397. szám Vers

Kiderül az ég

Van az úgy néha Hogy minden tönkremenni látszik És akkor kiderül az Ég Még a gomolyfelhők is Tele szájjal mosolyognak rád És eldőlve kacagnak Az arkangyalok Repesve az örömtől Mert boldoggá tehetik Néhány napod 0
395. szám Vers

Akit én szeretek…

Akit én szeretek azt úgy mint a földet az ég s minden nap után úgy zuhanok rá mint az éjszaka elborítva mint medrét a tenger, de úgy ringatva mint bármely hajóját, szigetét… Szívem szerelme vagy, szép – elfehérült kezekkel kapaszkodom beléd mint a Golden Gate, a Lánchíd, a Boszporusz...
395. szám Vers

Úgy tűnik…

Úgy tűnik, hogy úr lettem az ajtót nyitják  előttem. Nyitják-zárják én csak megyek, úgy kéne, hogy boldog legyek, de az ablakunkon sajnos rács van, tizenhárman egy zárkában. Így hát nem is vagyok úr már. Az őr esténként a zárkába zár, Reggel fél öt, ébresztő van, hat órakor reggeli vár....
395. szám Vers

A másnapos tüdőbajos

Üldögél a padon, szeme a semmibe mered A halált kérlelte, hogy „nyújtsd már a kezed” Cigi egy szál se, kiürült a flaska A zsebe üres, a pénzét mind elbaszta Szorgos bacilusok csámcsogják a tüdőt A visszaszámlálón mérik már az időt. Valamit azért kellene csinálni Hogy a tepsi előtt, még...
395. szám Vers

Jázmin tea

Jázmin tea az ablak mögött mintha havazna Dárfúr vére a sötétben nagylelkű éj a mészárlás visszhangja vörös fenyegető felhők két vihar találkozik pléhkrisztus a keresztútnál didergő komoly mosoly a köd nedves fala porba hull jázmin virul a lomha fenyőkön mintha havazna az ablakon innen jázmin tea (július hónap, harmadik...
395. szám Vers

Egy költőnőnek-ciklus X.

…miért kételkedsz verseimben s bennem, hogy bármiféle ember alkotás megőrizni képes téged? Megtettem amit tudok s bátran tovább folytatom, bár hitetlen vagyok. Nem hagyomány vezérli tollam s nem is szófosás: szeretlek. Csak ezt kifogásolhatod, hisz’ szidtalak, gyűlöltelek. Ma már szégyenkezem, mikor csak rád gondolok. S eszembe jutsz minden percben....
396. szám Beszámoló

Fedél nélküli emberek – A szégyen

Mit látunk, amikor utcán élő embert pillantunk meg a település egyik-másik pontján? Ápolatlan, a rosszabbnál is rosszabbul öltözött, elhanyagolt külsejű embereket. Embereket, akik elterülnek, elfekszenek az utcán, egy-egy kapualjban, aluljáróban, rongyaik közt, kemény papír derékaljon, cumójuk szanaszét, koszban, piszokban, saját szemetükben, olykor boros üveggel, bádog dobozokkal, ételmaradékokkal, göngyölegekkel körülvéve....
396. szám Széppróza

1. rész – A szakma újszülöttje: A pénz félelme

Hiánycikk kereskedelem 1. rész – A szakma újszülöttje A pénz félelme A hiánycikk kereskedelmet megelőzte a világháború utáni feketepiac. Akkor még az alapvető, létfontosságú árucikkeket is az értékének a többszöröséért lehetett csak megkapni. Egy évtizeddel később a mezőgazdaság és az ipar előállított minden szükséges alapvető árucikket, így a kereskedelemben...
396. szám Széppróza

