355. szám Vers

Csikágó-ciklus XXII.

…a fuvolaszó átszúr a morajon, a fiatal srác Mozartot játszik, kottából, pontos és tanult – látszik: lágyan időz pár trillán és sóhajon, majd tova ring. A tudását adja: aránylik hozzá kongó kalapja. Vonó búsul s jajong a túloldalon: kajla a kalap, borotvált a tarkó, ősöktől örökölt a mozdulat s...
357. szám Széppróza

A fekete ruhás hölgy

Kitűnő diplomámmal a zsebemben, huszonnégy évesen vágtam neki a világnak. Elég jól beszéltem angolul és hittem Istenben. Hosszú ideig a Vöröskereszt szolgálatában álltam, két–három évig Indonéziában segítettem a szegény embereknek. Ha nő kellett, válogathattam kedvemre a gyengébb nem szebbnél szebb és fiatalabb képviselői között, mégsem találtam meg a páromat....
358. szám Széppróza

Vészhelyzet

Felvezetés: Mivel minden létezés, szenvedés – tanítja Buddha – meg kell szabadulni az újraszületés kényszerétől, le kell oldódni a „lét szekeréről”. A tibeti halottaskönyv leírja a halál és az újraszületés közötti történéseket,  ahol az ember különböző fényjelenségeket észlel, amelyek közül helyesen kell választania, hogy elkerülje az újraszületést. Ha ez...
353. szám Széppróza

Óceán – író – óceán

Ismeri az óceánt. De nem mint, hatalmas hajókat mindig ugyanabban az öbölbe navigáló révkapitány, aki csak az adott partszakasz zátonyait, hullámtörőit ismeri; nem, mint meggyötört halász – akinek az óceán létfeltétele és munkaeszköze; nem mint hivatásos mélytengeri búvár – aki napi pénzért, naponta kockáztatja az életét. Nem, őt még...
354. szám Vers

Téli rémálom a valóság

A Nap szeméből eltűnt a mosoly Az idő rostáján kihullnak a percek Komor felhő: varjú csapat rebben Hó szitál a játszótér felett. A nincs markában vergődik a nyomor Unott szellő gyűrt avart sepreget Dermedt kapualjakban ma éjjel Megint megfagynak emberek. 2007. december, második díj 0
356. szám Széppróza

Kis mese

Az emberek bizony nem rejtették véka alá véleményüket a hajléktalanokról: „Mocskosak, büdösek, undorítóak”, „Disznóól az aluljáróban, elriasztja a turistákat”, „Állandóan részegek … az alkohol az oka minden bajnak”, „Én betiltanám az alkoholt, híre-hamva se maradjon”, „Nézze milyen visszataszító, ahogy a koszos, büdös csikkeket szedik, hogy még büdösebbek legyenek. El...
357. szám Széppróza

Rántott borjúláb dupla tartárral

Meglehetősen sokat kellett utaznia az ingyenkonyhára. Nem is minden nap vette igénybe, de azért majdnem törzsvendégnek számított. A villamoson általában le tudott ülni, s idővel már nemcsak a megállók sorrendjét tudta kívülről, de szinte az üzletek, műhelyek kiírásait is. Főleg azokét, amikhez költött is néminemű rigmus-félét. Volt az úton...
358. szám Széppróza

Volt egy hajlott hátú néni

Túrázásaink során a székelyderzsi Erődtemplom falánál induláshoz készülődünk, amikor mellettünk egy fekete ruhás, fejkendős, hajlott hátú néni. Egészséget kívánt, majd megkérdezte honnan jöttünk. Amikor válaszoltunk ezt kérdezte: – És Magyarország tényleg olyan szép, amilyennek mondják? Nem várta meg a választ, hanem hiba nélkül elmondta ezt: Járjatok be minden földet,...
353. szám Vers

A helyemet keresem

Régóta, hogy keresem a helyemet, Azt remélve, előbb-utóbb meglelem. Ide-oda, mindenhová utazok, Sok szekérbe sok-sok lovat befogok. Kényelmetlen ez az ülés, dohogok, Isten tudja, vajon mit is akarok….. Merre megyek, mindenfelé tekintek, Minden embert barátilag megintek: – Jó a termés? Volt-e eső a nyáron? De a helyem sehogyan se...
354. szám Vers

A Nincstelen IV.

