tegyem meg. Csak tudnám, miért, ha látva látok, Lehetek magammal álnok? Hisz akkor köszönt rám irgalom, Ha átlépkedem a kátyúkon....
tovább
Likes
Mikor felkel a Nap S ránk vetíti sugarát, Belőle mindenki egyformán kap Így szórja szét áldását. Lehet fiatal vagy öreg Egészséges vagy beteg, A Nap nem válogat Csak ontja sugarát. Előtte soha nincs titok Lát békét vagy háborút, Akár hogy mennek a dolgok Ő nem csinál ebből gondot. Mikor...
tovább
Likes
Félálmomból valami felvert. Egy semmiség, – talán a múlt. Hallgattam egyre: a szobám szegletében valami nesz. Elhalkult, meglapult. Fejem felett az óra halkan, időtlen ketyegett. Holnap volt már. Ha rajta múlt, akár még tegnap is lehetett. Aludni jó. Aludni kéne, és mennyi minden vár feledni; de visszajár a szobám...
tovább
Likes
Talán hülye voltam. De már késő. Öledbe borítottam majdnem minden keservem és gyűlöletem, félő valami meghalt rég belőlem. Innen rövid ösvény az őrület s halál, amely talán mégiscsak megtalál valahogy egyszer; most hiába intesz. Lezser modorom látszat, ívbe feszül idegemben a tett s lenni akar; szivárvánnyá, szigorrá… ám hamar...
tovább
Likes
Ismerősből lesz A legtávolabbi A legidegenebb S vadidegen Oly távoli Kerül hozzád A legközelebb Ugye már Te sem Hiszel a mesékben? Tudod, a farkas is csak bemeszelte Szép a vége 0
tovább
Likes
Van az úgy néha Hogy minden tönkremenni látszik És akkor kiderül az Ég Még a gomolyfelhők is Tele szájjal mosolyognak rád És eldőlve kacagnak Az arkangyalok Repesve az örömtől Mert boldoggá tehetik Néhány napod 0
tovább
Likes
Jövőmben a jelenem, mögöttem a múltam Komolyabb az eszem, mert 18 elmúltam Komolyabb az élet is, komolyabb a pálya A múltban azért volt akkor szája Most látom, mert most már tudom, hogy mit csináltam Gyerek fejjel sok lehetetlent kívántam De, hogy itt az utam, így 50 felé A jövőm...
tovább
Likes
Titkok tudói …miért hiszed, hogy a lét nagy titkát talán megfejthetem? Örök talánynak elég vagyok magamnak és ritkán lelem saját nyomomat; bús szamárnak nevezhetnének így, kutatónak nem: jobban bírom a mulatókat, a zajt, a bort, füstöt, ha a szakácsnak fülig ér szája, pecsétes sapkával, köténnyel tesz-vesz, míg a konyhában...
tovább
Likes