A verseimhez menekültem,
nem volt már semmi más,
ami a lelket tartsa bennem.
A héten kicsit elsüllyedtem,
fertőmbe merültem,
kapálóztam, eleveztem;
talán sikerül talpon maradnom,
olyan embert őriznem,
akiről azt mondják, – tisztességes.
Bár még minden kétséges,
kavarognak az emlékek,
tekeregnek a lehetőségek.
A válaszút kanyarának bedőltem:
Előttem
az Élet.
Cérnaszál döntéseimen kötélre mászok,
nem osztják ingyen a boldogságot.
Tanácstalanságomban mélyre hullok,
Isten már nincsen?! Én magamon múlok?!
Likes
Nincs hozzászólás