Csak tudnám, miért ilyen nehéz,
E fránya magamra lelés,
Amikor oly szépen kérem,
Odafentről: senki szebben.
Csak tudnám, miért kell dadognom,
ezerszer is kiontanom
Képzeletben véremet,
Hogy valóban ne tegyem meg.
Csak tudnám, miért, ha látva látok,
Lehetek magammal álnok?
Hisz akkor köszönt rám irgalom,
Ha átlépkedem a kátyúkon.
