Elindultam s vittem a barátom;
cigánytelepet még képen sem látott,
a szélén megállt, feje hátravágott,
mint akit ököllel ütnek szájon.
Vajon mit vártam? minden a régi:
félig romos putrik, lelakott kéglik
váltják egymást, kormos zsír feketéllik,
fénylik falakon; kezdettől – végig…
Szakadékba lök a cigány aroma:
régi képek hulltak elém sorban,
fülembe rúgja rengeteg adoma
csizmája vasalt sarkát… de gyorsan
leküzdtük és cipőnkön az út pora
része az atomkori nyomornak.
