Talán hülye voltam. De már késő.
Öledbe borítottam majdnem minden
keservem és gyűlöletem, félő
valami meghalt rég belőlem. Innen
rövid ösvény az őrület s halál,
amely talán mégiscsak megtalál
valahogy egyszer; most hiába intesz.
Lezser modorom látszat, ívbe feszül
idegemben a tett s lenni akar;
szivárvánnyá, szigorrá… ám hamar
elfáradok: kezem, lábam nehezül,
szemem előtt száraz levél zörög,
nyomom vihar söpri, ahol egyedül
álltam folyton s mindig magam mögött.
VÉGE
2009. augusztus hónap, harmadik díj
