Elhagyott otthonom
Szívemben őrzöm melegét,
Áztam-fáztam, így
Kerestem a szerencsém
Ágyam volt a föld,
Paplanom volt az éj,
Arcomat mardosta a
Hideg szél.
Relle, mikor ébredtem,
Szédült a fejem,
Testem minden porcikája
Órák múlva engedett.
Elindultam jobbra-balra,
Ahol rajtam kívül
Vannak még !
Poros úton bandukolok,
Vissza-visszanézek,
Az ablakok alatt
Nem integetnek,
Nem beszélnek.
Mostohám sem volt soha,
De úgy rendelkezett az Ég,
Hogy szívem törte össze, mikor
Kettévált a kép:
Takaros, meleg otthonom.
Porrá hullott rég.