Ellentétek vonzásában
Fiatal vagyok: életem csak hóbort,
mit paraszt utál; idegen és kóbor
s kibújt vetésen ülő fagyott hófolt.
A magyar piázik s agyamban jósok
baja – gondja cikázik: lét s mulandóság;
innék s munkás létem nem enged jó bort;
lőrétől anyázik: de nyeltem s jó volt.
Alig éltem s tudom: dögkút ez az ország,
egyensúlyt nem tudni: fajmagyar gyarlóság
s hat láb mély simított gerinc: a valóság.
Én nem tudom, kit mit hajt: új akaratok,
kötelesség, nyomor, öntudat, mohóság?
mindegy. Lelkem párját keresve andalgok
és várok éjsötét tölgyek közt valahol.
