Egy rendőr visszakísért a zárkába, ahol nagy örömömre egyedül maradtam. Fáradt voltam, elsősorban idegileg, ezért legszívesebben aludtam volna, de villanyoltásig – este 10 óra – nem lehetett csak ülni a priccsen. Folytattam az írást egészen a vacsoráig, de nem igazán tudtam rá figyelni, mert a gondolataim még a nap...
Egy Igaz-ember Himnusza Te Mindeneket Alkotó és Felügyelő Világmindenségeket Kitaláló és Gyártó Világrendszereket Előre Figyelő Örök Nagy Úr Kérlek fogadj ölelő két karodba És méltatlanságom Ellenére Ha elfáradtam Bűnös Tévedéseim Elnézve Fonj nekem Glóriát!!! 0
Az egyesület – 2006 október 13-a óta – létezik. Pedig jelenleg hivatalos bankszámlaszámmal sem rendelkezik. Mégis, megalakulása óta több esemény történt vele, – és ezt bátran leírhatom – mint bármely másik, hasonló nonprofit civilszervezettel. Az indulás bürokratikus akadályairól mesélt Horváth Csilla elnök asszony, Nikodém Miklós költő pedig arról, hogy...
Kivel megosztottam, kenyerem, az ágyam, S lehet oly némelykor méltatlanul bántam, De a sorsom vele együtt, egyként haladt, Együtt nyűttünk nincs-et, együtt fogtunk halat, Örültünk a jónak, ritkán, nem eleget, Szerettük a kályhát hátunkkal, meleget, Viseltük a terhet hétrét nap, nap után, Nem könyököltünk le mocskos kocsma pultnál, Se...
Gondoltam egy nagyot. Elmentem vidéki ismerőseimet meglátogatni. Kedvenc ismerősöm Béla bá (mert csak így szabad szólítani) meglátott. – Na, mi van, te, ganyé? Mondom Béla bának – most nem hoztam ganyét, ha viszont Béla bá tud valahol olcsón, vehetünk. – Hát fiam, tudod ez, errefelé az a helyzet. Na,...
Te vagy az én titkos rózsám, a szerelmem, imádott múzsám, Te vagy utolsó menedékem egész elrontott életemben. Te vagy aki felemelt a földről mikor nem engedtem a közönyből. Te vagy lelkem vigasztalója Mennyországomnak ajtaja. Te vagy a vágyam, te vagy az álmom, szeretlek és már csak terád vágyom, Te...
ollyantot is mint az ki jádszódta az urat azután hanyadt fekve csodálta az utat Mélosz 0
Korhadt tuskólába alatt zizzen A megsárgult újságpapír Már nem mond hírt senkinek Bádoglemez-várából Büdös, hideg füst keringőzik Kormos szutykos fazékban rotyog A fonnyadt, piacon guberált Káposzta, a fagyott krumpli Gyűlik az éhes varjúsereg A félig-főtt csonka ebédet lesi. Roskatag sámlin egy szipirtyó Ezer-bibircsókos, tán százéves mámival Szíják a peronon...
Szétszedhetnélek Apró atomjaidra is Megfejteni Úgy sem tudlak mert Örök talányom maradsz 0
Hát igen, Neked elmesélhetem, Mit kedvesemnek nem lehet, Merthogy teher van rajta elég, Néha úgy érzi – ez már a Vég! Igen, Neked elmesélhetem, Ő egy fantasztikus lény, Ész, talány és hatalmas tehetség, De lelke mélyén kétség és feszültség! Igen, Neked elmesélhetem, Ő sok minden megélt, Tett bőven rosszat...
Nincsen sok pénzem, de gazdag a lelkem Tiszta életemmel ezt őszintén vettem De biztos megváltozna egész életem Ha nem lenne gond az alvás és élelem Aki szegény az csakis azért szegény Mert az élete egy viharos regény Nem írják le róla, nem is beszélnek Inkább koldus életükkel együtt élnek...
11 perzsa haiku engemet süket Mozart hallgat kedvesem a rossz szűz Papagéna délszaki marhahalál szentély télben utálják istenek délben vérnarancs a szieszta várnak jádearcú tereink vadászó szőke jézus jégkor villás reggeli sír imamalom USS karla marksza müezzin zuhanunk deli őrnagy őrnagy rebbenő rebbe a régi kijevben 0
Ahol a csend Harangját rángatja Ott lakik a jövő és a Viruló nyárban Fészket rak a Teremtő 0
Segítsd, örökkévaló, a hajléktalanokat Hallgasd meg fohászukat Adj erőt ennek az üldözött rétegnek segítsd bajban őket És ne hagyd a hajléktalan szenvedőket Erősítsd meg lelküket Enyhítsd bánatukat Legyen mindig kitartásuk Szerencse maradjon társuk Hogyha bármit szeretnének Ne tény gátat a kérésnek Legtöbb hajléktalan bízik benned Sok-sok jelét adják ennek...
Te csókszájívű tehénszemű Héra Repeső lélekkel legelészek Formás fejed minden pontján Hogy lefelé haladva márvány nyakadon Kebleid halmán csöppet elidőzve Elfeledjem minden bánatom és aztán Megnyugodva haladhassak tovább Minden „mennyek kapujáig” El egész a mennyországig Majd később Lábujjaidon újrakezdve A végső boldogság öleljen át Mélosz május hónap, második díj...
Mondom lázadni kell, mondom és lázadok minden ellen, ami elviselhetetlen. De lázadásom önámítás, átkozott, előre tudom, hogy nem változik semmi sem. Mégis-mégis eszeveszetten szűkölök, mert ez az életjelem, és élni kell. Míg tornyosulnak az állati közönyök, és majd ráfizetek hideg verítékkel. Mert én úgy izzadok, hogy fázok, és letérdelek...
Szüljetek hát neki Lehet hogy lesz egy Mocskos szívpörköltetek! De nyerni CSAK TI Veszíthettetek ..tek …tik …tak … stb. 0
A háztetőn a fény aranyburok,* Az alkonyat a városra csurog. Sötétje cinkosa a sok titok, Ami örök pecsétért kuncsorog. Ha végre már leköltözik az éj, Lassan bevégzi minden szenvedély, A Hold a Nappal színpadot cserél: A cirkusz kis időre véget ér. Elernyednek a csendes otthonok, A félretolt, veszteglő vonatok,...
Ha rád suhint a végzet ökle, és heversz infúzióra kötve, mivelhogy észlelve rosszulléted a mentőt hívta egy jótét lélek, és ott benn egy kissé viszolyogva tőled, csak tette azt, ami dolga a doki s az egykedvű személyzet, agyadon átfuthat: Lám az élet ennyi volt. Ez csak pótcselekvés. Mentenének, de...