Barat László Kazinczy Barczikáról jövet
Útba ejtett mért ne gyöngyösi cipőt
Világot járó kilakoltatott péknagykövet
Látott Szilvásváradon lazacot kerek templomot
Völgyet szalajkát pisztrángokat békát sok halat
Sírokat sírokon bazaltot kocsiszínt odébb
Barlangos függönyös várakat strázsaméheket
Vájatokat kilátós csúcsokat
Amikor én arra jártam eltévedtem éppen
Istenmezejére készültömben ezen tűnődtem
Ha csupáncsak Isten mezejét kerestem volna
Meg Palininapusztát kukkoló erdészt
Meg az egyszervolt holt partizán
Vándort a boros marhavályúját
Valójában hazámat óhajtottam ott
Ajkait kristályos Zsuzsannának az ékest
A tündökletes mesét regelőtől a mézest á
Fiaknak lányoknak templomos nőt
Így találtam vétlenül a kerek templomot
Szénapajta lett így a jussom ismerős szerelem
Hiszitek nem hiszitek isteni égi panzió t
Kitaláltam mesélte vajon autóstoppos haver
Az apostolos az igazmondó a barát a László
És még némelyek merészelik mondani
Manapság nem születik népdal
Pedig Zsuzsanna így sem fogant meg
És ha mégis valós volna regém
Baráté lenne volt vagy enyém
Abban a szénapajtában a kerektemplom tövén
Ahol kinek a szoknyája terült
A térdeplője a templomosé elém elébed elénk
Holnap új népdallal lövök
A szájban puskacső parancs
Gondolkodom vagy jövök
