Mozgalmi élet (folytatás)
Alighogy visszaérkeztem a külföldi kiküldetésből máris kezdődött a vállalati KISZ Kongresszus, melyen én is kaptam lehetőséget felszólalásra. Akkoriban naponta olvastam a Népszabadságot, és behatóan tanulmányoztam a politikát is. Ezért írtam egy vázlatot a beszédemről, mely a KISZ egyeduralmának hátrányairól szólt és arról, hogy nem ártana más ifjúsági szervezeteket is létrehozni. Példának írtam a lengyel helyzetet, ahol több ifjúsági szervezet – igaz párt is – működött a kommunista ifjúsági szervezet mellett. Kifejtettem továbbá, hogy a tapasztalataim szerint jobban mozgósítható az ifjúság hasznos dolgokra, ha több szervezet közül választhatnak. A beszédem tervezete mindenkinek tetszett, még a KISZ vezetőknek és a párttagoknak is. Már azt rebesgették, hogy ezzel a beszéddel magasabb – kerületi – fórumokra is eljuthatok.
Szombaton, kettőkor kezdődött a kongresszus. Délelőtt azonban éppen egy kerületi futballkupára volt hivatalos a vállalati csapat, melynek én is tagja voltam. Elég kevés alkalmat kaptam a játékra, így nem egy üveg sört fogyasztottam el a cserepadon. Ráadásul a csapatunk által megnyert első helyezésért három láda sört kaptunk, amit a szomjas futballistákként pár szurkolónk segítségével el is fogyasztottuk, mire átöltöztünk. Legalább tíz üveg sörrel a hasamban, és annak hatásával az agyamban léptem be a terembe pár perc késéssel. A felszólításomig majdnem elaludtam a fáradtságtól és a szesz hatásától. A szomszédjaim bökdösése ébresztett fel a fásultságomból. Kábultan lépdeltem ki a pódiumra. Bambán néztem szembe a hallgatósággal, akik érdeklődve várták az előzetes hírek szerint igen érdekes előadásomat. Legalább egy perc telt el mire belevágtam a bemagolt szövegemnek. Időnként tapsolást is hallottam, de kezdtem szédülni. Arra eszméltem, hogy Piros megfogta a könyökömet, és levezetett a pódiumról. Utólag kiderült, már másodszor kezdtem bele a mondókámba. Emiatt a kis baleset miatt azonban nem kerültem el a felsőbb fórumokhoz, ellenben a rendőrség kikérdezett, milyen titkos szervezet tagja vagyok. Miután kijelentettem, hogy az egészet olvasmányaimból és saját kútfőmből állítottam össze, visszavittek a munkahelyemre, többet nem is zaklattak emiatt.
Két hónappal később vizsgáztunk a propagandaképző tanfolyamon egy Balaton-parti táborban. A tanfolyam tagjai és vezetői körében is sikere volt a kongresszusi beszédemnek. 1980 augusztus 31-én kora délután utaztunk vonattal a táborba. Megérkezésünk után beharangozták, hogy másnap egy politikus érkezik, aki lengyelországi szakértője a hazai pártnak. Pénteken mindössze egyetlen vizsgafeladatot kaptunk, majd utána megvacsoráztunk. További szabad esténket fürdőzéssel és ping-pongozással töltöttük felváltva. Közben persze jócskán iszogattunk is a tábori büfében. Én természetesen utolsónak feküdtem le hajnali három órakor. Szerencsémre gyorsan elaludtam a fáradtságtól és a szeszesital hatásától.
A Kossuth Rádió szignálja riasztott fel mély álmomból. Kábulatomon keresztül hallottam, amint a hírekben bemondták, hogy Gdanskban előző nap megkezdődtek a Szolidaritás Szakszervezet szervezésében a hajógyári sztrájkok. Remek – gondoltam magamban – most lesz mit kérdezni a meghívott előadótól. Már a zuhanyzóban a hatórás híreket vitattuk meg. Hét órakor megreggelizett az álmos társaság, ami közben szintén a lengyel sztrájkról folyt a beszélgetés. Még be sem fejeztük az étkezést, mikor megérkezett az előadó. Rögtön körülvették, így én inkább a büfébe távoztam az előadás előtt egy üveg sört meginni. Sikerült időben érkeznem az előadásra, hiszen a sört fél percig sem tartott meginnom, az azt kötelezően elkísérő barackpálinkát még addig sem. Az előadó lebilincselően beszélt három órán keresztül a lengyel politikai és gazdasági helyzetről, melyet mindenki figyelmesen hallgatott végig. Igaz a két szünetben sokan kiugrottunk a tábor kerítésénél működő büfébe egy üveg frissítő sörre és egy doppingoló kávéra fél deci pálinkával. Még az ebéd előtti szabad egy órában is a szakembert kérdezgettük, miközben a tó vízében labdáztunk. Az ebédnél és a délutáni előadáskor is a faggatáson volt a fő hangsúly. A vacsora után alig bírt tőlünk megszabadulni a szakember. Még az esti tábortűz mellett is a lengyel változásokról beszélgettünk, annyira érdekelt bennünket a forradalmi jellegű sztrájkhullám. Ez számomra a demokrácia közeledtét jelentette, amit én az alapszervezetemben meg is tudtam valósítani.
A mozgalmi életemtől a honvédségnél szerzett tapasztalataim alapján ment el a kedvem. Teljesen felháborított, hogy már a bevonulásom napján kijelentette a KISZ titkár, hogy én leszek az utódja. Többet nem fizettem be a tagdíjat, és mozgalmi életemet áthelyeztem a különböző kocsmákba, melyben már addig is nagy gyakorlatom volt.
