A szavak ömlenek, kikívánkozva
vajúdva a világra, kínját én állom.
Idegenek az arcok.
Idegen a hely, ahol vagyok.
Élek még?
Csípj meg! De ne rúgj belém.
Csak érzem, nem tudatos
egyetlen lépésem sem.
Nyikorogva szól a megmunkált vas.
Elmém bont, fejemből elvész a vízió.
Elérhetetlen a horizont,
az ég és a föld, összeérni látszik,
hol nincs lent és fent,
csak csillagok, ahogyan
futnak a fénytelen üvegen.
Elmegyek, el a zakatoló zajjal.
