Az őszi este csöndje leng szobádon.* A szék hátán kikészített ruha. Ma már megint az éjszakába indulsz, S te sem tudod, mikor jössz majd haza. De egyre észveszejtőbbek a csöndek: A jóból is megárt… legyen elég! „Rohansz megint, sosincs egy jó szavad sem” – Súgja anyánk, s csak tördeli...
Te döntesz! – felépülés vagy halál – Gyula vagyok, felépülőben lévő alkoholista. 1994. július 10-e óta nem fogyasztok alkoholt, és próbálok változni azért, hogy ne is kívánjam meg a szerem használatát, ha valami nem úgy történik, ahogy én akarom. Nap mint nap foglalkozom a betegségem lelki részével, úgy mint...
tovább
Likes
Véncsont melengető októberi nap szűrt fénye, árnyékok össze-visszásága gallérom mögé bújik, lapul. (tarkómon érzem hűs melegét) Levélzizzenés, halk surrant-roppanó nesz sóhajt talpam alatt. Rám tapad pókháló foszló görgése; – fátylas játéka a térnek. Eldőlt horizontú sárga napsugár oldalról megnyalja jegenyék tetejét, hulló levélen villan tánca. Idő szusszan fák mohos...
tovább
Likes
Általános vélekedés szerint, aki néhány hónapot eltölt az utcán, ott is marad. Akad ezzel szemben néhány eset, ami bár nem sok, de mégis ellenpéldaként szolgálhat, megcáfolva ezzel a fentieket. Olyan ember szólal meg itt, ezeken a hasábokon, akinek sikerült az évek viszontagságait túlélni, sőt mi több talpraállni és visszatérni...
tovább
Likes
A csövi gyermekkorában – most már csak néha felfoszló, homályos emlékképként dereng – hallott nagyszüleitől valamiféle grúz családi vérvonalról szóló legendát. Nagypapája őrizgetett még az ő nagyapjától rámaradt pár fóliánst, amelyek az ördög tudja kiféle déditől a család birtokában maradtak. „Zarah Verebesvili” kanyargott egy cirill betűkkel írt okmányféle alján...
tovább
Likes
Volt egy vallásos világképem, mint előttem annyi másnak. Mégis, nyomát sem találtam benne, a bibliában vázolt, boldog világnak! Mást éreztem és láttam, mint amit tanultam, így mindent amit átéltem avultan, ellentmond százféle vallás őstanának. Ilyenkor mi legyen? A régit már biztosan nem hiszem, az újakat pedig alig ismerem –...
tovább
Likes
Józseffel az utcai szociális gondozó képzés kapcsán ismerkedtem meg. Akkor a Menhely Alapítvány Vajdahunyad utcai szállóján a krízis osztály lakója volt. Azért került be, mert elfagyott mindkét lábfeje és a jobb keze. József kb. 160 cm magas, sovány testalkatú, rövid tüskés őszes hajú, arca feltűnően széles (feltehetően ezért kaphatta...
tovább
Likes
A paprikás csirke méltán büszkesége a magyar konyhának. Szerepel a „világ leghíresebb ételei” című szakácskönyvben, mégpedig teljes joggal. Selymes íze, simogató, krémes szaftja igazi hungarikummá teszi. Ez az az étel, amit kivételesen nők tudnak jobban elkészíteni, ezért a következő leírás nekik szól. Gyakori hiba, hogy az alapanyagokat készen vásároljuk...
tovább
Likes
szurkálnak fájdalmak lándzsahegyű fák gallyai között karjaimba kapom a Napot cilinderbe öltözött sétapálcás varjak bólintanak felém csatangoló szürke overállos galambok csodálkoznak barna szemem karikáiba kukoricaszárak nyájasan hajladoznak s a köd nyálkás nyílássá varázsolja az egyre szűkülő szomorú szemhatárt pohárcsörgés kandikál szürke felhő alól néhány apró madár még a buckák...
tovább
Likes
Dohányzás – rossz szokás vagy szenvedély? A szenvedélybetegségek közül az alkoholfogyasztás mellett a dohányzás a legelterjedtebb a világon. Minimum az emberiség egynegyedede dohányzik, ami ugyan nem jelenti azt, hogy mindenki szenvedélybeteg, de károsítja saját és környezete egészségét. Ráadásul a dohányosok ugyan elismerik, hogy a tüdőre káros a nikotin, de...
