Háy János írót, költőt talán nem is kell bemutatni a Fedél Nélkül rendszeres olvasóinak, hiszen aki ezt a lapot olvassa, kortárs irodalmat olvas, és akit érdekel a kortárs irodalom, más forrásokból is merít. Háy János tagja annak a zsűrinek, mely 2007 óta minden évben kiválasztja az esztendő legjobb alkotásait...
Itt minden szürke, halott és sivár A lélek rozsdája térdig ér Elég egy felszikrázó indulat És nyomában dől a vér Némán lebegünk el egymás mellett Ahogy akváriumban úsznak a halak Dühöt és félelmet sugároznak ránk Az összefirkált zord betonfalak 0
tovább
Likes
Hajléktalanellátás Bolognában Március közepén az Nemzeti Civil Alap támogatásával három napot töltöttünk Bolognában, ezzel bővítve külföldi tapasztalatainkat. A Fedél Nélkül színeiben utaztunk mindketten: Györgyi, a lap egyik koordinátora és jómagam, a lap egyik terjesztője és szerzője. Az első nap, az akklimatizálódást követően meglátogattuk a Piazza Grande utcalap lap szerkesztőségét,...
tovább
Likes
Emlékező Radnóti Miklósra „A fákra felfutott a szürkület… …s mi élünk itt tovább, – de nélküled.” Csecsemő fölsír, majd mély csönd terem: vajúdó arca sápadt-vértelen, – életet életért az áldozat – őrangyal fogta a pártodat, baba arcodon vérpír a festék alvadtan lepte testvéred testét, társsá szegődött örök árnyalak vádol:...
tovább
Likes
Én, Csurika a Fedél Nélkült már tizenegynéhány éve terjesztem. Szinte már ősterjesztő vagyok, lassan már tíz éve a jelenlegi helyemen. Az autósok megszoktak, tán szeretnek is, hisz mindig megjegyzik, ha nem látnak, hogy tán csak nem beteg volt. Nekik és a többi Kedves Olvasónknak szeretnék pár dolgot leírni részben...
tovább
Likes
Kihalt a város csavarogsz az utcán. Tudom, hogy senki nem vár rám. A hold szépen csendesen ragyog. Egyedül a szívem sajog. Éjjeli csavargó igen, ez lett belőlem Egy boldogtalan kis ember. Egy boldogtalan kis ember. 0
tovább
Likes
Volt egyszer réges-régen, egy mindentől és mindenkitől elzárt völgyben egy kis falu, melynek vezetője az Öregember volt. Az Öreg mesterien értett a gazdálkodáshoz, de mi öröme volt benne, ha a koboldok minden áldott éjjel a földjére jártak táncolni, s mindent letapostak. Töprengett eleget, hogy ugyan mit csináljon, de mivel...
tovább
Likes
Ámítani fogsz csak, tudom jól, mégis topogva várlak; évente kiújul bennem ez a kór, alig öleltél, már sírhatok utánad; követ a nyár: náladnál nagyobb csaló, nevet, ha szökik, nevet pimaszul; meleg pulóver kell, vastag takaró, sokára kél a Nap, hamarabb alkonyul; olyankor némább a máskor beszédes éjjel. Finoman bújik...
tovább
Likes
Eget veri már a zaklatottságom hajszolt vagyok mint az űzött vad láthatatlan rém a vadász csak szövegeket írok nem verset mert e láthatatlan börtön mindössze reflektálni enged mindent mi van te határozol meg úgy hogy közel nem engedsz nem látható pányván pórázon forgatsz rángatsz mint egy kalapácsvető –...