A rongyos kabátom a takaró sátor; – Fillérek csörgése hajította kelmém. Praktikus rongyom egy praktikus világból; – Géprongyok halmáról csusszant halkan elém. Ragaszkodón nézett, könyörgött rajt a folt; – Öleljük meg egymást mi, két rongyos öreg. Gombja a napfényben fényes volt mint a Hold; – Baráttá fogadott ez a...
356. szám Széppróza

A gyalogúton

I. Az alkony árnyaiból font kerítés mellett ballagott az idő, a vacsoracsillaggyújtó este felé. Egy napbarnított arcú érett asszony sétált az akácos melletti gyalogúton. Mezei virágokkal volt díszítve az egyszerű ruhája. Búzavirág kék színű volt a fejkendője. Az elvégzett napi munka után minden estébe nyúló alkonyon végigsétált az olaj-...
357. szám Széppróza

Példa

Nekem ne mondja meg senki, hogy hogyan éljek, mit tegyek! Tudom én, hogy mi a jó nekem. Ugye, sokaknak ismerős ez a kijelentés? Valóban mindig mindent tudunk, ráadásul jól tudunk? Akkor miért van annyi kisiklott, elromlott élet, kapcsolat, konfliktus? Azt se mondják meg, mit ne tegyünk, mert rögtön megkeressük...
358. szám Széppróza

Balatoni ámokfutás 3. rész

A bolthoz érve jutott eszembe, hogy utoljára még Pesten étkeztem, reggel nyolc óra tájban. Az éhségemet növelte a boltba lépéskor a felvágottak és a kolbászok látványa. Mégis először a röviditalos gondolához vittek a lábaim. Megkerestem a legolcsóbb hét deciliteres pálinkát. Egy háromszáznyolcvan forintos barackpálinkás üveget helyeztem a kosaramba. Gyors...
353. szám Vers

Nincstelen III.

A bicskám pléh-bugyli, csuprom, mint gyűszű, Kopottan oldalaz köröttem a világ, Belül hordott kertem fájdalmas-gyönyörű, A könnyüket ontják bennem a violák. Szomorkás napomon rám hömpölygött a baj, Fényemre kúszott a lecsorduló árnyék Megölte csendemet az orgyilkos robaj, Remény, a vágylovas elvágtatott már rég. Tövises utamra a kényszer rálökött, Míg...
354. szám Vers

Köszöntés

találkoztunk, köszönt: Szia! Hőzöng rajta az elegancia. Nem köszönni inlogikus, özönlik a szillogizmus. Sziát mondtam neki vissza, gyengén szólt a bús premissza. Ebből az a konklúzió: Jó lett volna a diffúzió. 0
356. szám Széppróza

Túlélés 3. rész

Apropó! Volt „szerencsém” találkozni ennek a gazembernek női változatával is. A „kurázsi mamával” – nem Brechti értelemben. Ez akkor történt, amikor a Közhasznú Rt. kertészethez osztott be. Hogyan jellemezzem? Akaratos, konok, égetni való vénasszony volt ez a némber. Vég nélkül árulkodó! Mobiltelefonján szinte percenként adott „helyszíni tudósítást” a kirendeltségvezetőnek,...
357. szám Széppróza

Balatoni ámokfutás 2. rész

Mérgesen rohantam ki a Restiből. Teljes erőből szaladni kezdtem a már az állomáson álló szerelvény irányába. A hátizsákom a gerincemet verte, a sporttáskám a bal lábam szárát súrolta, míg a rádiómagnó időnként a jobb térdemhez ütődött. A cigarettám – melyre nemrég gyújtottam rá – a számban lógott, és időnként...
358. szám Vers

Szétrepedő…

Szétrepedő túlpakolt ódon szekrény a remény vársz valamit s hátadra nő beborít a repkény marék por s homu vogymuk mindenki s te meg én láttiátuc, ketté estek feleim szét vagyok s te meg epedő Van-e alattad lepedő? halott vagy. Hogy feléledj, én kell legyek a szemfedő. 2008 február, első...
352. szám Riport

Hozzáadott mérték – beszélgetés Tölösi Krisztinával

Nem szeretem a reklámokat, pedig ez itt most a reklám helye lesz. Szándékom szerint azonban nem a céget és szolgáltatásait reklámoznám, hanem a hozzáállást, egyfajta felfogást, mely mindannyiunkat hozzásegíthet egy barátságosabb világ kialakításához. Sárközi László kollégámat meghívták, mint érintett és érdekelt személyt a T-Com Esélyegyenlőségi Filmklubjába, egy hajléktalanokról készített...
352. szám Széppróza

Leleményes bérlemények (rémregény) 4. rész

A toll megáll a kezemben, egy sort sem képes önállóan leírni, olyannyira nem találja a jelzőt, jellemzőket a következő színhely hiteles ábrázolására. Angyalföldre, de inkább a pokolba kerültem, annak is a legsötétebb bugyrába. (Dante!) Igazi, hamisítatlan lumpenproletár negyedbe. Egyemeletes barakképületek álltak még állaguknak, biztonságuknak végső stádiumában. A közigazgatástól távol,...