Eljön az idő, mikor indulnék Angyalok szárnyán szállnék Oda, hol hófehér az ég Nyugodtság vesz körül Nincs rohanás. Szeretetben élnek fent. Ez egy más világ. Nem kell szó, csak egy gondolat. Örök boldogság vár rám, Az idő itt megállt. Itt nincs éjszaka, Sötétség nem vár rád, Csak a fénnyel...
Kisharang szól, lélekharang. Becsendül a világba, véget ért egy földi kaland. Bim-bam minden hiába…! Zengő hangú kicsi harang, verseket zeng, búcsút mond, nincs szeretet, nincs már harag. Bim-bam, zendül utószor… Öreg bátya figyel, kérdi, hány verset húz, hányszor szól, férfi, nő? – a választ féli. Bim-bam, s csendít háromszor…...
Micsoda nyár Minden levél porlepetten Zivatarra vár. Kemencék a téglafalak; Telivér a nyár. Felhő sehol. – És az ég már Hetek óta kék. A levegő sűrű, nyúlós, Langyos folyadék. Árnyékban nyúlik el a macska. Nincs napon ma gyík. Szinte lágy üvegbe öntve Álmodik a sík. A valóság talán megszűnt…...
Nézem az elhagyott, vén vasutat. Tűnődöm, iránya merre mutat? Várom a mozdonyt, az utasokat. Vágányon, amelyen nem jár vonat. Nem lök a gőzerő vas karokat. Távolról sem hoz a sín zajokat. Ácsorgó kívülem egy sem akad. Vágánynál, amelyen nem jár vonat. Fű lep el kiszürkült kavicsokat. Rozsda mar sínt...
With a shameful grin how happily we could – all time – fuck away… Old kapor-beard’s face, clad into clouds would blush all the way – izzadság csorogna mártásos fején oh my only love (and a lot of others but on a much smaller scale) you’ll see it yet,...
Apage Satanas! Bizton remélted, megülsz a hátán, de tökön rugott a sárga sátán. Fejed fölött már két hold világol, erődet gyűjtöd, előbbre mászol, hogy ott legyél, ahol hiszed. Kulcslyukon mellső lábad botorkál, számba veszed, ma ki lesz ‘ki dorgál. Higgyék, hogy jöttél egyen’ derékkel, (térdeden tégla-törmelékkel) belépsz, köszönsz. Delirálod,...
Luxusautók, Óriás paloták Magukra hagyott Terhes anyukák Teli zseb És nerckabát Gyerek kezébe Csak görbe lapát Drága utak, Hawaii sziget A csöveseknek marad A járdasziget Arany órák, Drága cipők S a szegények: Emberek ők? Márkás ruhák Pénzpazarlás Mindenki ember! A csóró sem más! 0
Zúzmarás hajnalon hitem jégcsappá hűlt, Lesodorta rólam vágtató förgeteg, Soha nem simít kéz az arcomra derűt, Eltűntek a kezek, magamhoz zörgetek. Kihűlt már bennem a puhaléptű szerény, Jégvirág vagyok a dermedt Föld ablakán, Fájdalmat üzenő megfagyott költemény, Varjat utánozó károgó csalogány. Suttogás vagyok, mely sehol sem hallható, Csorduló ereszen...
Üres vázában csokornyi a csend, s a homályban lassan, lopva szétterül tűnő emléked hervadó illata. Elváltunk, és ezzel felborult a rend: mindig csak nappal. Mindig éjszaka. Hajad függönyét lebbenti a szél az utánad tárt, hunyorgó ablakon. Mosolyod színét idézi a tapéta a falon. Kifakult, mint minden, mióta elmentél, lépteid...
Talán egy nyári… talán egy nyári éjszaka velencében bús lagúna utolszor dalol a tenor kísértő lenge középkor szomorú szobororoszlán galamb lelkű hajnal talán zöld adria kényes dáma foszladozó brokát-fáma horkol az ittas porkoláb csiklandozza halk fénynyaláb vén casanova szobája hideg únt szeretők bája illan emlék szunnyad vakon lustán kacag...
Bérházak párkányáról zuhannak alá koszos rongylabdaként s a talaj fölött tárt szárnyú angyalként hatnak. A piacfalnál két zugárus matat utánam: némi szajrét adnának olcsón s ha vásárlok garmadával, jutányosan kapom. Ing, zokni – vacak kacat mind, azonnal markomba nyomnak két csomagot s már a harmadikat adnák, majd a férfi...
Egy templom előtt sietve esti misére, odajött hozzám egy asszony. …köszöntem-beszélgettünk. Majd mutatta két mezítelen lábát, …és én még egyszer köszöntem. Volt egyszer egy apáca, leutazott vidékre egy szemináriumra. Hazafelé a pályaudvar felé, egy asszony jött felé cipő nélkül, …az október hónap majd november. Az apáca levette cipőit odaadta...
Roncsok hevernek szerteszét a téren, Itt kupacban néhány, amott kettesével, Míg a többség egyedül, magányosan. Kiéget agyak, lerobbant vesék, Ziháló tüdők, szétroncsolt májak, Sok-sok ficamodott végtag Kiürült borosflakont ölel. Nyög a sok alvó, elátkozott lélek. Madárzsivaj köszönti a hajnalt… Rosszul aludtál, egész éjjel Múltad szörnyei gyötörtek, Valami kiűzött a...
Töredék XVIII. Igen,… rosszkedvű vagyok S szomorú-kedvtelen Nem szívesen mosolygok Bár okát e sorok születésének Te nagyon jól tudod ám ha e mosolyt mégis megteszem? Mögötte csak az önmagát gúnyoló Szomorú kényszer bújik meg Hisz tudod az éjszaka Oly gyakran Veled érkezik Nappal szétesik Ábrándozva álmodoztam A fényben minden...
Korhadt tuskólába alatt zizzen A megsárgult újságpapír Már nem mond hírt senkinek Bádoglemez-várából Büdös, hideg füst keringőzik Kormos szutykos fazékban rotyog A fonnyadt, piacon guberált Káposzta, a fagyott krumpli Gyűlik az éhes varjúsereg A félig-főtt csonka ebédet lesi. Roskatag sámlin egy szipirtyó Ezer-bibircsókos, tán százéves mámival Szíják a peronon...
Szétszedhetnélek Apró atomjaidra is Megfejteni Úgy sem tudlak mert Örök talányom maradsz 0
Hát igen, Neked elmesélhetem, Mit kedvesemnek nem lehet, Merthogy teher van rajta elég, Néha úgy érzi – ez már a Vég! Igen, Neked elmesélhetem, Ő egy fantasztikus lény, Ész, talány és hatalmas tehetség, De lelke mélyén kétség és feszültség! Igen, Neked elmesélhetem, Ő sok minden megélt, Tett bőven rosszat...
Nincsen sok pénzem, de gazdag a lelkem Tiszta életemmel ezt őszintén vettem De biztos megváltozna egész életem Ha nem lenne gond az alvás és élelem Aki szegény az csakis azért szegény Mert az élete egy viharos regény Nem írják le róla, nem is beszélnek Inkább koldus életükkel együtt élnek...
11 perzsa haiku engemet süket Mozart hallgat kedvesem a rossz szűz Papagéna délszaki marhahalál szentély télben utálják istenek délben vérnarancs a szieszta várnak jádearcú tereink vadászó szőke jézus jégkor villás reggeli sír imamalom USS karla marksza müezzin zuhanunk deli őrnagy őrnagy rebbenő rebbe a régi kijevben 0
Ahol a csend Harangját rángatja Ott lakik a jövő és a Viruló nyárban Fészket rak a Teremtő 0