A mindenség partjainál

A mindenség partjainál állva
ha letekint a csend a világra,
valamikor szívet tépőn zokog,
máskor felszabadultan mosolyog,
mert nem könnyű itt embernek lenni,
fájdalmak között féltőn szeretni,
elfeledni az elmúlt napokat,
de átvenni, mit a ma osztogat,
tudni azt, hogy a világ nem minden,
felette őriz minket az Isten,
ott vannak mind a láthatatlanok,
mint repülők között az angyalok,
az igazi étel nem a kenyér,
valódi testünk nem a hús és vér,
hazatér az, kinek nincs otthona,
vedlett emberbőr lépteink nyoma,
jövünk, mint az ártatlan gyerekek,
hol nagy tüzet rakott a szeretet,
kincsek helyett csak szíveket viszünk,
tisztán, hiszen többé nem vétkezünk.

0