tovább
Likes
a tollra ráfagy a szó írnék de írni nem jó élő-halottá tesz az írott beszéd kocsmapulton gőzölög az ebéd déli harangszót cipel zsákjában a postás betonon mosolyognak hányásnyomok félelem vigyorog arcátlan árnyék követ s beléd rúgnak kifestett ajkú kövek 0
tovább
Likes
Amikor már nem láttam semmit, gondolom, nyolcszázhuszonöt ezer karcsapásnyira avantól, elképzeltem: milyen íze lehet a cápauszonylevesnek, milyen íze aszónak a lehet mégnek, dobbanása szívnek, medvetalpnak, a nagyon-nagyon csöndes hallgatásnak a hangja milyen? S milyen a partra gördülő hullám? 0
tovább
Likes
Elvágtam magam az élettől, S most a túlpartról integet. Hív vagy búcsúzik ? No idea. (Hányszor megírták már ezt !) Azt, hogy van révész, aki átvisz, Vagy áthozza hozzám. Akarom ? Ugyanazt hozná vagy valamivel jobbat ? Tőlem is függ ? Vagy hagyjam, hogy hasson ? „Túl tudatosan éltél!”...
tovább
Likes
Sajnos már öregszem Pedig nem törekszem Megőszült hajamon Látszik a vén korom. Beteltek álmaim Sorsdöntő vágyaim A boldogság se vár Reményem béna már. Kopottas ruhámban Beülök kocsmába Haverok körébe… Sorsomat mesélem. Családom sose volt Erkölcsöm csupa folt, Rokonok kerülnek… A nők meg lenéznek. Nyugdíjam elkopott Kutyám is elhagyott Hitemből...
tovább
Likes
– Kérdezhetem az ifjúkoráról? – Kispolgári családban nevelkedtem, de külön kell választani az anyai és apai ágat. Az anyai ágról keveset tudok. Apám a történelem áldozata volt, mint munkaszolgálatos, majd mint Rajk László egyik titkára. Az ő apja cipőboltos volt Pécsett, de ő a holokauszt áldozata lett a nagymamámmal...
tovább
Likes
Mint minden nap, ma is lementem a boltba főznivalóért, e boltba járok majdnem minden nap, ez van közel. Tegnap az eladott újságaimért több vásárlótól is eurót kaptam, és mivel e boltban le lehet vásárolni, vettem ezt azt. A pénztáros hölgy idős nyugdíjas asszony, ki igazán nem értett az eurós...
tovább
Likes
Ragyog a táj, Csodás a báj: Szépség csodája Boldogan élt, Nézek ott rája, Mely itt féltve félt. Rajongók jönnek, Vágyak köszönnek, Szépen szól a száj, Feléd int a kéz, Szívet bűvöl a báj, Szem könnybe néz. 0
tovább
Likes
A nagy szerelem (folytatás) – Nem bírod kivárni az ivást, legalább addig, míg vége nem lesz ennek a számnak, Gyula? – kérdezte szomorúan Anikó. Szégyenemben nem bírtam válaszolni, az egyik közeli asztalra helyeztem a sört, majd visszatértem Anikóhoz, én újra átöleltem, de ő már nem szorított magához úgy, mint...
tovább
Likes
Liával még a Vendéglátóipari Főiskolán ismerkedtem meg. Évfolyamtársam volt, Bulgár ösztöndíjasként tanult Magyarországon, és ismeretségünkből gyorsan szerelem lett. Lia szülei tehetős gazdálkodók voltak – rendszeresen havi apanázst küldtek lányuknak – így tanulmányaink utolsó két évét már egy közösen bérelt lakásban töltöttük el. Igaz, lakhattunk volna szüleimnél is – a...
tovább
Likes
Madárijesztő vagyok, állok a kertünkben, Szarkacsőrű tolvajok röpködnek fölöttem. Nem hajthatom álomra egy percre sem fejem, Kihasználná, meglopná ez az éhes sereg. Hálátlan ez a mesterség, én sem szívesen csinálom, Ha eső hull, vagy ver a jég, itt állni nem leányálom. Nem vehetem ki csak télen, évi szabadságom, Tűző...
tovább
Likes
Tisztelt Bíróság! 26 éves koromban – részben hirtelen felindulásból, részben előre megfontolt szándékkal – írtam néhány verset. Iszonyú tettemet semmi nem mentheti, de az utolsó szó jogán szeretném elmondani az alábbiakat: Akkoriban nős voltam, vendéglátóipari szaktanárképző szakkal nyűglődtem esti tagozaton, nappal pedig a szakmámban – szakácsként – dolgoztam. Ettől...
tovább
Likes