tovább
Likes
Az EQUAL (A/57) program tapasztalatai és az európai uniós tendenciák alapján előrevetített jövőkép Tudománytalan fantasztikus el- (és mellé-) beszélés Mókus Márkus túl volt az utolsó gégeműtétjén is, még lábadozott ugyan, de kíváncsiságától vezérelten teljes erőbedobással vetette magát az új és érdekesnek ígérkező munkába. Természetesen nem ez volt az eredeti...
tovább
Likes
Váratlan ért, úgy jött az alkonyat. A bolt bezárt, aludni tért az álom. Mért várom azt, hogy lesz még virradat, s ha ébren ér, talán majd megtalálom? Mért érzem úgy: már jártam egyszer itt? A macskakő megismeri a léptem énekét… Csak dúdolok halkan, hisz úgyse hallja senki. Függöny fedi...
tovább
Likes
Nincs kiút, zsákutca az életem, Lerombolt gettó a szervezetem. Őserdő indái szorítják kezeim, Minden mozdulat fájdalommal teli. Lesüllyedek a közeli mocsárba, A legtisztább állapot a mocsokban. Meghalni jöttem a világra, Leépülök sec-perc alatt. Mégis boldogságot hozok Neked, Álmot, örök lázat, szétvetett vágyat. Pusztulás, fegyverek, árulás, Ez lenne a lét?...
tovább
Likes
Hibát hibára halmozok miközben verseket írok, földre hozok minden csillagot lényem, árnyékolja a Napot. Én folyton csak adok de vissza, semmit sem kapok. Űrből jövök, álmokat szövök Semmi nem vagyok, csak nyögök. Vágyakat öldöklök, küszködök egy-egy gyereket szülök olykor, olykor örülök, az idő előttem, nyöszörög. A visszaszámlálás elkezdődött, Lucifer...
tovább
Likes
A lány térdepelve hajlik át az éjszakán. A láthatatlan ajtaját a szél ki-be csapja… Három koppanás ablakát behajtja. Földig sápadt gyertya lázad. Elfújta a sötét halálvágya. – Lépte lágy. – Kezében gyűrt levél. Betűmagány. Folyosóin Kaffka jár. Körbeszövik halovány érintések… Kilazult időmutató lóg a szomorúság falán, Láthatatlan semmi kongat,...
tovább
Likes
szebbet vártam verset rímekkel felhőt csillaggal éjszakai hexametert langyos tengerrel kandallót keserű teával asszonycombot bíbor brokátban szebbet vártam fejfát élettel szomorú mosolyt naplementét víg leventét bátrabb bibliát nordikus fjordikus lazacot szélben gepárd űzte szcenikát jó asszonynak keszkenőt ezüst madárlátta csermelyt palástot koronát lelkesebb bolondot nekem unott hősnek rendjelet keresztet...
tovább
Likes
a parkban a padon sziget számunkra társadalmi lények társadalmi tulajdonon átölelem vállad cigarettázunk álmaink akár lábunk alatt a kavicsok: elgurulnak tőlünk rendőr igazoltat személyi adatok igen,… a munkásszálláson nem a menyasszonyom ő is szállólakó elköszön elköszön egymásra tapad a szánk sziklakövek gördülnek kékruhás nő botorkál részeg hány majd sír...
tovább
Likes
Zsebében a vékony borítékkal kilépett a lepusztult öltöző ajtaján; körülnézett, mint ki keres valamit hogy magával vihetné emlékül talán; kiköpte keserű nyálát az udvaron aztán még ő szégyellte el magát… gyors léptekkel otthagyta a gyárat. Háta mögött rozsdásodott vagy harminc évnyi múlt – „Munkanélküli segély” forgatta agyában e szókat...
tovább
Likes
A busz ablakán rőt-sárga napfény rohan az éj homályos udvarába s fáradt csíkot húz a munkásruhára. Fakult mészfolt szunnyad a logarléc hátán, hasadás húz gyűrött nadrágján s szíj szorongatja kitágult sapkáját. Az állomásnál rókaprém gallér topog a láb tűsarkúba szorul, óvatos a szoknya, tárgytól, utastól távol marad s dúl-fúl...
tovább
Likes
XXXII. Őszibarackszín kimonót hordoz a nap, rubinvörös, hosszú uszállyal. Kamaszok görkorcsolyáznak boldog ricsajjal: ugratnak lépcsőről háttal, csőkorláton csikarnak s dobogón dobbantanak. Lágy hajuk lobogó gyanánt csillámlik szilaj táncolással. A lány blokkja kövér kavicsot sodor lábamnak – dobott szó a „bocsánat”, aztán félfordulattal, korának hamvas bájával rám villan a mosoly...
tovább
Likes