Öregnek öreg, de vajon jó is? Nem a tél legnagyobb ünnepére gondolok, amikor ezt kérdezem, hanem arra a mogorva, elkeseredett, régivágású, hajlottkorú úrra, aki már órák óta ténfereg a kihalt parkban. Jó embere ő? Ki tudja. Mit keres egy üres kis városi ligetecskében hideg téli estén? A park kihalt....
Mi a különbség a sajtós táska és a sajtos táska között? Hát a túrás táska és a túrós táska között? A sajtós táska és a túrás táska lehet akár tök egyforma is, de lehet döbbenetesen különböző is. A sajtos táska és a túrós táska rendszerint ugyanúgy néz ki, hasonlítanak...
(Elnézést kérek a tisztelt – és érintett – Nyugatos költőktől) A szobámba ma reggel beköszöntött az ősz és az agyamban suhant nesztelen – nem volt kedvem verset írni – csak álltam az erkélyen komoran, meztelen. Aztán valami dolgom volt az utcán, nagy tócsák voltak szanaszét, s ahogy keresztülléptem egyen,...
azt hiszem a fontos dolgok sem fontosak mikor szikár csendbe fordul az esendőség a lélek töredezett üvegcserepek közt egyensúlyoz vigyázza új bőrcipőjét nehogy felsértse a sok él szerencsétlen esetben csupasz lábfejjel vág neki az útnak rogyadozó térddel közönyösen figyeli az epilepsziás rángatódzást akik kiestek nem léphetnek be újra a...
Nos, hát a kép éles és túlontúl egyszerű: ülsz a fotelben, lelkedből különféle bánatok lakmároznak, (már épphogy csak van), testedet aljas kórok ostromolják vég nélkül, (az is inkább egy szimulációs bábú), semmin sem jár az agyad és mindenen, az a gond, hogy egyszerre; kiutat, ha látsz, akkor sincs erőd...
Lassan ütött az ingaóra a falon, mikor már derengett a hajnal. Még hét óra sem volt, mikor hirtelen nagy veszekedés támadt. Lehel, a hűtőszekrény már húsz éve áll a konyha egyik sarkában, s már elege volt az örökös veszekedésekből, s állandó ajtónyitogatásból. Lehel elhatározta, hogy világot lát, így megindult...
Valahol itt vagyok Előtted, fáradtan. Valahogy így vagyok: Kissé megfáradtam Nem törődöm én már Hol az ősz és a tél, A tavasz és a nyár Az éjjel és a dél; Mikor melyik hogyan Talál éppen majd rám, Térdem mikor roggyan; Mikor mi szakad rám. Hiába volt minden, És mindegy,...
Még vagyok. Bár a sejtüzemmód takarékra kapcsolt Most aztán vezetnem kell majd egy aprócska naplót Mit írjak bele, azon gondolkodom, hogy legyen súly is a papírlapon Szürke történetek nem illenek oda Hisz’ a semmiről nem beszélek soha Hogy mi vár rám, azt előre nem tudom Azt látom csupán, a...
Családi tablók a szobák falán a vallás képei közt elhelyezve: szeretteiket védik így talán s ez mindig szép volt, mert csak így lehet: hittek, mikor mindenki elfeledte Krisztust, Pál apostolt s a szenteket. Rikító színű s élénk mintázat minden: a fal, a padló, minden ruha, bútor, a takaró pirosan...
Központi pályaudvar Postahivatal Se levél Se portó Se távirat Két kék tujával Tágterű lakásba Egymás kevés pénzét Keresi régi Barátom büszke Ksiazę litewski És szerény szegény Jómagam Kettős filiszter Kettős magiszter Lengyelről és lengyelre Napokig várunk Biza várunk Eső zuhogó Eső szakadó Még mindig várunk Ketten egyet Ketten ugyanazt...
Néha úgy alszom el, mint akit kútba dobtak. Szédült zuhanás után síkos hűvösség vesz körül, rám telepszik és marasztal; halott királyt a márványasztal. Dermedő zselébe fúl minden éber gondolat, minden élet, mozgás és szín odafönt maradt abban a fénylő körben, azúrkék karikában; itt lent homályos sorok motoszkálnak csendben egy...
Versek, könnyek, sóhajok most már mind oda; Nem hatotta meg szíved érzés, sem óda. A szerelem megöl engem, ha már nem éltet, Sorsom és lényed a szenvedéstől nem féltett. Kihunyt a halványan pislákoló remény: Hiába voltál, többé nem leszel enyém! Hiába fáj velem szembeni hűtlenséged, Szomorúan látom a boldogtalan...
most – pont most felkelőben a Nap s felhők keringve szállva az égen mint kíváncsi turistacsapat – alattuk jó néhány kerek tócsa áll s felszínükön csillog a halál… s bennem az élet – nem adja fel egyre csak keres űz hajszol tégedet… nélküled semmit nem érek csak veled voltam...
Sötét felhő Rét felett Édes eső Érkezett Nedves gúnya Válladon Fél kabátom Rád adom Előbújó Napsugár Régen volt hó Lenne nyár Csókot loptam Megadtam Szivárvány van Hajadban 0
A doktorom felírta receptre: „Élje az életet” Kiváltani nem a patikában, Csak önmagamban lehet. A TAJ-számot is én találhatom ki, – Úgy döntöttem, hogy csupa 8-as legyen, Lendületes, duplán kerek, olyan jópofi Mint az írásom, s maga a kézjegyem, Minek alapján a grafológus, – látatlanban Pozitív, optimista, nem-kisstílűnek talált,...
áll ez a nap áll ez az év a várakozás éve (mire?) csak várni ne kéne! jöjjön aminek jönni kell menjen aki még halni mer! 0
Szép Kelenföld központjában, Kocsis utca közepén, 2008 kora nyártól, a párommal lakom én. Ketten kértünk Kedvesemmel közös, kicsi kócerájt adtak is, de kikötötték, ne csináljunk kuplerájt. Közös konyhán kávéfőzés, kész kabaré küzdelem. Kaja készül kis kotlikban négy lapon, a tűzhelyen. Reggel zenés ébresztőre kelünk. Szomszédasszony rikácsol. „Ki a rák...
Nővéremnek szeretettel A csepergő esőt hallgatom, Ki kellett végre nyitni ablakom, Nem messze innen egy vonat dübörög el. Kocsiszínbe csúszik a villamos, Sikít a sínen, olyan bánatos, Pedig holnapra készülnie kell. Megrázva riadok – valami fáj, Párkányomon átázott madár, Macskák lapulnak a pince mélyén. Meleg szél lepi homlokomat, Falaimon...
„A néppel tűzön, vízen át.” felnézek az égre visszanéznek rám a csillagok látod azt ott milyen szép és hogy ragyog látom-látom jaj hogy ragyog jaj hogy ragyog lassan pirkad nézd színesedik keleten az ég alja igen piros és bíbora mint kiontott vér terjed jól nézd meg ott verseim véreznek...