A kocsma

Letelepedtem a helybeli „pénzért – szeszt” műintézmény sarokasztalánál a noteszommal felfegyverkezvén, mert hirtelen foglalkoztatni kezdett az a szociológiai probléma, hogy az emberek vajon miért járnak ide, illetve általában a kocsmába? Oknyomozó riportomat egy látásból régóta ismert, disztingvált külsejű,  szemüveges úrral kezdtem, akivel így rögtön bizalmasabb viszonyba is kerültünk, hiszen...
396. szám Széppróza

Találkozások

Az általam vezetett filmklubos csoportban, ami egyébként az önsegítést is szolgálja, felmerült a kérdés, hogy mi mindentől félünk? Döbbenetes válaszok hangzottak el, pl. félnek az utcán élő emberek a sötéttől. Mint kiderült, nem a naplemente utáni sötétségtől, vagy a közvilágítás hiányától, hanem attól, hogy olyankor teljesen önmagára marad az...
396. szám Széppróza

Tücsökzene

Az augusztusi „Medárd” nemcsak árvizet okozott, de megroggyant a nyár is. Az ünnepre tervezett tűzijátékot eltakarták a nyúlgátakra rakott homokzsákok. a hosszabbodó éjszakák teliholdját körbeállják a tücsökmesét hallgató csillagok. Szól az ősi zene, siratva a Nyár búcsúzó, kertek alatti sétáját, a kíméletlenül ballagó Idő utcájában. Hullik a levél… Sajnálok...
396. szám Széppróza

Visszatérő dallam

Egy különös szerelmes dallam motoszkál állandóan a fülemben: „a Donát úton nyílnak már az orgonák”. Párszor meghallgattam kedvesemmel régebben a kazettát, aztán szomorú aktualitása lett, elvesztettem őt, életem legnagyobb szerelmét, faképnél hagyott. Ki gondolta volna, hogy valamikor minden a múlté lesz, tekintetemmel végigsimítom az olcsó világos bútoraimat, még szegény...
396. szám Széppróza

Törött történetek 4.

– Miért zárta kalitkába a macskát? – Büntetésből. Börtönre ítéltem. Megette szegény Pityerémet! – A papagáját? Hogyan történt? – Kinyitottam a kalitka ajtaját, had szellőzzön. – De hiszen az rácsból van. Könnyen átjárja a levegő. – Igen ám, de letakartam egy lepedővel, hogy ne ártson neki a fény. –...
396. szám Vers

Nézőpont

Nézz rám és vélekedj Nem lehet kételyed Az ember hogy lehet Meggyötört széteset Elázott hontalan Totál boldogtalan Tengödve napjain Vergödve kinjain Mélyen az iszapba Végleg kitagadva Emberi körökből Hiába dörömböl A bezárt ajtokon Se barát se rokon Se gyerek se család Minden roncs oly galád Rohadt ez az élet...
395. szám Széppróza

Klónom klónja

Akkoriban már – igaz, nagyon szűk körben, és szigorúan kutatási, gyógyászati célokra – engedélyezett volt az ember klónozása. A donorokat hátrányos helyzetű, egészséges emberek közül sorsolták ki, akik 3000 eurót kaptak a fülcimpájukból levett szövetmintáért. A klónokat a szigorúan őrzött intézetben tartották, a „szülőknek” pedig alá kellett írni egy...
395. szám Vers

Narcissus

–Narcissus halott. Te is Őt siratod? Kérdeztek az oreádok – kinek édes vize tengerré változott – a forrásra. – Ez ifjúért rajongott erdő,…mező szerte. Te láthattad csak közelről mikor tekintete tavadnak tükrében önmagát csodálta. – Siratom, ki belém veszett… De hogy szép lett volna? Nem vettem észre soha. Csak...
392. szám Vers

Ahogy majd

Legalább egy szavamnak kellene lenni arra hogy szeretek. Egyedül élni: legyen más gondja. Magányos parkokra nem gondolni, – a satnya fák bádogszínű lombját is inkább elfelejteni. Mert az otthonosságom már gyalázatos formát ölt az elesettek és a halott költők között. Visszatérnem sem igen ildomos már az élet szokottabb képeihez,...