Egy budapesti iskola tizenegyedikes diákjai feladatot kaptak: az egyik kis csapat a filmezés témakörén belül választhatott témát. Ők, mivel már otthontalan előadóink jártak náluk, ismerték érzékenyítő programunkat, (EKH – Első Kézből a Hajléktalanságról), ezért a hajléktalanságot választották témának, azon belül a Fedél Nélkül újság terjesztését. Mert sajnos, a többség számára a Terjesztő ugyanaz a koszos borgőzös, mint aki egy lappal koldul az utcán. Mindenkit megszólít, erőszakos és az ember fél tőlük. Ők ezt a nézetet szeretnék megváltoztatni egy filmben.
A diákok beszélgetőtársa az én személyem lett, pár napon belül fel is hívtak. Akkorra már a dokumentumfilmből kisjátékfilm lett. Elég meglepően hangzott, és a fiatalember már mondta is a forgatókönyvet. Furcsán hallgattam szavait, lányos zavaromban igent mondtam eme fura fordulatra. Hogy? Hooogy? Één? Mint színész? El sem tudtam képzelni ennél nagyobb butaságot. Végül is mesefilmnek elmegy, gondoltam. Vasárnap délben volt a találkánk. Meglepődtem a felszerelésük láttán. Igen profinak tűnt egy sima iskolai feladathoz képest. Kissé meglepődtem, de nem akartam, hogy ez meglátszódjon rajtam. Magabiztosan léptem oda hozzájuk, bemutatkoztam. A forgatókönyvre még emlékeztem, ami talán meglepetést okozhatott számukra. Elvégre egy mesét nem nehéz megjegyezni. A forgatás jó hangulatban kezdődött. Éhesen, ebéd előtt állt a stáb. Gyorsan! Hamar! Problémát csak a kis mindenesünk okozott, de ahogy telt az idő, egyre profibbá vált a kamera kezelésében, és az állványok szerelésében. A jeleneteket – néhány kivételével – elég volt csak egyszerkétszer felvenni. Géza, a saját magát rendezőnek kinevező fiatalember néha nem értette a kronológiai sorrendet, néha én sem, de Marci, a kis mindenes nem csak a kamerát kezelte ügyesen, hanem rendezői instrukciókat is osztott. Mint kiderült, Ő és kis hordárunk, Berci írta a forgatókönyvet, ami a végére teljesen megfogott, mert életszerű, és teljesen kerekre sikeredett. Van benne tragédia, segítőkészség, összefogás. Csak a Sárkány hiányzott.
Voltunk hajléktalanszállón, itt is felvettünk úgymond, egykét ágyjelenetet, már csak a királylányra vártam, de az sajnos elmaradt. Végül is egy vidám hangulatban eltöltött kellemes délután volt. Csak remélni merem, a Tanári Kart megfogta a fiatalok érzékenyítő munkája, és egy videó megosztó portálon találkozhatunk ezzel a kis mesével.
Nem várjuk az elismerést, nem várjuk, hogy a film megváltoztatja az eddig is előítéletekkel küzdő érzéketlen szíveket, de talán eljut az agyukig, hogy mi igenis kemény munkának fogjuk fel a terjesztést, nem harapunk, megpróbáljuk a legkedvesebben kínálni az újságunk még akkor is, ha méterekre kikerülnek minket.
