Egy képet nézek. Valahol Amszterdamban készült, egy monstre internetes szolgáltató reklámképe. Végeláthatatlan teremben, egymástól karnyújtásnyira, de tán fényévnyi lelki és tudati távolságban ülnek az emberek a felfüggesztett monitorok előtt, fülükön fejhallgatóval. Pókhálófonalnyi elektronikus szálon függenek a világhálón, kigúvadt szemmel, semmi másra nem figyelve, meredten, sóbálványként meredve az őket bűvölő virtuális világ csábképeire.
Lehet, hogy a 12. sor 6. székén ülő épp a 3. sor 8-as székén ülőnek teszi a szépet… (nyomul a csávó piszkosul a csajra, már simán meg tudná dönteni… Ha tudná valójában, hogy egy helyen, egy légtérben ülnek, egy és ugyanazon társas magány rabjai, ha ki tudna törni ebből a kelepcéből, amibe a túlcivilizált társadalom zárja őket, akkor talán oda tudna menni a megtalált párjához, és nemcsak virtuálisan, hanem valóban megfoghatná a kezét, és már mindegy lenne minden, már az sem lenne baj, ha kiderülne, hogy a lány tulajdonképpen fiú, hiszen a fiú meg úgyis lány képében levelezett, szóval ha egyszer lehullana a bilincs az agyról, a hályog a szemről… ha kimennének sétálni, ha szeretkeznének a parkban, vagy csak ábrándoznának, beszélgetnének egy szép csillagfényes éjszakán…)
De jaj, ki nézné meg akkor a hajdan szabad és független netet elborító reklámszemetet, kiben lehetne a vágyat valami valódi érték helyett egy teljesen felesleges újabb vacak iránt felkelteni… és akkor nem tudnánk fenntartani a szájtot, eladni, eladni, eladni, eladni, eladni, eladni, eladni, eladni, eladni, eladni, eladni…
Ők meg nem tudnának fogyasztani, fogyasztani, fogyasztani, fogyasztani… mindegy mit, bármit, most, azonnal, akármi legyen az, nem baj, ha műanyag, ha felesleges, ha vacak, ha nem is kellett soha, de most kell, nekem is, nekem is, mert másnak is van, a Bejának is van, a Győzikének is van, már mindenkinek van, csak nekem nincs, hát adjátok oda, most azonnal, aláírok mindent, hitelt uzsorakamattal, bármit aláírok, de kell az a vacak, amit most számomra egyébként örökre elérhetetlen.
Topmodell csajok vagy csávók hirdetnek negédes mosollyal, duruzsolnak, nyöszörögnek, vinnyognak vagy agresszíven üvöltenek a fülembe… Ez kell, ez kell, ez kell neked… hiszen olyan klassz, olyan trendi, áramvonalas, és miniatürizált, nézd, akár a füledbe is dughatod… és onnantól kezdve már sosem szabadulsz meg azoknak a vinnyogásától, akik rád akarnak sózni valamit…
Ja, az a lúzer luvnya vagy balfék csávó ott a 423.7566.766444 vagy bármi más IP című gépen, ott pár sorral arrébb, hát ki a francnak kell…
jaj, kinek kellenék én magam is már…
Likes
Nincs hozzászólás