Fáradtan menetelnek az órák,
Belezuhannak az álmos estbe!
Egy koszos bokor
Vérszínű levelei, dühtől remegve
– mert minden arra járó kutya lehugyozza –
hogy az „anyjának keserve”.
Szétporlanak a Nap sugarai az utcán
Amott tenyérből jósol egy kis cigánylány.
Két napja nem mosakodott ő se,
Szegénység lesz a szemfedője?
Sortűz-falat állnak az Andrássy úti fák,
Siratják az éj titkát!
Fénylik az égbolton az ISTEN
Hold-ujjlenyomata.
Értünk tanúskodik, nem pedig ellenünk Golgota!
Meg-megreccsen a gerincsérves ég,
villámként cikázik benne a fájdalom.
Gyilkos esővel veri meg kínjában Budapestet
Mintha nem is lenne többé rá alkalom.
(július hónap, második díj)
